Húsvét

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és pihenéssel tudjátok tölteni az ünnepet. Kikapcsolódásnak hoztam Nektek egy kis húsvéti történetet. Remélem, tetszeni fog, jó szórakozást a történethez! :)
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Puszi: Emily

2020.04.12.

~ Emily ~

Reggel hét óra múlt kicsivel, amikor a pici felsírt minket. Álmosan vettem ki az ágyából. Etetés idő volt, de nem csak ezért sírt, tele rakta a pelenkáját. Tisztába tettem a pelenkázón, aztán magammal vittem az ágyunkba. Harry az ágyban ülve várt ránk. A kezébe adtam, amíg levetkőztem a szoptatáshoz. Szerelmem gügyögött a babának, aki ugyan halkabban sírt ettől, de amúgy nem értékelte az apja próbálkozását.

‒       Add csak ide – nyúltam a kicsiért, akit hamar etetni kezdtem.

‒       Hány óra? – kérdezte Hazza.

‒       Hét múlt – válaszoltam egy ásítás után.

‒       Kezd világos lenni – én is az ablakra néztem, ahol a redőny rései között beszűrődött némi fény.

‒       Remélem, nem esik – Darcy nagyon csalódott lenne, ha nem kint kereshetné a tojásokat.

‒       Jó idő lesz, mára azt rendeltem – vigyorgott rám.

‒       Ha úgy, mint az éttermekben szoktál, akkor ez még merőben két esélyes – szólaltam meg.

‒       Nagyon vicces vagy – szarkazmussal mondta – Szerinted még mennyi időnk van, mielőtt Darcy felébred? – tűnődött.

‒       Én azon is csodálkozom, hogy egyáltalán elaludt tegnap este – Olyan izgatott volt, azt hittem, képtelen lesz aludni.

‒       Szerencsére a fáradtság mindig legyőzi, különben nem tudom, mint csinálnánk vele – felé pillantva láttam, ahogy elmosolyodik. Harry imádta, hogy a lányunk eleven, mint egy kisfiú. Azt gondolta ebben is rá hasonlít, ám tévedett, én voltam ilyen eleven gyermek. Lenéztem az evő kis csöppségre. Remélem, te kevésbé fogod próbára tenni a türelmünket. Léptek zajára lettem figyelmes.

‒       Felébredt a lányunk – jelentettem ki.

Hamarosan kinyílt a hálónk ajtaja és beviharzott az izgatott kis hercegnőnk. Felmászott az ágyra. Egy rózsaszín hálóing volt rajta, göndör haja kócosan keretezte az arcát, nagyon cuki látvány volt.

‒       Anya, Apa! Jön a húsvéti nyuszi! – kiabálta. Hazza csitítgatni kezdte, korán volt még a hangoskodáshoz. Befeküdt közénk.

‒       Igen, Kicsim, jönni fog a nyuszi, de tegnap megbeszéltük, hogy csak reggeli után jön – emlékeztette szerelmem.

‒       Kezdjetek el reggelizni, nem sokára én is megyek – szólaltam meg.

‒       Miért nem most? – nézett rám Darcy.

‒       Mert a testvéred még reggelizik – feleltem, mire a lányunk felült és szemügyre vette a kicsit. Látta már, ahogy etetem, és mindig fura fejet vágott közben.

‒       Miért esz meg téged? – furcsán pillantott rám. Kérdésétől nevetnünk kellett.

‒       Nem engem eszik, hanem tejet szopizik. Amikor ilyen pici voltál, mint ő, te is így ettél – magyaráztam neki.

‒       Tényleg? – döbbenten kérdezte.

‒       Igen – bólintottam.

‒       És mikor fog olyat enni, mint mi?

‒       Ahhoz még sokat kell nőnie – válaszolta Harry, megsimogatva Darcy fejét – Még fogacskái sincsenek.

‒       Miért? – kérdezte kíváncsian.

‒       Mert még nincs rá szüksége – mondtam – Menjetek szépen reggelizni Apával, rendben? – Haz puszit adott nekem és a picinek, majd lemásztak az ágyról.

‒       Gyere, nagy tesó! – szerelmem felemelte Darcyt és puszit nyomott az arcára.

A hercegnőnk nevetni kezdett, mert Haz meg is csiklandozta, miközben kivitte. Mosolyogva néztem utánuk. A kislányunk jó nagy testvér volt. Igyekeztünk felkészíteni rá, milyen lesz, mikor megérkezik a kis testvére és úgy tűnik, jó munkát végeztünk. Nem mondom, hogy nem volt rá féltékeny, de kifejezetten jól viselte az új jövevényt. Először érdeklődő volt, nagyjából három napig, aztán annyira már nem figyelt rá. Szerettem volna, ha „segít” gondoskodni róla, de nem akartam rá erőltetni. Mivel nem volt fogékony a dologra, inkább ráhagytam. Már annak is nagyon örültem, hogy legalább nem rosszalkodott, hogy rá figyeljek a kis testvére helyett. Néha panaszkodott rá, mert a pici sokat sírt, hasfájós volt.
Lassan befejezte a kisbabám az evést. Megbüfiztettem, átöltöztem, majd cumit adtam a szájába és beletettem a kiságyába. Szépen kiosontam a kertbe, ahol szétszórtam a csoki tojásokat meg nyulakat. Visszamentem a házba és csatlakoztam a többiekhez a konyhába. Gyorsan megreggeliztem, nem szerettem volna, ha Darcynak rám kell várnia. Miután végeztünk, a szobájában felöltöztettem. Egy édes sárga harisnyát adtam rá, meg egy virágos kis ruhát. Szépen kifésültem a göndör haját.

