Miért?

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és már megszoktátok, hogy el kellett engednünk a nyarat. Ez a jelentkezésem most kicsit más lesz több szempontból is. Egy olyan történetet hoztam Nektek, amit legalább hat évvel ezelőtt írtam. Amikor készült, biztos voltam benne, hogy megosztom, aztán később elbizonytalanodtam. Elbeszélő szemszögű történetről van szó és két férfi kapcsolatát mutatja be, korábban még sosem írtam elbeszélőt illetve meleg kapcsolatot bemutatót, "csak" fordítottam. Az oka, amiért mégis úgy döntöttem, közzéteszem, az utóbbi idők történései és az mennyire idevág most ez a történet.
Aki ismer engem, az tudja, nem szokásom nyíltan politizálni. Egy ideje már a közösségi oldalamon megosztom mások gondolatait, amikkel egyetértek, de ennél tovább még nem mentem egészen mostanáig. Már nem tudok és nem is akarok csendben maradni. Az utóbbi idők történései miatt szégyellem azt, hogy magyar vagyok. Azt meg pláne, hogy engem egy ilyen kormány képvisel a világ előtt, és az ő döntéseik, törvényeik alapján ítélnek meg engem. Az én véleményem a témáról ez lenne: A család nem szavakkal felcímkézett emberekből áll, a család: SZERETET, vagy legalábbis, annak kellene lennie. A gyerekeknek igazi szeretetre van szükségük, de arra a leginkább.
"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja, ám a szeretet minden mást pótol." /Matteo Ricci/
Pofátlanul gyermekvédelmi törvénynek merik nevezni. Ha már itt minden idióta mindenről törvényt hozhat, akkor én is feljogosítva érzem magam arra, hogy beszálljak. A gyerekeket a törzsfőnöktől és díszes társaságától kell megvédeni, de tőlük a leginkább. Ők azok, akik elveszik ezeknek a gyerekeknek a jövőjét, mert ellehetetlenítik a szüleiket és a leendő szülőket is. Mindenhonnan azt hallani, hogy "Magyarország jobban teljesít!" "Magyarország az unió élvonalában van!" Akkor ez a magyar emberek életszínvonalán, miért nem látszik? Miért hiteleket adnak házvásárlásra, családalapításra, amit aztán majd úgyse fognak tudni jó néhányan visszafizetni? Miért nincsenek rendes, megérdemelt, elismerésre méltó fizetések? Ha ezt megteremtenék - amit sose fognak - akkor az emberek tudnának házat venni/építkezni önerőből, és utána fognak gyermek(ek)et is vállalni. Egy hitelalapú családpolitika régen rossz, hiába jönnek azzal, hogy ez milyen jó. Kinek jó? Annak a gyereknek, aki azért születik meg mert: "Hé, csináljunk már gyereket, pénzt adnak érte!" Hát, képzelem, milyen jó lesz szerencsétlennek. És ha ez a gyermek állami gondozásba kerül, véletlen se adjuk oda azonos nemű párnak, mert az rossz hatással lesz rá, ő is olyan lesz, mert ezt látta otthon. Ez a legnagyobb baromság, amit mostanában hallottam. Anyám elém rakta a tökfőzeléket, láttam, ahogy megeszi, én mégse ettem meg. A mai napig utálom, tök mindegy, hogy ki teszi le elém vagy eszi meg előttem. Ennek ellenére, mit csinál az állam? Az újszülött magyar kisbabákat külföldre, külföldi pároknak adják oda, inkább, minthogy magyar, de azonos nemű párokhoz kerüljenek, így nem lesznek magyar állampolgárok. Közben meg azt szajkózzák, hogy szaporodjunk, mert fogynak a magyarok, hát így nem is csodálom. Undorító és dühítő.
Mi lenne, ha végre eljutnánk arra a szintre, hogy elfogadjuk egymást? Mikor fogják végre megérteni az emberek azt, hogyha elfogadsz valakit, attól te nem leszel kevesebb? Pont, hogy több leszel attól, hogy egy másik embernek hagyod, hogy az legyen ami, és úgy élje az életét, ahogy jónak látja. Ha a gyerekeknek a felvilágosító órákon - amikor ők már pontosan tudják hova húz a szívük - hallhatnának arról, hogy ilyen is van, félelemtől, szorongástól, szóbeli és fizikai bántalmazástól és öngyilkosságtól lehetne megmenteni őket. Miért kell embereket, embercsoportokat bűnösnek kikiáltani, utálni és megvetni? Láttuk már a történelemben, hogy ez a viselkedés hova vezet. Határozottan kérlek, Titeket, tanuljatok a történelemből, mert, aki nem teszi, az újra megismétli. Ne hagyjátok, hogy ez újra megtörténjen!
Végezetül pedig, drága Olvasóim, szeretném, ha tudnátok én vallásotoktól, nemetektől, politikai nézetetektől, faji hova tartozásotoktól, szexualitásotoktól függetlenül szeretlek és elfogadlak Titeket.
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Niall James Horan-nak! :)

