Stay strong for me - 3.rész - Tia

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telt a hete. Megérkeztem a Stay strong for me folytatásával. (Amúgy, a Children of Distance nagyon király volt.) Most szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez a rész a nyugalom megzavarására alkalmas, egyeseknek felkavaró lehet, ami ebben le van írva. Ennek ellenére nagyon várom, hogy, mit gondoltok. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Steven ~

Néztem, ahogy Tia mögött lassan becsukódott az ajtó. Magamban elszámoltam tízig, majd a banda felé fordultam.

‒        Most már nyugodtan kérdezhettek Tiáról – jelentettem ki.

‒        Azért, mert most ment ki?

‒        Igen, Louis azért. Ő nem mondaná el az igazat, én viszont igen.

‒        Ráhibáztál a nevemre vagy tényleg tudod? – kíváncsiskodott.

‒        Tényleg tudom. Nincs bajom a zenétekkel és a barátnőm imád titeket, szóval egy idő után megtanultam, ki kicsoda – magyaráztam.

‒        Tia a barátnőd? – kérdezte Niall.

‒        Nem. Miért, úgy tűnt?

‒        Annyira nem, de ki tudja, milyenek vagytok mások előtt.

‒        Nem, nem a barátnőm. Az én angyalkámat Lisának hívják – mosolyodtam el – De Tiánál tartottunk.

‒        Láttam valamit a kezén, jól láttam? – kérdezte Zayn komoly tekintettel.

‒        Attól függ, mit láttál – kezdeményeztem szemkontaktust.

‒        Vágásokat a csuklóján – mondta lassan.

‒        Azok régi sebek, de igen, jó a szemed.

‒        Nem lehet túl régi, ha még mindig látszódnak – szólalt meg Liam.

‒        Ezek valószínűleg örökre megmaradnak neki – magyaráztam.

‒        Hogy-hogy? – kérdezte Harry.

‒        A vágások túl mélyek voltak.

‒        Mélyek? – Niall összezavarodva nézett rám.

‒        Igen. Akkor csinálta őket, amikor megpróbált öngyilkos lenni.

‒        Hogy mi? – állt fel hirtelen Louis és idegesen járkálni kezdett a szobában.

‒        Nem értem. Hogy visz rá a lélek egy szép fiatal lányt arra, hogy megkísérelje az öngyilkosságot? – tűnődött el Liam. Az ilyesminek mindig oka van.

‒        Tia háromszor próbálta meg. Az érfelvágás volt az utolsó – mély csönd telepedett a szobára, a fiúk döbbent arcot vágtak.

‒        De miért? – szólalt meg hirtelen Zayn.

‒        Tia tizennégy éves volt, amikor megismerkedett egy Trent nevű fiúval. Ő az én barátom volt.

‒        Csak volt? – szakított félbe Harry. Bólintottam.

‒        Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy őket „egymásnak teremtették” – rajzoltam idézőjeleket az ujjaimmal – Tudom, közhely, de tényleg így volt. A kapcsolatuk olyan volt, mintha egy mesekönyvben szerepelt volna. Persze voltak vitáik, de azok kinek nincsenek.

‒        Aztán baj történt? – kérdezte Louis, aki időközben lenyugodott és visszaült a székére.

‒        Igen. Trent dobta Tiát. Ez mindenkit nagyon váratlanul ért, és ő nem is volt hajlandó elmondani, miért szakított vele. Eltelt pár hét és Tia kiszedte belőle az igazságot – feszült csönd telepedett a szobára – Trentnek tüdő rákja volt.

‒        Te jó ég! – hűlt el Niall.

‒        Sejtette, hogy meg fog halni, és azt akarta, hogy Tia ne szenvedjen annyira, ezért próbálta ellökni magától.

‒        És sikerült neki?

‒        Nem Harry, nem. Tia nem hagyta annyiban a dolgot. Trent korábban párszor megfenyegette azzal, hogyha nem vigyáz, egy nap még feleségül veszi. Tia ezt komolyan hitte, és mivel a fiú volt az ő mindene, indítványozta, hogy tizenhat évesen törvényesen megesküdhessenek.