‒       Mehetünk végre? – kérdezte panaszosan.

‒       Hozd a kosaradat, csinálok rólad egy képet és utána gyűjtheted, amit a nyuszi hozott – felkapta a kosarat.

Az előszobában készítettem pár fotót. Harry a babával a kezében figyelte a nagyobbik gyermekünket, aki izgatottan rontott a bejártai ajtónak, amint megadtam az engedélyt. Utána siettünk, hogy láthassuk, ahogy izgatottan rohangál a kertben. Készítettem egy pár perces videót és rengeteg fotót, miközben gyűjti a csokikat. Talált valamit, amit nem tett bele a kosarába, hanem elkezdett vele felénk szaladni.

‒       Anyu, anyu. Ez a tesóé? – hozta nekem.

‒       Van rajta valami? – kérdeztem leguggolva hozzá.

‒       Egy papír, amin az ő neve van – válaszolta.

‒     Akkor ezt neki hozta a nyuszi. Odaadod a kis tesódnak? – pillantottam rá.

‒       Igen – bólintott, majd az apjához indult, aki leereszkedett hozzá – Tessék – a babára tette a horgolt nyuszit.

‒       Ügyes vagy – Harry mosolyogva megérintette az orrát.

‒       Ő miért nem csokit kap? – kérdezte lefelé görbülő szájjal. Nálunk a húsvéti nyuszi – úgy, mint a mikulás – édességet hoz, nem pedig játékot.

‒       Mert ő még nem ehet csokit – válaszoltam – Amikor te is olyan pici voltál, mint ő, te sem kaptál édességet – tettem hozzá.

‒       Mit kaptam? – érdeklődve nézett rám.

‒       Azt a horgolt nyuszit, amivel most is alszol – felelte szerelmem.

‒       Hannah nyuszit? – pillantott az apjára. Ő nevezte el így, mikor nagyobb lett.

‒       Igen – bólintott Hazza.

‒       Jövőre is játékot kap?

‒       Nem – megráztam a fejem – Egy év múlva ilyenkor, már együtt fogjátok keresni a tojásokat – Reméljük, addigra meg tanul járni, Darcy is olyan hamar elindult.

‒       Én még látok pár tojást, amit nem szedtél össze – szólalt meg Harry.

A kislányunk felhagyott a kérdezősködéssel és újra belevetette magát a keresésbe. Mosolyogva figyeltük, ahogy fel-alá szaladgált a kertben. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elkezdett járni, pedig a jövő hónapban már hat éves lesz. Hova tűnik el az idő? A Haz karjában lévő kisbabánkra néztem. Ő is ilyen gyorsan fel fog nőni? Szerelmem mellém sétált.

‒       Jól vagy? – az egyik kezét a derekam köré fonta.

‒       Igen – könnyes lett a szemem a meghatottságtól. Felé fordultam. – Szeretlek! – megcsókoltuk egymást.

‒       Én is szeretlek – a fejemet a mellkasához hajtottam.

‒       Nézd, milyen boldog! – szólaltam meg.

‒       A mi kis gyönyörű hercegnőnk – a pici sírni kezdett. Felsóhajtottam.

‒       Add csak ide – nyúltam érte. Magamhoz öleltem a kicsikénket. – Sss, nincs semmi baj – Darcy végzett a vadászattal és a teli kosarával megközelített minket.

‒       Hűha, ez a nyuszi nagyon bőkezű volt – állapította meg Harry, mire a lányunk nevetni kezdett.

‒       Gyere, Drágám, menjünk be! Néhányat kiválaszthatsz és megeheted, a többit pedig eltesszük – befelé kísértem őt.

‒       Oké, Mami – bementünk a házba.

Letelepedtünk a nappaliban, ahol a kis hercegnő átnézte mit kapott. Én letettem a picit a kanapéra és a nyuszit mutogattam neki az arca előtt. Mosolygott és kacarászott pont, mint a testvére, de ő inkább rám hasonlított, leszámítva a világos haját.

‒       Gyertek, csinálunk egy képet! – szólalt meg Hazza. Mindannyian leültünk a kanapé elé. – Mondjátok: kellemes húsvéti ünnepeket!

‒       Kellemes húsvéti ünnepeket! – kiabáltuk egyszerre.

Vidáman és nyugodtan telt az első közös húsvét négyesben, amiért gondolatban hálát adtam az égnek.

 

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)