Puszi: Emily

2029

 ‒       Apu!!! – Skyler kiabálása megrázta az egész házat.

Niall gyors léptekben szaladt fel a lépcsőn, egyenesen be a lánya szobájába.

‒       Mi a baj Kicsim? – aggodalommal nézett végig rajta, majd felfedezte az éppen a szekrényből kimászó Harryt, aki egy baba kék fodros-masnis ruhát tartott a kezében.

Az egész szoba terítve volt különféle ruhadarabokkal és vállfákkal. Úgy nézett ki, mint egy csatatér.

‒       Ez tökéletes lesz – mutatta fel boldogan az említett ruhát.

A lány rémülten nézett végig az apja kezében tartott borzalmon, majd Niall felé fordult és segélykérően nézett rá. Ő volt az utolsó reménye.

‒       Harry szívem, nem gondolod, hogy Sky már elég nagy ahhoz, hogy egyedül eldöntse, mit szeretne felvenni? – kérdezte a kék szemű férfi óvatosan, mire az említett ráemelte tekintetét.

‒       Miért, talán nem tetszik? – fordult kérdőn a lánya felé.

‒       Ne haragudj Apa, de ez borzalmas – sütötte le a szemeit Skyler.

Utálta megbántani őt, de nem akart egy hét éves kislányra való ruhában menni az első díjátadóra, amire elkísérheti a szüleit. Bizony, bár a banda legfiatalabb tagja is elmúlt már harmincöt éves, még mindig érdeklődtek az együttes iránt. Igaz, már nem voltak akkora világ körüli turnék, de még mindig volt a fellépéseikre igény. És most, hogy Skyler már elmúlt tizennégy éves Harry és Niall – bár egy kicsit félve, de – úgy döntöttek, itt az ideje annak, hogy lányuk elkísérje őket egy hivatalos eseményre. Sky nagyon boldog volt, amikor a szülei elmondták neki, mit terveznek. Érthető volt az izgalma, hiszen eddig csak a tévében nézhette, ahogy a One Direction ötöse díjat vesz át, és most lehetősége nyílt arra, hogy ezt élőben is láthassa. Bár a lány öröme nem volt teljes, gondjai voltak az iskolában és úgy tűnt ezek nem fognak maguktól megoldódni.
A göndör hajú férfi ledobta a ruhát az ágyra és gyors léptekkel távozott a szobából. Két kék szempár nézett utána, az egyikből szomorúság, míg a másikból aggódás sugárzott. A lány egy sóhajtás kíséretében leült az ágyára. Niall mellé lépett és adott egy puszit a fejére.

‒       Ne aggódj, majd én elintézem – nyugtatta meg a lányát.

Felállt és kisétált a szobából. Egyenesen a hálóba ment, mert tudta, hogy ott fogja találni kedvesét. Kopogás nélkül lépett be, ahogy mindig. Harry az ágyon ült és kifelé bámult az ablakon. Odakint a lassan lengedező szél a diófalevelekkel játszott. A szőke férfi leült mellé.

‒       Szívem, nem haragudhatsz meg mindig rá, amikor nem akar felvenni egy ruhát, amit te választottál neki – mondta és tenyerét szerelme kezére csúsztatta.

Az utóbbi időben a férfi és Skyler között ő lett a villámhárító. Ez azóta volt így, hogy lányuk kamaszodni kezdett.