‒        És sikerült? – kérdezte Zayn.

‒        Trent először nem akarta, de végül bizonyos feltételek mellett belement – hirtelen kopogtatásra lettünk figyelmesek.

Kinyílt az ajtó és Zora lépett be rajta mosolyogva.

‒        Sziasztok! – mondta vidáman.

‒        Szia! – válaszoltuk kórusban.

Felálltam, hogy megöleljem aztán a többiek is megölelték őt. Niall hosszabban, ahogy Tia azt kérte tőle.

‒        Neked is nagyon boldog születésnapot! – mondta Liam, a többiek pedig helyeseltek.

‒        Köszönöm. Megtennétek, hogy nem néztek rám így? – kérte nevetve – Tudom, nagyon hasonlítok a nővéremre, de ez azért már túlzás – ült le mellém az ágyra.

‒        Pont olyan vagy, mint ő – szólalt meg Niall.

‒        Természetileg és ízlésvilágilag kicsit mások vagyunk, de egyébként igen – mosolygott a szőke srácra.

‒        Tanúsíthatom, tényleg ilyenek – szóltam közbe – Csak egy különbség van köztük, az az apró anyajegy, ami Zorának nincs ott a kulcscsontján – jegyeztem meg.

‒        Hol tartottatok? Amikor bejöttem, eléggé fagyos volt a hangulat.

‒        Ott, hogy Tia és Trent összeházasodtak – válaszoltam.

Zorával megegyeztünk, hogy elmeséljük a fiúknak, hogy ki is ez a lány valójában. Tudtuk, hogy kezelésen lesz és lesz elég időnk elmondani mindent. Azzal is tisztában voltunk, hogy Tia soha sem mondaná el nekik ezeket, de ők azért jöttek ide, hogy megismerjék őt.

‒        Szóval, hozzáment nem sokkal azután, hogy mindketten betöltötték a tizenhatot. Nagyjából tíz hónappal később Trent elment – vette át a szót Zora – A sógorom sok mindent megígértetett a nővéremmel, de ezek nem tudták megakadályozni azt, ami ezután jött – hirtelen elhallgatott.

‒        Tia egy kis idő után összeomlott – folytattam én – Sejtettük, hogy így lesz, de azt nem gondolta senki, hogy háromszor is megkísérli majd az öngyilkosságot.

‒        Ezek mikor történtek? – kérdezte Louis.

‒        Az utolsó nem sokkal a tizenhetedik születésnapja után – válaszoltam.

‒        Nem próbálta meg újra. Akkor valami jó dolognak kellett történnie, nem? – gondolkodott hangosan Liam.

‒        Hát, nem épp jó volt, ami történt – sóhajtott fel Zora – Tia Trent halála után elég sokáig pszichológushoz járt, de nem ez volt a fordulópont.

‒        Hát akkor mi? – pillantott ránk Zayn.

‒        Én – szólaltam meg – Amikor felvágta az ereit, én találtam meg. Majdnem meghalt, de én megmentettem – döbbent csönd töltötte meg a helyiséget.

‒        Ezután Stevennek is pszichológushoz kellett járnia. Tia emiatt hagyta abba. Nagyon rosszul érezte magát amiatt, hogy ebbe belesodorta a barátját – magyarázta Zora.

‒        Ez mondjuk érthető – szólalt meg Niall.

‒        Amikor meglátogattam Tiát a kórházban, megígérte nekem, hogy soha többé nem hoz engem ilyen helyzetbe. Azt hittem, ez is csak egy tőle megszokott üres ígéret lesz, de nem így volt. Végre összeszedte magát – sóhajtottam fel.

‒        Innentől kezdve a nővérem fokozatosan visszatért a régi önmagához. Kezdett megint jól lenni. Elmúlt a depressziója és úgy tűnt, sikerül neki a lehetetlen: feldolgozza Trent halálát – folytatta Zora.

‒        Tényleg olyan volt, mint régen – helyeseltem – Eljárt velünk bulizni. Hülyéskedett, nevetett, táncolt és énekelt. Visszakaptuk a régi Tiát, aki szeretett élni.

