2020. december 25.

Karácsony

Sziasztok!

Először is szeretnék Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánni! :) Tudom, hogy ez az ünnep nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, de akiket szeretünk, azok mindig velünk vannak :)
Jelentkezésem oka, hogy hoztam Nektek egy kis karácsonyi ajándékot. Visszatérünk egy olyan pároshoz, akiktől nem rég búcsúztunk el. Remélem, tetszeni fog Nektek, jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

 

 

 

12.24.

~ Ivy ~

Szenteste reggelén képtelen voltam ágyban maradni. Már kislány korom óta így ment ez. Reggel hamar felöltöztem, és felébresztettem mindenki mást is a házban. Reggeli után pedig végre jött, amit annyira imádtam: a család együtt feldíszítette a karácsonyfát. Ahogy nőttünk, már csak a nővéremmel ketten dekoráltuk a fát, majd eljött az idő, hogy szerelmemmel közös otthonunkban, csak mi ketten díszítsünk.

Nem számít, mennyit öregedtem és hogyan változtak a körülmények, ezt mindig imádtam és ez, ma sem volt másképp. A pizsamámból átöltöztem és felhúztam az egyik karácsonyi felsőmet. Mackóm még békésen aludt, azt reméltem felébred, míg én a fürdőben készülődöm. Levertem néhány tubust, miközben mosakodtam, emiatt szinte biztosra vettem, hogy Liam felébredt a zajra. Belépve a hálónkba, tekintetem az ágyra tévedt, ami üresen állt. Elmosolyodtam. Lesétáltam a konyhába, ahol ő már a reggelinken ügyködött.

       Jó reggelt! – hátulról átöleltem.

       Jó reggelt, Édes! – megfordult és a karjaiba zárt.

       Mit fogunk enni? – fürkésztem kíváncsian.

       Müzlit, tudom, nem valami ünnepi, de majd a vacsora az lesz – válaszolta.

       Nekem mindegy, amíg együtt vagyunk – néztem fel rá.

       Szeretlek! – lehajolva megcsókolt, amit hamar elmélyítettem.

       Szerinted Louis fent van már ilyenkor? – kérdeztem, mikor elhúzódtam tőle.

       Kizárt, ha csak a kis testvérei fel nem keltették – válaszától mosoly kúszott az arcomra.

       Ilyenkor mind együtt vannak? – pillantottam rá.

       Igen – bólintott – Együtt az egész nagy család. Egyébként, miért kérdezted?

       Fel szeretném köszönteni, 25 éves lett ez nagy dolog – tekintetünk találkozott.

       Mire végzünk a fával, biztosan fent lesz.

       Oké. Mit segítsek? – a pultra néztem.

       Csak ülj le! – kérte finoman arrébb tolva engem.

Tettem, amit kért és az egyik székre leülve figyeltem őt. Ez egy idő után átment bámulásba.

       Mi az? – vigyorgott rám, miközben megfordult.

       Semmi – megrázva a fejem én is elvigyorodtam. Liam letette elénk a tálakat, aztán elővette az evőeszközöket.

       Tessék – adta a kezembe.

       Köszönöm és a reggelit is – hálásan pillantottam felé, mire rám mosolygott.

Gyorsan megettük a müzlit, azután Mackóm felment átöltözni. Míg ő fent volt, addig én karácsonyi zenét indítottam a nappaliban, ahol a fenyő állt, arra várva, hogy feldíszítsük. Gyújtottam egy finom fahéjas füstölőt, ami jól passzolt a fenyőfa illatához. A díszeket rejtő dobozokat a szoba közepére húztam.

       Hé, ne kezd el nélkülem! – Liam majdnem halálra rémített, nem hallottam a közeledő lépteit. A mellkasomhoz kaptam.

       Megijesztettél – néztem rá rosszallóan.

       Ne haragudj, nem állt szándékomban – apró puszit nyomott az arcomra – Mivel kezdjünk? – kérdezte.

       Az égősorral, de lehet kellene egy szék is hozzá – néztem a két méteres fát. Nem akartam ekkorát venni, viszont Mackóm ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen és néha nagyon meggyőző tud lenni.

       Hozok széket, de te nem állhatsz rá – mutatott rám.

       Rendben – beleegyezően bólintottam. Szerelmem hozott egy széket a konyhából, addig én kibogoztam a színes égősorunkat.