‒       Tudom – sóhajtott fel Hazza. Niall elmosolyodott és egy apró puszit lehet kedvese ajkaira.

‒       Tudod drágám, a te öltözködési stílusod eléggé sajátos és…

‒       Nem kellene ráerőszakolnom Skyra?

‒       Igen – nézett fel a ragyogó zöld szemekbe.

Harry – kihasználva, hogy a másik elmerengett – előre hajolt és csókot lopott szőke szerelmétől, aki erre felkuncogott. A romantikus pillanatot az ajtón való kopogtatás zavarta meg.

‒       Szabad – szóltak ki egyszerre, majd az ajtóban megjelent Skyler barna kobakja.

‒       Apu, beszélhetnék Apával négyszemközt? – kérdezte és kék szemeiből sütött a reménykedés.

‒       Persze Kicsim – Niall felállt, és ahogy elhaladt lánya mellett egy biztató mosolyt küldött felé – Aztán nehogy vér folyjon! – figyelmeztette őket. Sky leült az apja mellé, majd ráemelte tekintetét.

‒       Most haragszol rám? – kérdezte halkan.

‒       Dehogyis – tiltakozott a férfi.

‒       Akkor csalódott vagy?

‒       Nem.

‒       Hát akkor? – nézett rá összezavarodva.

‒       Nem tudom, olyan nehéz ezt elmagyarázni – sóhajtott fel és elfordította a fejét.

‒       Akkor kérlek, próbáld meg! – unszolta a lánya.

‒    Tudod, olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy hazahoztunk, hogy először bepelenkáztalak, hogy elkezdtél járni, hogy meg tanultál beszélni. És most itt van mellettem egy kamasz lány, akire már nem mondhatom azt, hogy ő a kislányom. Néha, úgy érzem elvesztegettem az időt, amit együtt tölthettünk volna, és annyira szeretném most megállítani és visszaforgatni kicsit az idő kerekét. De már nem lehet. Azt hiszem, ezt csak akkor fogod megérteni, ha majd gyerekeid lesznek.

‒       Apa, te miről beszélsz? Hiszen a lehető legtöbb időt töltöttétek velem. Mindig vittetek magatokkal és egy csomó helyen jártunk, ahol szép emléket szereztünk együtt. És én ezekért nagyon hálás vagyok.

‒       Komolyan így gondolod? – derült fel Harry arca.

‒       Igen, és ne félj attól, hogy felnövök, én mindig a kislányod maradok – bújt Skyler az apja ölébe.

‒       Nagyon szeretlek! – suttogta miközben lánya barna tincseibe vezette az ujjait.

‒       Én is szeretlek Apa!

‒       Ó, olyan édesek vagytok! – mondta Niall és közben előtt egy képet róluk – A fotóalbumunk egyik legszebb darabja lesz – lelkendezett. Természetesen hallgatózott, ezért tudta, mikor kell beállítania.

‒       De akkor, csináljunk egyet hármasban is – szólalt meg Hazza.

‒       Igen, gyere te is, Apu! – hívta magukhoz Sky. Összekapaszkodtak és a szőke férfi elkészítette a fényképüket.

‒       Skyler kicsim, menj és öltözz fel, nem sokára indulnunk kell! – mondta Niall. A lány felpattant és elhagyta a szobát.

  ~ * ~ * ~ * ~ * ~

A limuzin megállt a vörös szőnyeg előtt, Skyler pedig idegesen nézte a kétoldalt álló tömeget. A kocsiban rajta kívül még nyolcan ültek és nyugodtan beszélgettek. Az ajtót kívülről nyitották ki és szépen sorban mindenki kiszállt. Először Louis és Eleanor, őket követte Danielle majd Liam, Zayn meg Perrie, – aki egy kis segítségre szorult, mert már a nyolcadik hónapban volt – ezután Niall és Skyler, a sort pedig Harry zárta.

