2020. február 28.

Please, say you remember me - 40.rész


Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Bízom benne, hogy Mindenki jól van, és Titeket nem visel meg az időjárás változás úgy, mint engem. Meghoztam Nektek a PSYRM folytatását. Gondoltam szólok, ebből a történetből még 4 vagy 5 rész van hátra - attól függ, hogy sikerül megírni - szóval lassan a végéhez közeledünk :) Jó szórakozást a részhez! :)
Puszi: Emily










05.04.
~ Ivy ~
Ma délután Jimmel dolgoztam – kivételesen – Mira valamiért szabadnapot kért.
Már délelőtt elkezdett fájni a fejem. Hiába vettem be fájdalomcsillapítót, nem akart elmúlni. Mivel a doktornő figyelmeztetett, hogy ez normális jelenség, nem aggódtam, csak simán idegesített. Próbáltam több vizet inni, hátha csak amiatt fáj, de ezzel csak azt értem el, hogy folyton mosdóba kellett mennem.
       Ivy, minden rendben? – kérdezte Jimmy aggódva.
       Hogy? – fordultam felé.
       Sokat mész a mosdóba, felfáztál? – pillantott rám.
       Nem – megráztam a fejem, ami nem bizonyult túl jó ötletnek – Fáj a fejem, és azt hittem, ha többet iszok, majd elmúlik – magyaráztam.
       Nem szeretnél inkább ledőlni kicsit? Ha pihentetnéd a szemed, lehet jobb lenne – tanácsolta.
       Nem tudom – húztam el a számat – Még meg kell csinálnom a rendelést – a szélcsengő egy újabb vevő érkezését jelezte.
Míg barátom a kiszolgálással foglalkozott, én hátra mentem a rendelés miatt. A lányok írását ma szokatlanul nehéz volt kiolvasni, összefolytak a szemem előtt a betűk.
Ledőltem az ott lévő ágyra. Mi a fene van velem? Lassan csukott szemmel masszírozni kezdtem a halántékomat.
       Ivy – hirtelen kinyílt az ajtó – Jól vagy? – hangja távolinak tűnt.
       Nem – halkan beszéltem, nem nyitottam ki a szemem.
       Mit csináljak? – Jim kezdett pánikba esni.
       Nyugodj meg! – kértem – Hívd fel Jennát – elkezdett rázni a hideg.
       Máris! – hallottam, ahogy kimegy, aztán visszajött.
       Szia! Gyere a boltba Ivy nincs jól – megijedt, ez tisztán éreztem a hangján.
       Add ide! – kinyújtottam a kezem a telefonért.
       Mi a baj? – hallottam a fekete hajú lány hangját.
       Nagyon fáj a fejem és ráz a hideg – válaszoltam.
       Vissza tudsz így jönni?
       Nem hiszem – megerőltető volt beszélni is.
       Megyek érted – Jenna azonnal bontotta a vonalat.
       Nem sokára itt lesz – kinyitottam a szemem és felé nyújtottam a telefonját.
       Rendben – elvette tőlem és leült a lábaim mellé – Hozzak valamit? – kérdezte.
       Nem, köszi – lehunytam a szemem.
Hirtelen megszólalt az ajtó feletti szélcsengő. Éreztem, ahogy Jim feláll a matracról. Tompán hallottam a hangját, majd a pénztárgépet csilingelni. Nem sokára visszajött hozzám a hátsó helyiségbe.
       Kitettem a rögtön jövök táblát, így nem fognak minket zavarni – szólalt meg.
       Ne, menj ki nyugodtan. Nem lesz semmi baj – mondtam.
       Nem – tiltakozott – Itt maradok veled, amíg Jenna ideér – jelentette ki.
       Oké – nem volt erőm vitatkozni vele.
