Te vagy a nekem való srác

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindenki jól van és nem vagytok szomorúak, amiért nyár vége van. A sulit kezdőknek ez bizonyára fájó, de higgyétek el, szerencsések vagytok, míg odajártok és nem munkahelyre. Jelentkezésem oka, hogy szülinaposunk volt, ezért hoztam Nektek egy fordítást egy olyan párossal, akik már szerepeltek a blogon. Jó szórakozást a történethez! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Liam James Payne-nek! :)

Puszi: Emily

Sötét volt a klubban, Liam pedig teljesen tudatában volt annak, hogy a pohara tartalma a kezén folyik lefelé. Hogy a pia volt-e az, ami megakadályozta abban, hogy ez érdekelje, vagy az előtte kibontakozó jelenet, amiről nem tudta levenni a szemét, az talán nem is igazán számított. Liam megfeledkezett róla abban a másodpercben, amint észrevette.

„Minden rendben?” – Niallnek bele kellett hajolnia a másik fiú személyes terébe, hogy fel tudja tenni a kérdést, hangja átszűrődött a hangos zenén. Liam szemei rávillantak az arcára, de épp csak egy pillanatra.

„Persze, miért?” – kiabálta neki. 

A basszus dübörgése egy pillanatra végig lüktetett a testén, és azt gondolta, talán Niall nem hallotta őt. De amikor felé fordította a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, a szőke srác jelentőségteljes pillantásával találta szemben magát. Az idősebb fiú nyelt egyet.

„Jól vagyok.” – jelentette ki – „Ez nem az én dolgom.” 

Visszafordult, hogy egyenesen előre nézzen, Zayn most sokkal közelebb volt a lányhoz, mint korábban. És hát, egyre nehezebb volt tettetnie, hogy tényleg jól van. A helyzet viszont az volt, hogy ez az egész az ő hibája volt.

Négy hónappal ezelőtt, éppen az utolsó turnéjuk végén, és a kezdőd jól megérdemelt szünetük elején, Liam azt mondta Zaynnek, külön kellene tölteniük a szabad idejüket.

„Hónapok óta minden napot együtt töltünk.” – mondta neki – „Nem gondolod, hogy ránk férne egy kis egyedüllét?”
Ő nem feltétlenül úgy értette, hogy teljesen szakítsák meg a kapcsolatot, de ugyanakkor, nem igazán tudta hibáztatni Zaynt, amiért figyelmen kívül hagyta az üzeneteit és hívásait. Liam úgy gondolta, ez csak halogatása az elkerülhetetlennek; nincs olyan világ, ahol Zayn Malik végül valaki olyan mellett kötne ki, mint ő. És a barna hajú srác tudta – tudta, ha megpróbálták volna folytatni a dolgot a szünet alatt, és Zayn megunta volna, mert ez nem olyan tempós, mint a turné alatt, akkor abba ő belepusztult volna. Könnyebb volt tönkre tennie magának, mint várni, hogy ez megtörténjen. Akkor úgy tűnt az idősebb fiú mérges rá, de most világos volt, hogy túltette magát rajta.

Ha nem lépett volna tovább egyébként, akkor miért lenne Zayn a klub sarkában azzal a lánnyal – akivel Liam meglehetősen biztos volt benne, már látta korábban együtt őket – gyakorlatilag az ölében lógva, a fülébe suttogva?

„Igen… oké.” – Niall hangja visszahozta őt a valóságba – „Jól vagy, én meg Bruce Springsteen vagyok.”

Liam hajlandó volt teljes felelősséget vállalni mindenért, kivéve egyetlen egy dolgot: kikötni ebben a hülye klubban, folytatni ezt a hülye beszélgetést, és nézni ezt a hülye helyzetet, ami zajlott. Ez az egész Louis ötlete volt. Louis kérte – ragaszkodott hozzá, hogy ma este mozduljanak ki és ünnepeljék meg az új időszak kezdetét együtt, bandaként. Harry egyetértett, mert ő soha nem mond nemet Lounak. Niall könnyen igent mondott, mert alkohol is volt. Zayn vonakodott, őt figyelte. De amint Liam jóváhagyta, halkan beleegyezett ő is. Most itt voltak.

„Haver –,” – kezdett válaszolni, de ahogy kinyitotta a száját, a lány, akit eddig nézett, felállt. Aztán Zayn is. Liam visszatartotta a lélegzetét, ahogy a pár elkezdett a hátsó kijárat felé menni kéz a kézben. A fekete hajú fiú megállt egy pillanatra, hogy mondjon valamit Louis-nak – Liam próbálta nem elképzelni mi lehet az – mielőtt eltűntek az ajtó mögött.

Niall halkan a fülébe súgta: – „Sajnálom, Liam.” 

„Rendben van.” – csattan fel, visszafordulva hozzá – „Ezt én csináltam, emlékszel? Ez az én ötletem volt.”

A barátja egy pillanatig csak nézte, szemeivel úgy pillantott rá, ami kényelmetlenül érintette még a félhomályban is. – „Mondogasd csak magadnak. Én hozok még egy italt.”

Ezután a szőke hajú srác is elment.

~ * ~ * ~ *~ * ~

 

Éppen le akarta hunyni a szemét, mikor valaki kopogtatott az ajtaján.

Ez nem volt meglepő. Valójában Liam nagyon meglepődött azon, hogy ilyen sokáig békén hagyták; elzárkózott a többiektől, miután tegnap este visszaértek a klubból, és senki sem nézett rá egész nap. Ezen a ponton úgy gondolta, talán kötelességből jöttek ellenőrizni, jól van-e, habár még nem igazán volt kész beszélni róla. Egy sóhajtás kíséretében legurult az ágyról, és az ajtóhoz vánszorgott. Reménykedett benne, hogy Harryt vagy Niallt küldték. Nem igazán volt felkészülve Louis vigasztalási módjára, ami többnyire abból állt, hogy megcsavarta Liam mellbimbóját és azt mondta, el kellene menniük szórakozni és berúgni. Nem bírt volna ki még egy ilyen estét.

Ezért, amikor kinyitotta az ajtót, sokkolta, hogy nem Harry vagy Niall, de nem is Louis, hanem maga Zayn állt előtte. A kezében egy köteg valamit tartott, ami leveleknek tűnt. De ami tényleg felkeltette Liam érdeklődését, azok a szemei voltak; pirosak voltak, amik azt engedték feltételezni, hogy Zayn sírt.

„Zayn –” – szólalt meg a fiatalabb, de el is hallgatott. Az angol nyelv összes szava elhagyta az agyát. Habár, úgy tűnt, ez nem számít, mert Zayn beszélni kezdett, mielőtt ő tudott volna.

„Nyolcvankettő levél” – szólalt meg a fekete hajú srác. A hangja halk volt, de hallatszódott, ahogy a másik fiú kezébe nyomta a borítékokat. Liam lefagyott. – „Mindet neked címeztem. Soha nem küldtem el őket Liam, de ez az, amivel a szünetemet töltöttem. El akartam mondani neked, hogy éreztem, de féltem. Nem akartál látni engem a szünet alatt, és nem tudtam, ez mit jelent. Féltem, ha elmondom neked az igazat, összetörik a szívem. De egész idő alatt hiányoztál, kívántalak, és tudom, hogy ez már nem számít, azok után, amit tettem. De azt gondoltam, tudnod kell.”

Liam lepillantott a csomag levélre, ami már az ő markában volt. Először alig akarta elvenni őket Zayntől, de most, minden figyelme rájuk szegeződött. Ellenállt a késztetésnek, hogy mindegyiket kinyissa és elolvasson minden egyes szót.

„Amúgy.” – Liam tekintete visszarepült Zaynre – „Megyek. Csak azt akartam, hogy tudd.” 

Az idősebb fiú megfordult, indulni készült, és ez az egész Liamet szíven ütötte.

„Zayn.” – mondta újra, ezúttal kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a fiú könyökét, aki így nem tudott tovább menni. Zayn megfordult és tágra nyílt szemekkel nézett rá. Liamnek volt egy olyan kósza gondolata, hogy bandatársa esetleg fél attól, mit fog most mondani neki. – „Amit tegnap tettél… az rendben van.”

„Nem, nincs.” – mondta, zavartnak tűnt. A szemei könnyesek voltak és ezt Liam nem bírta elviselni. – „Ezt nem lehet megbocsátani.”

„Hát, az nagy kár.” – mondta neki Liam, megvonva az egyik vállát – „Mert megbocsátok neked.” 

„Nem teheted.” – vitatkozott vele. Szemei tágra nyíltak. – „Ez megbocsáthatatlan.”

„De megtettem, szóval csak el kell fogadnod” – mondta egyszerűen, a szája jobb széle kissé felfelé görbült egy félmosollyá. – „Én vagyok a neked való srác Zayn Malik. És tudom, hogy megbántottalak, amikor azt mondtam, külön kellene töltenünk a szünetünket, de…”

„Szeretlek!” – a fekete hajú srác félbeszakította őt azzal a szóval, ami valószínűleg már egy jó ideje ott lebegett közöttük. Ő eddig még nem állt készen arra, hogy kimondja.

Liam érezte, ahogy könnyek kezdik szúrni az ő szemét is, miközben válaszolt: – „Én is szeretlek.”

Elengedte Zayn karját, hogy a kezét lágyan a fiú arcára simítsa, előre hajolt, hogy megcsókolja, túl hosszú ideje először. Ha őszinte akart lenni, ő is ugyanúgy töltötte a szünetét, mint Zayn: hiányolta és kívánta őt. Megbánta a saját döntését, hogy töltsék külön az idejük, még akkor, mikor meghozta.

„Minden nap hiányoztál.” – suttogta az idősebb srác ajkaira – „Én is féltem. Ezért mondtam, hogy külön kellene lennünk. Annyira aggódtam, hogy rám fogsz unni a szünet alatt, hogy inkább ellöktelek magamtól. És ezt nagyon sajnálom.” 

„Én is sajnálom.” – mondta neki Zayn – „Azt hittem, nem akarsz velem lenni, ezért próbáltam tovább lépni. De aztán ma eltűntél, és… Dühös voltam, hogy téged nem is érdekel.”

„Érdekelt.” – Liam csendesen elismerte – „De ez az én hibám volt.”

„Mindkettőnk hibája, talán.” – ajánlotta neki bandatársa egy apró mosollyal.

„Talán. De tényleg úgy gondolom…” 

„Hogy te vagy a nekem való srác?” – szakította félbe Zayn, egy kaján vigyorral az arcán. A másik fiú kezéért nyúlt. – „Én is így gondolom. És azt hiszem, én pedig a neked való vagyok.”

Liam fújt egyet, de ennek ellenére összefűzte az ujjait Zaynével. – „Még jó hogy az vagy.”

Hátra lépve behúzta Zaynt a szobájába, majd a lábával belökte az ajtót. Mielőtt a fiatalabb fiú megfordulhatott volna, hogy az ágyhoz sétálhasson, Zayn visszahúzta őt még egy csókra.

„Bocsi.” – mondta elhúzódva tőle – „Ez tényleg nagyon hiányzott.”

Liam elvigyorodott. – „Soha többet nem töltünk négy hónapot külön.” 

„Megegyeztünk.”

Lepillantott a levelekre, amiket még mindig a kezében tartott, Liam az ajkába harapott. – „Elolvashatom… úgy értem. Most olvassam el őket? Vagy szeretnéd, ha várnék velük?”

Zayn szemei tágra nyíltak és Liam látott némi aggodalmat átsuhanni rajtuk. – „Talán később jobb lenne.” 

A fiatalabb srác bólintott és letette a csomagot az éjjeli szekrényére, mielőtt Zaynt az ágya felé húzta. Szerencsére ő nem ellenállt, és összegabalyodva beleestek Liam ágyába. Könnyű volt visszatérni a régi szokásaikhoz; Zayn ledobta a földre a felsőjét, a másik fiú pedig széttárta a karját, hogy hozzá tudjon bújni. Úgy, ahogy szokták. Liam kívül belül elképesztő melegséget érzett, és ennek semmi köze nem volt a bársony hotel plédnek, ami betakarta őket. Zayn úgy mosolygott fel rá, ahogy Liam imádta, a nyelvét kidugta a fogai közül. Nem tudta megállni, egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy a fenébe gondolhatta azt, hogy le tudná élni az életét enélkül.

„Hiányzott ez a mosoly.” – mondta neki. 

„Ez miattad van.” – felelte a fekete hajú fiú.

„Aludnunk kellene egy kicsit.” – Liam viszonozta a mosolyát – „Velem maradsz?”

Zayn bólintott, az orrát bedugta bandatársa nyakhajlatába. – „Reggel át fogom hozni a cuccaimat.”

„Jó.” – megállt egy pillanatra – „Szeretlek, Zayn!”

„Én is szeretlek, Liam.”

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)