Szülinap

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, mindannyian nagyon jól vagytok és remekül indult az évetek :) Hogy ezt erősítsem, hoztam Nektek egy kis történetet egy olyan párossal, akik már elég régen tűntek fel a színen. Ők voltak ezen a blogon a második általam összeállított páros, akik történetet kaptak. Ők Tia és Zayn. Ha valaki nem olvasta a történetüket, vagy csak szeretné felfrissíteni az emlékeit, akkor kattintson ide :) Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a kis történet, jó szórakozást hozzá! :)
Utólag is boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Zayn Jawadd Maliknak! :)

Puszi: Emily

 

 

 

~ Tia ~

Reggel már korán felkeltettek minket.

‒       Anyu, Apu! – szaladt be kisfiunk a szobánkba – Ma van a szülinapi bulim – kiabálta izgatottan, miközben becsapódott közénk.

‒       Igen, Kicsim, tudjuk – megmosolyogtatott izgatottsága. Ma tartottuk az ötödik szülinapját, ez volt az első alkalom, hogy meghívhatta a barátait.

Befúrta magát kettőnk közé, mire mindketten átöleltük és puszit nyomtunk a fejére.

‒       Szeretünk – mondtuk egyszerre.

‒       Én is szeretlek titeket – felemelte a fejét és tekintetét kettőnk között járatta. Fekete haja volt és sötét barna szemei, félelmetesen hasonlított az apjára. Semmi nem volt benne belőlem.

‒       Gyere ide! – Zayn a karjánál fogva maga felé húzta és a hátára fektette.

‒       Apa, engedj el! Ma van a bulim – kiabálta.

‒       Az csak délután kezdődik, feküdj itt velünk még egy kicsit – kérte tőle Bogyó.

‒       Oké – pontosan félútra feküdt kettőnk közé, mi pedig hozzá bújtunk. Eltekintve attól a pár alkalomtól, amikor baba korában köztünk aludt, nem engedtük, hogy velünk aludjon. Következetesen így neveltünk és sosem láttam rajta, hogy ez bármi problémát okozott volna nála. A férjem ebben nem értett velem egyet, de rám hagyta, ebben az én akaratom érvényesült.

Egymásra néztünk Jordan feje felett, majd elmosolyodtunk. Öt éves a kicsikénk, hova rohant el az idő? Mintha csak tegnap lett volna, hogy haza hoztuk a kórházból.
Egy picit visszaaludtunk, az óra csörgése ébresztett fel minket.

‒       Mit szeretnétek reggelire? – kimásztam az ágyból.

‒       Rántottát – mondta kisfiam.

‒       Segítesz Anyunak megcsinálni? – Zayn felült.

‒       Igen – Jordan is kimászott az ágyból. A gyermekünk végtelenül jó lelkű meg segítőkész volt, mindig így neveltük.

Megmosakodtam, mielőtt lementem a konyhába. Bogyó és a kicsi már ott vártak engem. Jordannel együtt kikészítettük a hozzávalókat, majd együtt megpirítottuk a hagymát és felvertük a tojást.

Reggeli után előkészültünk a bulihoz. Minden törékeny dolgot el- illetve magasabbra tettünk. Zayn dolgozószobáját kulcsra zártuk. A nappalit jelöltük ki fő tartózkodási helynek, ezért a rágcsálni valót meg a rengeteg édességet oda készítettük ki. Szerelmemmel kifeszítettük a „boldog 5. szülinapot” feliratot a helyiségben, azután elkezdtük felfújni a lufikat. Kettőt felfújtam, aztán leültem, mert szédülni kezdtem.  

‒       Jól vagy? – szerelmem aggódva pillantott rám a háta mögé dobva az ötödik felfújt lufit.

‒       Utálok lufit fújni, mindig elszédülök tőle – válaszoltam.

‒       Akkor majd én megcsinálom – mosolygott rám.

‒       Köszi – hálásan pillantottam felé. Miután elmúlt a szédülés, felálltam a kanapéról. – Elkezdem lehozni a játékait – mondtam férjemnek.

‒       Rendben – bólintott egy újabb léggömböt megcsomózva.

Mire végeztünk, épp ideje volt enni valamit. Tegnap úgy főztem ebédre, hogy mára is maradjon, így csak be kellett gyűjteni a fiunkat az ebédhez.
Evés után még hagytuk egy kicsit játszani Jordant. Zayn közben elment a tortáért, amit féltve csempésztünk be a házba.

