2022. február 28.

Ragaszkodó, mogorva, ölelni való kiscica

Sziasztok!

Hogy vagytok? Bízom benne, hogy Mindannyian jól vagytok és várjátok már a tavaszt, ami mindjárt itt van, hiszen már a második hónap telik el ebből az évből. Jelentkezésem oka, hogy ismét volt egy szülinaposunk. Ennek alkalmából egy újabb fordítást hoztam Nektek egy olyan párossal, akik még nem szerepeltek a blogon. Jó szórakozást a történethez! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Harry Edward Stylesnek! :)

Puszi: Emily




„Mi a baj bébi?” – Zayn összeráncolta a homlokát, azonnal látta, hogy az enyhe ráncolásra Harry különösen rózsaszín szája megrándult, a szemei kicsit üvegesek voltak, és a göndör haja teljes káosz volt, már ami kilátszott a takaróval körbecsavart csupasz testéből.

„Nem érzem jól magam” – motyogta Hazza, a hangja reszelősebb volt, mint máskor, talán egy kicsit lágyabb, mint a reggeli hangja. Zayn nagyon is jól ismerte ezt a hangot, a jelentését is tudta, nyűgös és ragaszkodó lesz a magas barátja a nap hátralévő részében.

„Én megmondtam” – a barna szemű fiú rávigyorgott, mert tényleg figyelmeztette. Igazából több mint egyszer szólt neki. Mondta neki, milyen könnyen megbetegszik, hogy rendesen fel kellett volna öltöznie az előző koncertjükön, ahol végül eleredt az eső. Akkor is mondta, amikor ragaszkodott hozzá, hogy ő és Zayn maradjanak még egy kicsit kint az esőben – ami végül legalább két óra volt.

Zayn jobban ismerte, minthogy egyet értsen a fiatalabb fiú kívánságával, különösen azért, mert tudta, hogy ez lesz a végeredmény. De az egészért Harryt hibáztatta, azt, ahogy kinéz az esőben, ahogy a rakoncátlan fürtjei az arcához tapadnak, amit így Zaynnek folyamatosan vissza kellet tenni a helyükre. És ahogy a szemei csillogva figyeltek minden egyes cseppet, mintha valami oly értékes és új lenne, nem számít hányszor látta már.

A fekete hajú srác nem igazán szerette az esőt, de egész éjszaka kint maradt volna, csak hogy nézhesse Harryt az esőben. Zayn úgy gondolta, Hazza igazából dicsőíti az esőt. Nagyon szép volt, amikor a zöld szemű fiú a közepén állt – akárcsak a legtöbb dolog.

Haz csak morgott az idősebb srác kötekedésére, és felé küldött egy teljesen félelemmentes szemmeresztést, amit Zayn imádni valónak talált, mint mindent, ami Harry Styles volt. – „Most nagyon mérges lennék rád, ha nem akarnék összebújni veled” – motyogta Harry a plüss párnájába. Zayn kuncogott és azon volt, hogy közelebb csússzon a fiatalabb sráchoz, de emlékezett rá, miért is van itt első sorban. Hazza szemei lustán pislogtak, ahogy a szája panaszkodásra állt: –„Miért vagy még mindig olyan messze? És miért van még rajtad olyan sok ruha?”

Zayn felemelte az ujját, jelezve, hogy kimegy a konyhába, ahol feltette a vízforralót, és átnézte a szekrényeket, hogy megtalálja a maradék megfázás elleni gyógyszert, amit a legutóbb vett, amikor Harry meghűlt.  Visszament a szobába a gyógyszerrel és egy kanállal a kezében. Letérdelt az ágy elé és határozottan felemelte a sziruppal teli kanalat. – „Nyisd ki!” – Harry nyafogott és az ajkait szorosan csukva tartotta. – „Gyerünk, bébi!” – gügyögte, de tudta a másik srác nem adja fel egy könnyen.

„Ez az a szörnyű gyógyszer, amit legutóbb is adtál?” – morogta.

„Ha nemet mondok, beveszed?” – szeretettel vigyorgott a duzzogó fiúra, aki megrázta a fejét, mielőtt visszabújt a gubójába. – „Harry drágám, muszáj bevenned. Ettől jobban fogod érezni magad, nem érezted magad jobban legutóbb is?” – Zayn megpróbálta előcsábítani őt a takaró alól.
„Nem”
– morogta makacsul. A fekete hajú fiú felsóhajtott.
„Harry, ha nem veszed be a gyógyszert, nem bújok össze veled”
– ez nem volt igazi fenyegetés és biztos volt benne, hogy Harry ezt tudta.

Csend, aztán a zöld szemű fiú kidugta a fejét, de csak annyira, hogy ránézzen a másik srácra. – „Komolyan gondoltam, Styles!” – Zayn majdnem kihívóan felhúzta a szemöldökét. Harry alaposan megnézte az arckifejezését, megpróbálva kitalálni, hogy blöfföl-e. – „Én most elmegyek” – figyelmeztette. Hazza végül dühöngve felült, és összeszűkült szemekkel nézve rá előre hajolt a gyógyszerért kinyitott szájjal.

Zayn jobban ismerte őt annál, hogy elhagyja a szobát, mielőtt megbizonyosodik róla, tényleg lenyelte. Megtanulta, Harry kiköpi, ha egyedül hagyja, ezért ült és várt, amíg a barna hajú srác megforgatta a szemeit és kinyújtotta a nyelvét, bizonyítva, hogy az egészet lenyelte. – „Jó fiú” – Zayn kedvesen elmosolyodott, az ujjait Harry gesztenye barna göndör hajába vezette és megdörzsölte a fejbőrét, úgy, ahogyan Haz nem tudott ellenállni neki és hozzá dörgölőzött, mint egy kiscica. Hümmögött, majd puszit nyomott a fiatalabb fiú meleg rózsás arcára, aztán visszasétált a konyhába.

Zayn egy percre fontolóra vette, hogy az éjjeliszekrényen hagyja a gyógyszert, de Harry valószínűleg csinálna vele valami őrültséget, mondjuk kiöntené a vécébe, amíg ő a konyhában van. Ezért úgy gondolta, jobb, ha a konyha pulton hagyja, miközben elkészítette Haz teáját és állított egy időzítőt, hogy emlékeztesse, Harrynek 4 óra múlva újra be kell vennie a gyógyszert.

Amikor visszament a szobába, a másik fiú éppen visszamászott az ágyba. – „Mit csinálsz? Miért vagy fent?” – Zayn összeráncolta a szemöldökét.
„Csak ki kellett mennem a mosdóba”
– Hazza szélesen mosolygott, mint egy kisgyerek, majd újra a meztelen testére húzta a takarót. – „Befekszel most már az ágyba?” – motyogott egy köszönömöt, ahogy Zayn odaadta neki a meleg teát.
„Még nem”
– válaszolta, miközben Harry csengője megszólalt. A fiatalabb fiú kíváncsian nézett rá, amire nem reagált, ment, hogy átvegye a levest, amit az egyik barátjuk hozott el, mivel úgy tűnt Harry konyhájában néhány gyümölcsön kívül nincs semmi más.

Zayn magában mosolygott, ahogy kiöntötte egy tálba a levest és szeret teljesen gondolt a göndör hajú fiúra, aki szerette, ha ő sürgött-forgott körülötte. Bármelyik másik napon Zaynt legalább tízszer hívogatta volna öt percenként a hálószobából, de most hogy Harry beteg volt, és tudta, az egyetlen dolog, amiért Zayn fent volt, az első sorban ő, ezt imádta, ezért békén hagyta. Boldogan kortyolgatta a teáját, végre megszabadulva a gyógyszer szörnyű utóízétől.

„Mi az?” – Hazza kissé oldalra döntötte a fejét egy apró mosollyal.

„A levesed, össze kell szedned magad a ma esti koncertre” – a kezébe adta a gőzölgő tálat, egy kérlek légy óvatos figyelmeztetéssel. Mert tudta, Harry megtalálja a módját, hogy megégesse magát, vagy csak simán elejti a tálat.

És végre. Végre. Gondolta Harry, ahogy nézte Zaynt, aki elkezdett levetkőzni, így végre megkapja az összebújását. – „Nem, nem” – Zayn a fejét rázta, amint a fiatalabb fiú félre akarta tenni a levest és felé húzódni. – „Edd meg a levesed és utána hozzád bújok” – mondta határozottan és bemászott az ágyba.

„De túl meleg” – panaszkodott Harry.
„Tudom, hogy ez nem igaz, mert megkóstoltam, mielőtt behoztam neked Haz”
– mondta tárgyilagosan és mellé helyezkedett.

Hazza végig duzzogott, míg a levest ette nagyon eltúlzott szürcsöléssel, és Zayn nem tudott mást tenni csak gyengéden mosolygott. – „Olyan vagy, mint egy gyerek” – nevetett, miközben Harry félig megette a levest, majd azt morogta, ennyit eszik csak meg, és lefeküdt Zayn oldalára. A fekete hajú fiú ezt elfogadta, mert imádta, amikor Harry hozzábújt, a fejével lökdöste a kezét, hogy simogassa, úgy, ahogy szereti.

Zayn szeretett körülötte sürögni-forogni, pont amennyire Harry is szerette, főként, mert nem volt erre túl sokszor lehetősége. A göndör hajú srác mindig mindenhol ott volt, és soha nem szeretett pár hétnél tovább otthon lenni, szóval Zayn szerette az ilyen napokat, amikor Hazza ragaszkodó volt és csókokat követelt és hiábavalóan vitatkozott a gyógyszer szedése miatt.

És ha Haz túl beteg volt ahhoz, hogy énekeljen aznap este, vagy másnap este, akkor Zayn boldogan jött át, hogy még többet sürögjön-forogjon körülötte, és egy kicsit szorosabban fonja a karjait az ölelni való fiú köré, és nagyon puha csókokat nyomjon a megnőtt fürtök tetejére. Miközben lágyan vakargatta a fejbőrét, és édes kis semmiségeket suttogott a fülébe, amíg jobban nem lett. De néha, habár szerelme kedvéért bátornak mutatta magát, Zayn tényleg hiányolta a kis ragaszkodó, mogorva, ölelni való kiscicát, amikor olyan sokáig távol volt tőle.

 

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)