       Lehet, egy kicsit rövid lesz – pillantottam felé.

       Majd úgy csináljuk, hogy elég legyen – megfogta a végét és felállt a fa mellé.

Gyorsan körbe csavartuk a fán, és bedugtam a konnektorba, megbizonyosodva arról, elér odáig. Pont elég hosszú volt.

       Nagyon szép – dicsértem a munkánkat.

       Várj, míg a díszek is felkerülnek – szólalt meg kedvesem.

Kinyitogattuk a dobozokat, amikben a gömbök meg egyéb díszek lapultak. Először feltettük a különböző színű gyöngy- és harangfüzéreket, aztán felpakoltuk a gömböket, harangokat, csillagokat, angyalkákat meg hópelyheket is.
Jó két óra eltelt vele, nagyon kellemes időtöltés volt, ahogy azt találgattuk, mit hova tegyünk, hogy gyönyörű legyen. Liam a fa tetejét díszítette, míg én az aljával voltam elfoglalva.

       Ivy, odaadnád nekem a csúcsdíszt? – szerelmem felém nyújtózott.

       Tényleg, az még nincs is fent Hogy felejthettem el? Szerencsére itt van nekem Mackóm, aki emlékeztet engem.

Kikerestem a dobozokból az ezüst csúcsdíszt. Miután Liam feltette a fenyőfa tetejére, lejött a székről.

       Ez nagyon szép lett – párat hátra lépett a fától – Hozom a fényképezőgépet – azzal elhagyta a helyiséget.

Én eközben alaposan megnéztem a fánkat. Pár díszen még igazítani kellett. Hallottam, hogy szerelmem visszaért a nappaliba.

       Édes – szólított meg.

     Tessék? – felé pillantottam, mire készített egy képet, ahogy még a fán ügyködök – Hé, ez nem ér! – tiltakoztam.

       De igen, és jó lenne, ha mosolyognál – tette hozzá.

       Oké, de utána csere – rá mosolyogtam, miközben elkészítette a képet.

Ezután én is csináltam róla, majd csak a fáról fényekkel és nélküle is.

       Lehozhatom az ajándékokat? – kérdezte kedvesem.

       Megyek veled én is, mert van, amit nem tudsz, hogy hol van – mondtam.

       Tényleg? – húzta fel a szemöldökét.

       Igen – vigyorogva bólintottam.

       Ivy Rogers, te meg mire készülsz? – ő is vigyorgott.

       Egy tökéletes karácsonyra – megindultam az emelet felé.

Miután minden ajándékot lehoztunk, és elrendeztünk a fa alatt, aszerint csoportosítva, kinek szánjuk, Liam kiment a konyhába forró csokit készíteni. Én eközben újabb képeket csináltam a tökéletes karácsonyfánkról. Hallottam szerelmem közeledő lépteit, ezért az ajtó felé fordultam a fényképezőgéppel. Amint belépett, lefotóztam, amitől meglepődött.

       Megvagy! – kiáltottam fel diadal ittasan.

Mackóm lemondón megrázta a fejét majd a kezembe adta a forró csokimat, amit a kedvenc karácsonyi bögrémbe töltött nekem. A kanapén összebújva kortyolgattuk az italt, amikor Liam megszólalt:

       Szerintem, most már fel tudjuk köszönteni Louis-t – a karomat simogatta.

       Hozom a telefont – letettem a bögrét és felmentem a hálóba.

A telefonom ott pihent az éjjeliszekrényen, ahol este hagytam. Visszasiettem vele a nappaliba. Belépve a helyiségbe, azonnal hívni kezdtem a szülinapost. Mikor felvette, kihangosítottam. Gyerek zsivaj jött a háttérből. Szerelmemre pillantottam, akinek a szemei csillogtak és vadul mosolygott.

       Halló – Lou már másodszorra szólt bele türelmetlenül, mire feleszméltem.

       Jaj, bocsi. Itt Liam meg Ivy – szólaltam meg.

       Sziasztok!

       Szeretnénk nagyon boldog születésnapot kívánni! – mondtam izgatottan.

       Vén vagy – kiabált Liam, mire rácsaptam a kezére. Sértődöttem felkiáltott.

       Légy szíves, üsd meg helyettem is – hallottam Lout a vonal túlsó oldaláról. Hamar lendült a kezem és az újabb hanghatást Louis nevetése követte.