Hosszú időnek tűnt, míg barátnőm megérkezett. Ledobta a kocsi kulcsot meg a táskáját, ami túl hangosnak bizonyult. Ülésbe húzott és megpróbált valamit beletömni a számba.
       Mi ez? – kinyitottam a szemem.
       Görcsoldó. Vedd be, rosszabbul nem leszel – mondta, míg kibontotta a nála lévő ásványvizes üveget.
       Oké – bevettem, majd ittam a barátnőmnél lévő vízből.
       Kiviszem a cuccodat a kocsiba, mindjárt visszajövök – hallottam Jenna hangját.
       Oké – válaszoltam halkan. Nem múlt a fejfájás, ami bosszantott.
       Itt is vagyok – megfogta a karomat – Gyere, menjünk!
       Várj! – kértem.
       Mi az? – csukva volt a szemem, mégis tudtam, barátnőm most értetlenkedik.
       Nem adtam le a rendelést – mondtam.
       Ó, te jó ég! Olyan rosszul nézel ki, hogy legszívesebben azonnal kórházba vinnélek, te meg a rendeléssel jössz nekem?! – Jen nagyon mérges lett.
       Kérlek, ne kiabálj, ettől csak jobban fáj, egyébként meg, csak nem akarom, hogy kifogyjunk valamiből – magyaráztam.
       Rendben – barátnőm mélyet sóhajtott – Mindjárt megcsinálomTudtam, hogy most bosszús, de azt is tudja, hogy igazam van.
Hamar végzett, azonban tudtam azért odafigyelt, ő sem szeretné, ha hibás lenne a rendelés.
       Elküldtem – szólalt meg.
       Köszönöm – kinyitottam a szemem, így a tekintetünk találkozott. Barátnőm aggódott értem, ez nyilvánvaló volt.
       Gyere, menjünk! – mellém lépve állásba húzott, majd rátámaszkodva elindultunk kifelé az eladótérbe.
Jimmy szerencsére egyedül volt odakint, így csak ő bámult meg. A kijárathoz közelítve Jenna megkérte őt, hogy nyissa ki az ajtót. A felette lévő csengő hangja felettébb idegesített. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre beszálltunk a kocsiba. Miközben Jen elindult, leengedtem az ablakot.
       Hánynod kell?
       Nem, csak jó érzés a huzat – válaszoltam, mire barátnőm megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt.
Gyorsan a lakáshoz értünk. Barátnőm támogatására szükségem volt befelé menet is. Levettem a kabátomat, aztán lefeküdtem az ágyra.
       Hozok neked vizet – barátnőm elindult a konyha felé.
       Oké – lehunytam a szemem. Miért fáj most ez ennyire?
       Tessék – hallottam, ahogy leteszi a poharat.
       Köszi – motyogtam.
       Mikor vettél be fájdalomcsillapítót?
       Úgy két órája – feleltem. Újra kirázott a hideg.
       Hozok valamit.
       Várj! Hozz légy szíves, egy altatót is – szólaltam meg.
       Biztos? – hangszíne aggodalmasan csengett.
       Igen, hátha ki tudnám aludni – magyaráztam.
       Rendben – Jenna nem sokára visszajött a két gyógyszerrel a kezében. Segített felülni, azután bevettem a tablettákat.
       Köszi – visszafeküdtem.
       Ne, nem szabad, akkor nem fog hatni – világosított fel.
       – motyogtam.
       Besötétítsek? – kérdezte végig simítva a karomon.
       Azt hiszem, az jó lenne – válaszoltam. A fekete hajú lány leengedte a redőnyöket.
       Most hagylak aludni.
       Köszönöm – hálás pillantást küldtem felé.
Rám mosolygott, aztán elhagyta a szobát. Az oldalamra fordultam és próbáltam elaludni.