A csajok megvárták, amíg elkészülnek a vörös szőnyegen az ötös képek, majd ők is odaálltak fényképezkedni. Niall és Harry büszkén mosolyogva karolták át kislányukat. Sky csak halványan mosolyogva nézett a kamerákba. Befelé menet a srácok autogramot osztottak, ezért a lány csatlakozott Danielle-hez és együtt sétáltak be a díjátadó nagy terembe, amely hatalmas volt.
Skyler elámulva nézte, hogy mennyire díszes a terem, és milyen sok híresség veszi körül őt hirtelen. Találkozott már azelőtt is hírességekkel, de egyszerre ennyivel egy légtérben még sohasem volt.
Kis idő múlva szülei csatlakoztak hozzá és mindannyian helyet foglaltak az előre kijelölt székeken.

‒       Hogy érzed magad? – kérdezte Harry a lányától.

‒       Már jól vagyok Apa – válaszolta mosolyogva. Mielőtt elindultak volna, Lou megcsinálta a haját ő pedig fodrászkodás közben rosszul lett.

‒       Ha nem érzed jól magad, csak szólj és kimegyünk veled – mondta neki Niall, mire csak bólintott, hogy megértette. Őszintén remélte, hogy erre nem kerül majd sor.

A műsor házigazdája Bruno Mars volt, aki maga is fellépet az este folyamán. A showt Rihanna nyitotta meg új dalával, ami elképesztő sikert aratott. Majd átadásra kerültek az első díjak. Először a legjobb női és férfi előadónak járó szobrok találtak gazdára, majd a legjobb új előadónak járó elismerés került tulajdonosához. És következett a legjobb duó/banda díja, amelyen a 1D is jelölve volt. Sky izgatottan figyelte, ahogy megmutatják az esélyes csapatokat. Akaratlanul is keresztbe fűzte ujjait, és várta, hogy Katy Perry elmondja, ki is viszi haza a szobrocskát.

‒       És a győztes… – majd belenézett a borítékba – a One Direction!!!!! – kiabálta az énekes nő.

Az öt férfi felugrott és azonnal megölelték egymást a nagy tapsvihar közepette. Harry kislányára pillantott, aki fülig érő szájjal mosolygott és tapsolt. Büszkeség csillogott a szemében.
Felmentek a színpadra átvenni az elismerést és Zayn kezébe került a mikrofon:

‒       Hű, hát először is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki ránk szavazott. El sem tudjátok képzelni, milyen szuper érzés, hogy ennyi év után is még mindig úgy gondoljátok, hogy mi vagyunk a legjobbak. Köszönjük szépen! – emelte magasba az időközben a kezébe kerülő díjat, majd Liam vette át a szót:

‒       Szeretnénk megköszönni a családjainknak a támogatást, a menedzsmentnek a sok munkát és persze Nektek, a rajongóinknak azt a mérhetetlen szeretetet és a belénk vetett hiteteket. Hiszen tudjátok, ti vagytok a legjobb rajongók a Földön, és nélkületek sehol sem lennénk, tényleg hihetetlenek vagytok, szóval köszönjük! – taps és ujjongás követte a fiúk beszédét, ami akkor is csak alig akart abbamaradni, amikor a banda tagjai már a helyük felé tartottak.

Niall a szobrot a még mindig mosolygó Skyler kezébe adta. Ő az ujjai között forgatta a fura alakú díjat, amelynek egyik oldalán az esemény neve, a másikon pedig a kategória elnevezése volt feltüntetve. A lány nagyon reménykedett abban, hogy az első díjátadóján láthatja majd a szülei bandáját nyerni és mivel ez bekövetkezett rettentően büszke volt.
A továbbiakban fellépett Ed Sheeran majd Selena Gomez is és közben folyamatosan gazdára találtak a szobrocskák. A legjobb szerelmes dal kategóriában szintén a One Direction nyert a Love me for who I am című dalukkal. Ezt a szobrocskát pedig, Olivia Rodrigotól vehették át.
A legjobb pop album jelölésüket nem sikerült díjra váltaniuk, azt Demi Lovato vihette haza, aki természetesen nagyon örült ennek. Iggy Azelia fellépése megrengette a nagy termet majd közvetlenül utána Jessie J lépett a színpadra, hogy átadhassa a legcukibb sztárpárnak járó szobrot. Felsorolta a jelölteket, akik között Niall és Harry is szerepeltek, majd felnyitotta a borítékot.

‒       A legcukibb sztárpár díját kapja… Niall Horan és Harry Styles!!!!! – kiabálta az énekes nő.