‒        De aztán a nővérem egy nap rosszul lett a suliban. Egy sor vizsgálatot végeztek rajta és kiderült, hogy leállt az egyik veséje. A másik pedig rendellenesen működik, ezért nem tudja jól ellátni a rá háruló feladatokat.

‒        Ezután egy kórházba járkálós időszak kezdődött, majd a szülei rábeszélték, hogy inkább maradjon bent. Úgy gondolták, az a legjobb, ha minél közelebb van a segítség.

‒        Miért, te nem így gondoltad? – kérdezte tőlem Harry.

‒        De igen. Nyilván én is azt akartam, hogy jó kezekben legyen, de így Tia egyedül maradt. Az egyedüllét pedig sosem szül jó dolgokat – magyaráztam meg.

‒        Ez igaz. Akinek túl sok ideje van gondolkozni, az általában depressziós lesz – helyeselt Liam.

‒        Tiával is valami ilyesmi történt. Tudom, hogy ez szörnyű, de az volt a meglátásunk, hogy ő a lelke mélyén örül annak, hogy beteg – vallotta be Zora.

‒        Úgy érezzük, nemcsak hogy felkészült a halálra, de még akarja is – néztem le a kezeimre.

‒        Ez valamilyen szinten érthető, csak a szerelmével akar lenni – szólalt meg Louis, szeméből sütött a sajnálkozás.

‒        Igen. De tudod, ezzel Tia szinte minden Trentnek tett ígéretet megszegne – mondtam lassan.

‒        Miféle ígéreteket? – kíváncsiskodott Zayn.

‒        Például azt, hogy újra férjhez megy. Vagy, hogy gyerekeket fog majd szülni. Hogy nem felejti el őt soha, de megtanul tovább lépni. Hogy nem fogja egész életében őt gyászolni – sorolta Zora – És még volt néhány. Bár, azt hiszem, Trent is tudta, hogy ezek közül a legtöbbet a nővérem nem fogja betartani.

‒        Akkor miért ígértette meg vele? – kérdezte Niall.

‒        Mert azt remélte, hogy ezek valahogy mégis csak segíteni fognak Tiának – válaszoltam.

‒        És te ezt honnan tudod? – pillantott rám Harry.

‒        Trent volt a legjobb barátom. Sok mindent elmondott nekem és megígértette velem, hogy segíteni fogok a feleségének, hogy be tudja tartani az ígéreteit – sóhajtottam fel. Azt hiszem, ezt felelőtlenség volt elvállalni.

A maradék időben a fiúk még kérdezgettek minket ezzel kapcsolatban. Mi mindenre válaszoltunk és megkértük őket, hogy ne mondják el Tiának, hogy már mindent tudnak róla. Habár, lehet, hogy ez felesleges volt.

Stay strong for me - 2.rész - Kezelés

Sziasztok!

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommenteket és az egy új feliratkozót is. Megérkeztem a Stay strong for me folytatásával. Eredetileg csak holnap szerettem volna kitenni, de holnap este Children of Distance-en leszek, így inkább már ma hoztam Nektek a részt. Ha tetszik a történet, pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Tia ~

‒        Kértek inni vagy enni valamit?

‒        Igen – mondták egyszerre.

‒        Rendben, az üdítők az asztal alatt vannak, a poharakra pedig írjátok fel a neveiteket.

‒        Felírnád nekünk? – pillantott rám Niall.

‒        Persze – elvettem a filcet és igyekeztem szépen, olvashatóan felírni a neveiket.

Az y-okat i-re változtattam – ahol kellett –, így a pontok helyére szívecskéket tudtam rajzolni, majd sorban a srácok elé tettem. Stevennek is csináltam egyet, meg akkor már magamnak is.

‒        Steve, segítesz felhozni a kaját? – szálltam le az ágyról.

‒        Persze.

‒        Mindjárt jövünk fiúk – mondtam és a barátommal együtt elhagytuk a szobát. Két-két tálcával a kezünkben jöttünk vissza.

‒        Ez a kettő sós, a másik kettő pedig édes – tettem le a tálcákat az asztalra – Igényeltek hozzá szalvétát? – kérdeztem, de addigra már szöszi összekente magát. Felnevettem és a szekrényből kiszedtem az egyik kedvenc virágmintás szalvétámat.

‒        Azt hiszem, neked szükséged lesz erre – nyomtam Niall kezébe.

‒        Köszi – törölte meg a száját. Visszaültem az ágyra és a sajtos-vajas pogácsából elvettem egyet.

‒        Steven, te is kérsz? – nyújtottam felé.

‒        Igen, köszi – válaszolta és a szájába tettem a pogit. Az ujjaimon szétkenődött tejfölt meg sajtot pedig ügyesen lenyaltam. A többiek is ettek a sütikből, de a poharaik üresek voltak.

‒        Miért nem ittatok? – néztem végig rajtuk.

‒        Megvártunk titeket – válaszolt Harry. Felfogtam, ez azt jelenti, nekem kell töltenem.

‒        Oké, akkor bökjetek! – pakoltam fel az üdítőket – Steve, a narancs jó lesz? – fordultam felé.

‒        Igen, de várjál, segítek, hogy ne borítsd ki. Most lehetőleg kerüljük el az áradást – mosolygott rám.

Hát igen, a műanyagpohárba való öntés sose volt az erősségem. Steven segítségével viszont szerencsére nem borítottam ki egyiket sem. Hirtelen az órára pillantottam. Nem sokára mennem kell. Zora vajon ide fog érni időben? Meghallottam felcsendülni az egyik kedvenc dalomat a srácoktól, ezért a szekrényemhez siettem, ahonnan elvettem a telefonom és fogadtam a hívást.

‒        Szia, Anyu!

‒        Szia, Kicsim! Boldog születésnapot!

‒        Köszi – felnéztem az órára. 10:30. Pontosan a születésem pillanatában köszöntött fel. – Szeretlek Anya!

‒        Én is téged, virágszálam. Zora körülbelül fél óra múlva érkezik csak meg.

‒        Rendben, akkor Steven várni fogja. Köszi, hogy szóltál.

‒        Nincs mit. Nem sokára találkozunk, jó légy!

‒        Oké. Szia!

‒        Szia!

‒        Zora kábé fél óra múlva jön – fordultam Steve felé.

‒        Oké, te addigra elmész?

‒        Ha jön értem a doki, akkor igen.

‒        Már is mész vérmosásra? – kérdezte Louis.

‒        Igen. Hidd el, én sem örülök ennek, de muszáj.

‒        Nem hagyhatod ki? – szólalt meg Niall.

‒        Nem, mert akkor rosszul leszek. Mindig három naponta van dialízisem, és már most is érzem, hogy valami nem jó – válaszoltam.

‒        Már is émelyegsz? – ütötte meg a fülemet a barátom hangja. Felé fordultam és bólintottam. – Ettél ma már valamit? – méregetett gyanakvóan.

‒        Nem.

‒        Akkor az étvágytalanság is kipipálva. A viszketés is megvan – nézett a kezemre, amit éppen megvakartam – És reggel alig tudtalak felébreszteni – sorolta a betegségem tüneteit.

‒        Amúgy jól vagyok – mosolyogtam rá.

‒        Amúgy? – nézett rám meghökkenve Zayn.

‒        Igen – fordultam felé – Ezek csak a betegség tünetei, szóval normális, hogy vannak, tehát jól vagyok – magyaráztam meg.

Hirtelen kopogtattak az ajtón, mire mindenki odakapta a fejét. A nővérke lépett be rajta, aki először kicsit megilletődött és egy pillanatra talán azt is elfelejtette, miért jött, de aztán odasétált hozzám.

‒        Hogy érzed ma magad Tia? – kérdezte kedvesen.

‒        Jelentkeznek a szokásos tünetek, de amúgy meg vagyok – pillantottam fel rá.

‒        Rendben, tíz perc múlva jöhetsz is a dialízisre – nézett az órájára.