‒       Remélem, tetszeni fog neki – szólaltam meg.

‒       Biztos, most ezt imádja legjobban – válaszolta szerelmem.

‒       Olyan jó lenne, ha ez így is maradna – sóhajtottam fel. Már előre félek, mi lesz, ha kamaszodni fog és elkezdik érdekelni a lányok.

‒       Az időt nem tudod megállítani – közelebb lépve hozzám átölelt.

‒       Néha nagyon jó lenne – motyogtam a mellkasába.

‒       A kamasz kora miatt majd akkor aggódunk, ha már ott tartunk – Beszéd téma volt ez már közöttünk korábban, így nem lepett meg, hogy Bogyó kitalálta, mi jár a fejemben.

‒       Jó, persze, igazad van – húzódtam el tőle – Egyszerre csak egy dologra koncentráljunk – Zayn felém hajolva megcsókolt. Nyugtatónak szánt gesztusát a csengő zavarta meg.

‒       Jordan, itt vannak az első vendégeid – kiabálta a férjem.

A gyerekünk egy rakéta gyorsaságával rohant az ajtóhoz. Pontosan tudtam, kiket üdvözölhet majd. Az unokatesóját Kathyt és a szüleit, valamint a barátunkat, Stevent, feleségét Lisát és a gyermeküket, Anthonyt. A két kis lurkó a fiunk legjobb barátai, hat, illetve három hónappal Jordan után születtek, olyanok egymásnak, mint a testvérek. Én kértem, hogy hamarabb jöjjenek ide, ők lesznek a segítségeink, így minden helyiségben lesz egy felnőtt, aki szemmel tartja a kicsiket. A gyerekek letáboroztak a nappaliba, míg én kihívtam a testvéremet a konyhába.

‒       Kíváncsi vagy a tortára? – kérdeztem Zorát.

‒       Persze – vágta rá azonnal. A spájzba vezettem, ahol felfedtem a süteményt.

‒       Ez nagyon jól néz ki – mosolyodott el – Lányosban is csinálnak?

‒       Vannak nagyon csini teljesen rózsaszín torták is – válaszoltam.

‒       Emlékszel miről beszéltünk a múltkor? – kérdezte Zora hirtelen.

‒       A baba projektre gondolsz? – halkan beszéltem.

‒       Igen – bólintott.

‒       Siker? – vigyorogtam rá.

‒       Igen – széles mosoly terült szét az arcán.

‒       De jó – sietve átöleltem a testvéremet – Úgy örülök nektek.

‒       Niall olyan izgatott, mindenkinek el szeretné mondani – húzódott el.

‒       Ezt meg tudom érteni, mi is szerettük volna világgá kürtölni – elmosolyodtam az emléktől.

‒       Nem tudtátok sokáig eltitkolni – vigyorgott Zora.

‒       Persze, előled semmit sem lehet eltitkolni – legyintettem felé – Meddig kell titkolóznom?

‒       Hat hét – felelte – Zaynnek elmondhatod, ha szeretnéd – tette hozzá.

‒       Oké – visszasétáltunk a többiekhez.

A gyerekek szépen játszottak és ették a rágcsálni valót. Mindannyian a kanapén ültünk és kicsit felkészültünk arra, mi vár ránk a következő négy órában.
Hamarosan az összes gyerkőc megérkezett: fiúk, lányok vegyesen sikítozva fel-alá rohangáltak a házban. Amikor megterveztük a bulit, szerelmemmel kitaláltunk néhány csoportos játékot a kicsiknek, de ezeket a zsúr felénél elengedtük. Nem voltak túl fogékonyak rá, így inkább hagytuk, had játszanak úgy, ahogy szeretnének. Talán kicsit túlgondoltunk ezt.  

Már két helyiségre is én figyeltem, mert Zayn nagyon belemerült a kicsikkel való játékba. Figyeltem, ahogy a férjem fiunk kislány barátaival játszik, közben pedig csillognak a szemei. Jordannel is így foglalkozott, de ez valahogy mégis más volt. Az egyik kisfiú kiborította az innivalóját, ami elterelte a figyelmemet. Feltakarítottam az üdítőt, aztán megvigasztaltam a kis Timet, aki nagyon a szívére vette, ami történt. Mikor újra felé pillantottam, még mindig a copfos kislányokkal játszott. Egyszerre csak Lisa lépett mellém.

‒       Mikor szeretnétek tortázni?