A két férfi kissé megilletődötten nézett egymásra, majd lassan, zavarodottan elindultak a színpad felé. Egyikük sem gondolta volna, hogy ma este még ezzel a díjjal mennek haza. Lányuk meglepetten figyelte, mi történik körülötte, majd gyorsan balra pillantott. Ott Zayn ült, aki éppen Perrie hasát simogatta és beszélgettek valamiről. Jobb oldalra fordult.

‒       Liam bácsi, nem vagyok jól, ki szeretnék menni – mondta, miközben megérintette a férfi karját. Az ráemelte tekintetét.

‒       Mi a baj? – kérdezte aggódva.

‒       Hányingerem van, ki szeretnék menni innen – ismételte el még egyszer.

‒       Gyere, majd én kimegyek veled! – szólalt meg Louis Liam mellett. Sky hálás pillantást küldött felé.

Időközben a szülei felértek a színpadra és Niall már a kezében szorongatta a szobrocskát, amikor megpillantotta lányát kifelé menni a teremből bandatársa oldalán. Összezavarodott, nem értette, mi történik. Harry megköszönte a díjat és sietve visszasétáltak a többiekhez.

‒       Hol van Sky? – kérdezte a göndör hajú férfi egyből.

‒       Nem érezte jól magát, ezért Louis kiment vele sétálni – válaszolta Liam. A pár ideges pillantást váltott.

‒       Ne aggódjatok, vigyáz rá – szólalt meg Eleanor látva a két férfi előbbi pillantását.

 
~ * ~ * ~ * ~ * ~

A díjátadó helyszínéül egy olyan épület szolgált, amelyhez egy óriási kert is tartozott. A közepén volt egy hatalmas szökőkút, a kertben továbbá található volt még egy sövénylabirintus, sok fa és temérdek mennyiségű gyönyörű virág. Louis a lánnyal a szökőkúthoz tartó egyik úton sétált.

‒       Jobban érzed magad?

‒       Egy kicsit, de még nem akarok visszamenni – felelte a lány.

A szökőkút a maga nemében gyönyörű volt, ahogy különböző színekkel világították meg a vízsugarait. Skyler leült a szélére és belelógatta a kezét a vízbe.

‒       Szeretnél róla beszélni? – foglalt helyet mellette a férfi.

‒       Miről? – nézett fel rá. Nem értette mire céloz a keresztapja.

‒       Mondjuk arról, miért pont akkor lettél rosszul, amikor a szüleid megkapták azt a díjat – a lány elszakította tekintetét róla – Nézd, tudom, hogy van valami baj. Kisbaba korod óta ismerlek és nagyon sokat vigyáztunk rád Eleanorral. Látom, hogy nincs minden rendben.

‒       Apáéknak még nem tűnt fel – sóhajtott fel megadóan Sky.

‒       Tudom, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen beszélsz meg a szüleiddel. De ha szeretnéd velem vagy Eleanorral megbeszélheted és ígérem, minden, amit mondasz, köztünk marad.

‒       Louis bácsi, ne ígérj ilyet! Tudom, hogy úgyis elmondanád nekik.

‒       Csak akkor, hogyha mi nem tudnánk neked segíteni. Szóval? – nézett kérdőn a lányra.

Az egyetlen reakciója az volt, hogy elfordította a fejét és a szökőkutat kezdte nézni. A férfi ezt megelégelte és felállt. Visszafelé indult azon az úton, ahol jöttek. Tényleg segíteni akart a lánynak, de mivel ő nem hagyta, kissé mérges volt rá.
Lou megpillantott az út mellett valami ismerőset, ezért oda sétált. Skyler a szökőkút mellől nézte, ahogy a férfi hirtelen irányt váltott, és a virágok felé kezdett menni. Letépett egy szálat, majd visszaindult a lányhoz. Megállt előtte és a leszakított liliomot Sky hajába tűzte, aki cselekedetére elmosolyodott. Felrémlettek neki a régi emlékek. Louis már kiskora óta mindig virágot tett az ő hajába.

‒       Köszönöm – suttogta felnézve rá.

‒       Szívesen. Szóval, szeretnél beszélgetni? – Skyler lassan bólintott.