‒        Oké – bólintottam megerősítésképpen, majd a nővérke elhagyta a helyiséget.

‒        Kell valami? Vinni akarsz valamit a kezelésre? – kérdezte Steven.

‒        Szerintem csak a könyvemet viszem – vettem el az éjjeli szekrényről – Aztán majd meglátjuk lesz-e kedvem olvasni – vontam vállat.

‒        Ha még van pár perced, akkor kérdezz nyugodtan – kérte Liam.

‒        Rendben. Hogy áll az új album? – futtattam végig a tekintetemet rajtuk.

‒        Egészen jól – válaszolta Harry – Gyakorlatilag minden fel van véve, már csak a részletek vannak hátra.

‒        Ilyen gyorsan? Talán szakítotok a hagyománnyal és hamarabb adjátok ki? – hitetlenkedtem.

‒        Hazza túloz egy kicsit – mondta Li – Minden anyag fel van véve, de még sok munka lesz a dalokkal, jó néhány szorul még finomításra. És még azt sem sikerült eldöntenünk, hogy mi lesz a végleges számlista – tájékoztatott.

‒        Ez igaz – helyeselt Louis – De már van hét dal, ami tuti rajta lesz, mert abban mind egyetértünk, hogy azok kellenek rá. Sőt, azt is tudjuk, mi lesz az album címe – újságolta.

‒        Egyébként a dalokkal kapcsolatban van egy meglepetésünk neked – vette át a szót Niall, mire kíváncsian felé fordultam – Zayn, kérlek, add neki oda – az említett fiú a zsebéből elővett egy papírdarabot, majd felém nyújtotta:

‒        Tessék.

‒        Köszönöm – vettem el tőle, majd kíváncsian széthajtogattam.

‒        Ezek azoknak a daloknak a címei, amik biztos helyet kapnak az albumon – figyeltem fel Harry hangjára – Az lenne a feladatod, hogy válasz egyet közülük.

‒        Miért? – kérdeztem felnézve a papírból.

‒        Mert a dalt, amit választasz, el fogjuk énekelni neked, miután túl vagy már a kezelésen, de előtte a szöveget is megkapod, hogy legyen időd ismerkedni vele – válaszolta Lou.

‒        De ezt ti megtehetitek? Úgy értem, hogy…

‒        Bízunk benned – mosolygott rám Liam.

Viszonoztam gesztusát, azután újra a papírnak szenteltem a figyelmemet. Alaposan áttanulmányoztam őket.

‒        Nehéz úgy választani, hogy még csak azt sem tudom, lassú-e vagy gyors a szám, nemhogy egyáltalán miről szól.

‒        A cím alapján tudsz következtetni – szólalt meg Zayn.

‒        Hát, ezzel nem értek egyet, talán kettő van, amire azt tudnám mondani, van, ötletem miről szólhat.

‒        Tia, mindjárt menned kell, válassz egyet! – emlékeztetett Steve.

‒        Legyen a Girl almighty, gondolom, a lány hadsereg az mi vagyunk – néztem fel megerősítésre várva.

Niall bólintott, majd papírokat szedett elő és kis keresgélés után az egyiket a kezembe adta. Girl almighty, állt a fehér lap tetején fekete betűkkel. Összehajtottam, majd a könyvemet magamhoz vettem és felálltam.

‒        Akkor én most itt hagylak titeket Stevennel, és Zora is nem sokára jön – pillantottam rájuk – Te, ne akaszd ki őket! – mutattam Steve-re – Ti pedig ne higgyetek el neki mindent, amit mond rólam, szereti kiszínezni a történeteket! – figyelmeztettem a srácokat.

‒        Rendben – válaszolták kórusban.

‒        Ó, és még valami. Niall, ha Zora megérkezik, kérlek, te hosszabb ideig ölelgesd, mint a többiek.

‒        Miért? – kérdezte homlok ráncolva.

‒        Mert te vagy a kedvence, de ő ezt sohasem ismerné be – mosolyogtam rá. Ebben is olyan, mint én.

‒        Oké – válaszolta, majd hátat fordítottam nekik és kiléptem a helyiségből.