       Hé, ez a szeretet ünnepe – mondta sértődötten szerelmem.

       Mi így szeretünk téged – az idősebb fiúval egyszerre szólaltunk meg.

       Gyanúsak vagytok ti nekem – Liam furán méregetett. Ideje más irányba terelni a beszélgetést.

       Mikor tudunk találkozni, hogy odaadjuk az ajándékodat? – kérdeztem.

       Mondtam, hogy ne vegyetek semmit – jött a telefonból.

       Bízz bennem, ezt tetszeni fog – kiabált kedvesem.

       A többiek szerdára szavaztak, ők akkor érnek rá és mi adnánk a helyet – tájékoztattam a terveinkről.

       Szerda nekünk is jó – hangos sikítás jött a telefonból.

       Jézusom, ezt melyik csinálja? – kérdeztem ijedten.

       Ernest, és csak játszanak – Lou hangján érződött, hogy jól szórakozik.

       Gyere te is! – szűrődött ki a telefonból az egyik iker kislány hangja.

       Menj, nem tartunk fel. Akkor szerdán találkozunk és boldog karácsonyt!

       Köszi, nektek is – Louis gyorsan bontotta a vonalat. Letettem a telefont a dohányzóasztalra.

       Ez biztos csak nekem furcsa, mert a mi családunk kicsi, de nem tudom, hogy lehet ezt a nyüzsgést kibírni – pillantottam Mackómra, aki még mindig a forró csokiját itta.

       Mi ketten vagyunk, és a családban sincs kis gyerek – szólalt meg.

       De most már van – emlékeztettem.

       Ó, tényleg, a nővéred pici babájaNem hibáztattam, amiért megfeledkezett róla, sajnos nem sokszor láttuk a kis Lucast, mióta augusztusban megszületett.

       Majd csinál ő nekünk hangzavart – nevettem el magam. A picinek elég erős a tüdeje.

       Ha már felhoztad ezt a témát, egy ideje már szerettem volna veled beszélni valamiről – kíváncsian pillantottam felé.

       Mi lenne az? – Liam megfogta a kezem, aztán barna íriszei megtalálták az én kékjeimet.

       Szeretném, ha jövő karácsonykor már nem ketten lennénk – szavai hallatán képtelen voltam megszólalni. Kezdett kínos lenni a csend, ami közénk ékelődött.

       Ezt úgy érted…

       Hogy gyereket szeretnék tőled – szakított félbe – De úgy érzem, most nem vagyunk egy véleményen – képtelen volt leplezni a csalódottságát.

       Nem erről van szó, tudod, hogy mindig szerettem volna gyerekeket – megszorítottam a kezét.

       Akkor mi a baj?

       Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a legmegfelelőbb időpont – mondtam óvatosan.

       Miért? – ráncolta össze a homlokát.

       Jövő júniusban összeházasodunk…

       Így igaz – helyeselt.

       És én szeretnék beleférni a ruhámba – Liam elmosolyodott.

       Imádnám, ha pocakos esküvőnk lenne – szólalt meg.

       Tudom, miért szeretnéd, viszont én nem így álmodtam meg az esküvőnket – húztam el a számat.

       És ha várandós lennél, de még nem látszódna – ajánlotta.

       Ha június elején a harmadik hónapban lennék, talán megérkezne még karácsony előtt – gondolkoztam el.

       Benne vagyok – vágta rá boldogan.

       Mackóm, ez egy nagyon szép terv, de tudod, kicsi az esélye annak, hogy ez így sikerülni is fog – nem tudtam lelombozni azzal, amit mondtam.

       Tudom, és pont ezért fog sikerülni – megcsókolt.

       Jó, viszont ha mégsem, nem szeretném, ha csalódott lennél – néztem barna íriszeibe.

       Így vagy úgy, jövőre akkor is hárman leszünk – ismét csókot váltottunk – Vagy négyen – tette hozzá vigyorogva.

       Elsőre az kicsit durva lenne – közöltem vele.

       Megoldanánk – puszit nyomott az arcomra – Mi mindig mindent megoldunk.

       Az már igaz – mosolyodtam el. Ha azt is megoldottuk, hogy elfelejtettem a közös életünket, akkor semmi nem tud minket legyőzni.

  

 Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése