Kávé és cigaretta

Sziasztok!

Remélem, senki sem feledkezett meg a srácok 6. évfordulójáról és valamilyen módon megünnepelte azt szombaton. :) Ismételten egy rövid kis fordítással jelentkezem, ami most Ziall. Remélem, tetszeni fog Nektek. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Zayn nem volt biztos abban, hogy mit gondoljon, amikor a régi szeretője felbukkant a küszöbén. Niall nagy jól nézett ki, kevésbé volt kisfiú, mint három évvel korábban. 

Niall nem volt biztos benne pontosan, hogy hogyan is kötött ki a régi szeretője ajtaján kopogtatva. Zayn sokkal idősebbnek nézett ki, vagy talán ez csak a meleg barna szemeinek fáradt pillantásától volt. 

Az első dolog, amit Zayn kérdezett furcsa módon nem azt volt, hogy: „Hogy vagy?” Vagy: „Mit csinálsz itt?” Nem, Zayn nem kérdezte meg ezek közül egyiket sem. 

„Kérsz egy cigit?” – kérdezte Zayn, és Niallnek felrémlett a három évvel korábbi emlék. 

„A cigaretta tüdőrákot okozhat” – ezt mondta Niall Zaynnek, amikor először találkoztak odakint a kávézó előtt, ahol Niall dolgozott. Zayn kuncogott, miközben szívott egyet és bent tartotta. Ahogy beszélt megjelent egy füstfelhő – „A kávé növekedési rendellenességet és álmatlanságot okozhat. Mi a véleményed?” 

Furcsa módon ez volt az, ami összekötötte őket. Történetesen volt két közös dolguk. Kávé és cigaretta. Így kezdődött minden. 

Niall ahogy belenézett Zayn szemeibe nosztalgiázva emlékezett vissza azokra az éjszakákra, amikor sokáig fenn maradtak, kávét ittak és cigarettát szívtak. 

„Van kávém” – mondta Niall. 

Zayn elmosolyodott – „Mint a régi szép időkben.” 

Ezután Niall magához húzta őt egy csókra, aminek háromévnyi magányos cigarettázás íze volt.

Képek

Sziasztok!

Hogy vagytok, hogy telik a nyaratok? Van köztetek olyan, aki vállalt valamilyen nyári munkát? Én dolgozgatok mostanában, de azért próbálom nem elhanyagolni a blogjaimat. Ezért most hoztam Nektek egy rövidke kis fordítást egy olyan párossal, ami még nem volt. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Liam folyamatosan képeket készített Niallről. Többnyire a telefonjával, de ha volt fényképezőgép kéznél, akkor azt használta. 

Niall egy nap azt javasolta, hogy menjenek sétálni az utca túloldalán lévő parkba. A szél csípősen fújt, így az orruk kipirosodott, a levelek pedig ropogtak a lábaik alatt. A kezeik összekulcsolva lengtek a kabátokba és sálakba csomagolt testük között. 

Liam észrevette, hogy Niall szemei felcsillantak, ahogy meglátott egy halom falevelet előttük. Amint Niall elengedte az idősebb fiú kezét, hogy belefusson a halom levélbe, Liam megörökítette a pillanatot, hogy el tudja menteni a telefonján lévő különleges, Niall nevét viselő mappába. 

Ahogy az ír fiú a színes levelekben játszott, észrevette, hogy a barátja képet készített róla. Nem ez volt az első alkalom, amikor Niall észrevette, hogy a barátja képeket készít róla, amikor nem figyel, de egyébként ez a fiút sohasem zavarta igazán. 

Felkapott egy nagy levelet, odasétált a barátjához és rátette a fejére.  Liam elvette a levelet és megcsodálta mielőtt a fiatalabb fiú orrához érintette. 

„Miért csinálsz állandóan képeket rólam?” – kérdezte Niall, ahogy Liam visszadugta a fekete telefonját a zsebébe. A szőke fiú sápadt karjaival átölelte barátja nyakát, mire az idősebb srác a sajátjait Niall dereka köré fonta.  

„Mert mindig emlékezni akarok minden egyes pillanatra, amit veled töltöttem. Mindig emlékezni akarok az aranyos csillogásra a szemedben, amikor valami izgalmasat látsz, még akkor is, ha az gyerekes. És mindig emlékezni akarok minden egyes okra, amiért szeretlek téged.” – Niall előre hajolt, amíg az ajkai gyengén hozzáértek Liaméhez. Érezte, ahogy a forró lélegzetük összekeveredik. Liam végül összeérintette az ajkaikat egy szenvedélyes csókra. 

Egyiküket sem érdekelte, hogy a park közepén voltak, mert mindketten ki akarták fejezni a szeretetüket, amely olyan mély volt, hogy szavakkal nem lehetett kifejezni. Mindketten tudták, a köztük lévő ki nem mondott szavakat most mindkét fiú kimutatta, és ahogy elhúzódtak egymástól egyikük sem tehetett róla, de az ostoba mosoly ott volt az arcukon. 

„Liam Payne, ez a legédesebb dolog, amit valaha mondtak nekem.”

„Szeretlek!” – Liam magabiztosan mondta ki. Niall lenézett és elmosolyodott. Azután visszavezette tekintetét egyenesen annak a férfinak a lenyűgöző szemeibe, akit szeretett. 

„Én is szeretlek!”