‒       Lassan összegyűjthetjük őket a nappaliban – válaszoltam körbe nézve – Bár azt hiszem, ez nem lesz egyszerű – mosolyodtam el.

Jó negyed órába telt, mire mindegyikük a nappaliba került. Jordant középre ültettük, és Zayn behozta a gyönyörű tortát. Azt szerettem volna, ha énekelünk közben, de a gyerekek – élükön a fiammal – csodálattal bámulták a süteményt. Szerelmem letette elé a tortát, mire Jordan sikítani kezdett. Felpattant és felém rohanva átölelt, majdnem eldobtam a kezemben lévő kamerát.

‒       Köszi, Anyu! – kiabálta, azután az apjához szaladt és neki is megköszönte, miközben átölelte. Elmorzsoltam egy könnycseppet gyermekünk örömét látva.

Zayn visszaültette a süteményhez, ezután énekeltünk neki egyet. Kicsikém nagy lendülettel elfújta a gyertyát, aztán szerelmem segítségével felvágták a tortát. Csokis volt, a kisfiunk kedvence. Miután megették a süteményt, újra a játéké lett a főszerep. A lufikat dobálták, amikből jó néhány el is durrant.
Őszinte leszek, amikor elkezdtek jönni a szülők a gyerekekért, nagyon örültem. Zsongott a fejem a kiabálásuktól, kezdett elviselhetetlen lenni a nyüzsgésük.
Hét óra elmúlt már, mire a tesómék meg Stevenék is elindultak haza. Maradtak segíteni, elpakolni a buli után. Jordan gyorsan megfürdött és hamarosan el is aludt a szobájában. A férjemmel mi is fáradtak voltunk, hamar lefürödtünk és lefeküdtünk. Összebújtunk a takaró alatt.

‒       Szerintem jól sikerült – szólalt meg Zayn.

‒       Láttad az arcát? Annyira boldog volt – mosolyodtam el.

‒       Igen, úgy tud örülni mindennek – mondta. Ez tényleg így volt, minden kis apróságnak is nagyon tudott örülni, ezért őszintén csodáltam őt.

‒       Én tudnék neki egy jó kis meglepetést – felkaptam a fejem szavai hallatán.

‒       Mire gondolsz? – ráncoltam össze a homlokom. Szerelmem felém hajolva megcsókolt.

‒       Nagyon szeretnék egy kislányt is – csillogó szemekkel reménykedve nézett rám.

‒       Most rögtön? – vigyorodtam el.

‒       Akár most is – keze vándorútra indult a takaró alatt.

‒      Érdekes, hogy pont most hoztad fel – ezúttal ő volt az, aki kíváncsian nézett ‒   Ez egyelőre még titok, de Zora megengedte, hogy elmondjam – magyaráztam – Egy ideje már próbálkoznak a babával és most szólt, hogy sikerült, úton van a második – újságoltam el.

‒       És ezt csak most mondod?! – felült.

‒       Valami gond van ezzel? – értetlenkedve figyeltem őt.

‒       Azt reméltem, nálunk előbb érkezik meg a második, mint a többieknél – lebiggyesztette az ajkait. Zayn imádott első lenni, sok mindent fogott fel versenyként.

‒       Miénk volt az első eljegyzés, az első esküvő és az első baba, azt hiszem, ezt igazán átengedhetjük – apró puszit nyomtam az arcára.

‒       Jó, talán igazad van – megadóan visszafeküdt az ágyba.

‒       Ugye nem fogsz duzzogni? – pillantottam rá.

‒       Nem – megrázta a fejét – Hátha ikrek lesznek és az megint egy első – morfondírozott.

‒       Ha ikrek lesznek, kiveszel egy év szabit a bandából – mondtam komolyan.

‒       Azt nem biztos, hogy a menedzsment megengedné – húzta el a száját.

‒       Akkor a menedzsment átvállalja tőlem az éjszakákat addig, amíg át nem alusszák – néztem rá. Kedvesem elgondolkozott.

‒       Kíváncsi lennék, melyikbe mennének bele inkább – úgy tűnt eljátszik a gondolattal.

‒       Nekem mindegy, csak legyen segítségem – vontam vállat. Zayn hozzám bújt.

‒       Akkor belevághatunk ma este? – vigyorgott rám.

‒       Igen – vigyorogtam én is, miközben leoltottam az éjjeli szekrényen lévő lámpát.

 

 

 Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)