Keresztapja helyet foglalt mellette és várakozóan nézte őt. A lány nagy levegőt vett és belekezdett:

‒       Hát, a suliban van egy fiú…

‒       Óóóó – bukott ki a férfiból.

‒       Nem, nem Louis bácsi, félreértesz. A fiú az osztálytársam és piszkál engem, de nem igazán értem, hogy miért.

‒       Ez fiú nyelven azt jelenti, hogy tetszel neki – magyarázta a férfi mosolyogva.

‒       Nem – határozottan megrázta a fejét – Ő azért bánt engem, mert két apukám van, bár nem értem, hogy ez miért probléma – hangja a végére elcsuklott.

‒       A francba Sky, mióta piszkál? – állt fel Louis dühösen.

‒       Két hónapja kezdte – hajtotta le a fejét.

‒       De miért nem szóltál hamarabb?

‒       Azt hittem, ha figyelmen kívül hagyom, akkor abba fogja hagyni. De már azt terjeszti rólam, hogy meglesem őket szex közben. Azt is mondja, hogy a melegek undorítóak és azzal, hogy velük élek én is „fertőző” vagyok. Úgy tekint rájuk, mintha valami betegséget hordoznának. Engem is úgy kezel, mintha az lennék, ha meglát, azt mondja, hogy „Itt van a buzik gyereke, vigyázzatok fertőző!”. Én nagyon szeretem apáékat és tudom, hogy milyenek valójában, de attól még fáj, amit mond és igazságtalan is. Nem is ismeri őket, de elítéli, azt amik – a férfi csendben hallgatta Skyt, akinek hamarosan könnyek szöktek a szemébe.

Louis visszaült mellé és átölelte őt, csendesen simogatva.

‒       Ne sírj Skyler, megígérem, hogy megoldjuk ezt a dolgot.

‒       És mégis hogyan? – nézett fel rá a lány.

‒       Bemegyek a sulidba beszélni az igazgatóval. Behívjuk a fiút meg a szüleit is, és elbeszélgetünk vele.

‒       Biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezte kétkedve.

Neki is eszébe jutott már ez a lehetőség, de úgy gondolta, ha a felnőttek segítségét kéri, a fiú még azért is piszkálni fogja, amiért bemártotta őt. Nem akart még több támadási felületet biztosítani annak a baromnak.

‒       Igen. Ha viszont nem válik be, akkor tényleg el kell mondanunk a szüleidnek és valószínűleg iskolát kell váltanod.

‒       Ne, én nem akarom, hogy megtudják! Nem akarom ezzel megbántani őket – szipogta a lány.

‒       Nézd Kicsim, ők már felnőttek, meg tudnak birkózni azzal, hogy bizonyos emberek elítélik őket. Nem lesz semmi baj – biztosította Louis – Most pedig, mosd meg az arcod és menjünk vissza, már biztos hiányolnak minket. Hétfőn majd bemegyek a sulidba és beszélünk az igazgatóval – ajánlotta.

‒       Rendben – mondta Skyler és a szökőkút vizében megmosta az arcát eltüntetve vele a sírás nyomait.

Mindketten felálltak majd Louis várakozóan nézett le a keresztlányára.

‒       Oké, készen állok, visszamehetünk – biztosította őt egy mosollyal.

Mikor beléptek a nagy terembe már Beyoncé énekelt, aki az este utolsó fellépője volt. Visszasétáltak a többiekhez és Eleanor kérdő pillantást vetett párjára, aki csak mosolyogva bólintott egyet, jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Sky lehuppant a helyére, a szülei pedig azonnal felé fordultak.

‒       Jól érzed magad? – a két férfinak fel sem tűnt, hogy egyszerre kérdezték meg ugyanazt, mindketten csak is a válaszra koncentráltak.

‒       Igen – őszinte mosoly játszott a lány ajkain és mindkettejük arcára nyomott egy-egy puszit.

Harry és Niall egymásra mosolyogtak majd egy nagy és szoros ölelésbe zárták kislányukat. Skyler elkapta Louis boldog pillantását és összemosolyogtak. Mindketten tudták, minden a legnagyobb rendben lesz.

 

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)