Arra ébredtem, hogy valami meleget érzek a combomon. Feloltottam a lámpát, majd elhúztam a takarót.
       A fenébe – vérfoltos volt a nadrágom.
Megfogtam a hálóingemet, aztán kivettem egy bugyit a szekrényemből és kisétáltam a fürdőszobába. Miután rendbe szedtem magam, beáztattam az összevérezett ruhadarabjaimat. A lakásban már sötétség honolt és a fejem sem fájt. Viszont kezdett összeállni a kép, miért fájhatott annyira. Ilyenkor mindig fáj, a balesetem miatt pedig amúgy is, valószínűleg ez erősíthette fel. Ha ez még egyszer előfordul, orvoshoz fogok menni. Visszasétáltam a hálómba, ahol megnéztem mennyi az idő. Kicsivel múlt éjjel kettő óra. Lehúztam a lepedőt, ami kicsit foltos lett. Szerencsére a huzatok megúszták, így azokat nem kellett lehúznom és beáztatnom. Fáradtan feküdtem vissza az ágyba, ami hideg volt. Mire felmelegítettem, el is sikerült aludnom.

Reggel nyolc óra után nem sokkal ébredtem fel. Ittam egy kis vizet és kimentem a fürdőbe rendbe tenni magam. Miután felöltöztem, a telefonomat kezdtem keresni. Megtaláltam a táskámban, ami az éjjeliszekrényem előtt hevert. Jenna írt nekem üzenetet:
„Szia! Ha felébredtél, írd meg, hogy vagy! Jen”
Éreztem a szavak mögött az aggódását.
„Szia! Jól vagyok, köszi :) Megjött, azt hiszem, emiatt volt. Ivy”
Elküldtem az SMS-t, azután valami ennivaló után néztem a konyhában.

Míg munkába kellett mennem, alig csináltam valamit. Ebéd után Jimmy felhívott, beszélgettünk jó negyed órát. Nehezen sikerült csak meggyőznöm arról, hogy minden rendben van. Nem szerettem volna megosztani vele a konkrét okot, így viszont nehéz helyzetbe hoztam magam. Mikor letettem, úgy éreztem, elhitte nekem, nincs miért aggódnia.
Stefanie üzenetben érdeklődte meg, mi történt, és hogy vagyok. Kedvesnek találtam az aggodalmukat irántam.

Munka előtt tettem egy kis kitérőt Liam háza felé. A héten utaztak el Newcastle-be, ahol az első Londonon kívüli állomással indul meg a turnéjuk. Úgy beszéltem meg vele, hogy minden héten eljövök a házhoz, de mindig másik napon.
Amikor odaértem, furcsának találtam, hogy nincs ott senki. Kerestem Liam autóját, valamiért azt gondoltam, ott fog állni a feljárón. Belépve a házba, tisztítószerszag csapta meg az orromat. Rend és tisztaság volt mindenfelé a földszinten. Biztosan fogadott egy házvezető nőt. Az jó, legalább még több mozgás lesz a ház körül. Felsétáltam az emeletre, közben pedig megnézegettem a képeket, mint mindig, mikor itt haladtam el. Liam semmit sem vett le a falakról.
A fenti helyiségeket is rendben találtam. Volt néhány virág a szobákban, megnéztem megvannak-e locsolva, aztán lassan tovább indultam. Furcsa volt úgy járkálni benne, hogy tudtam, azért ezt vette meg, mert nekem ez tetszett. Biztos azt akarta, ez legyen a közös otthonunk. Végül is, bejött neki. Mármint valamennyire. Elhessegettem a gondolataimat és a boltunk felé vettem az irányt.
Kényelmes tempóban még épp időben érkeztem meg, jól esett sétálni a kellemes májusi időben. Miranda épp kiszolgált egy vásárlót, amikor beléptem a boltba. Köszöntem neki, azután a hátsó helyiségbe mentem lepakolni a dolgaimat. Kimentem a mosdóba, utána pedig barátnőmhöz az eladótérbe.
       Hogy vagy? – kérdezte – Hallottam, mi történt – tette hozzá.
       Már sokkal jobban – mosolyogtam rá – Jim mondta el? – fürkésztem kíváncsian.
       Igen – bólintott – Nagyon megijesztetted – mondta el azt, amit már tudtam.
       Igen, tudom – félre pillantottam – Nem gondoltam, hogy ennyire pánikolós – ismertem be.
       Fiú létére nagyon is – állapította meg Mira.
       Ma beszéltem vele, eléggé nehezen győztem meg arról, hogy minden rendben van – meséltem.
       Tudod mitől lettél ennyire rosszul? – kérdezte kíváncsian.
       Az éjszaka megjött, szerintem ezért – válaszoltam. Bár azért ahhoz elég durva volt, hogy csak emiatt fájjon.
       Ó – arca fájdalmasan összerándult – Ilyenkor én is tudok nagyon szarul lenni – mondta.
       A női lét átka – sóhajtottam fel.
       A világ egyik legnagyobb igazságtalansága – szólalt meg Miranda – A Holdra járunk, de a pasik még nem tudják, milyen menstruálni és gyereket szülni – fájdalmas őszinteségétől nevetnem kellett.
       Ehhez nincs mit hozzá tenni.





Ha elolvastad, kélek, jelezd :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése