Sziasztok!
Hogy vagytok? :) Remélem, mindenki jól van, és nem bánkódtok, hogy vége van a naptár szerinti nyárnak. A sulisoknak kitartást, mire felocsúdtok, addigra itt lesz a következő szünet. Jelentkezésem oka, hogy szülinaposunk volt, így hoztam Vele egy történetet. Jó szórakozást hozzá! :)
(A Prisoner Princess történetben ebben a hónapban nem lesz új rész, megértéseteket köszönöm.)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Liam James Payne-nek! :)
Puszi: Emily
2022.06.17.
~ Ivy ~
Ma megint egész nap fáradtnak éreztem magam. Elmentem Penelope-ért az óvodába, aztán már csak haza mentünk. Liam még nem volt itthon, én pedig úgy éreztem, muszáj lefeküdnöm egy kicsit.
‒ Penelope kicsim, játssz kérlek, csendesen a szobádban! A mami a saját szobájában lesz, oké?
‒ Oké – rám mosolygott, a mosolya pont olyan volt, mint Liamé.
Levette a cipőjét, aztán felszaladt a lépcsőn. Hihetetlen, hogy alig három hónap múlva négy éves lesz. Letettem a cuccaimat, ittam egy kis vizet a konyhában, aztán felmentem én is az emeletre. Belestem a kislányom szobájába. Ment a mese csatorna és játszott a babáival. Elmosolyodva átsétáltam a hálónkba, ahol lefeküdtem az ágyra. Az órára pillantottam, három órához közelített az idő. Mitől vagyok ennyire fáradt, ha éjszaka jól alszom?
‒ Édes – valaki a vállamat rázta – Édes – egyre közelebbről hallottam a hangot. Kinyitottam a szemem.
‒ Liam? Mennyi az idő? – felültem.
‒ Nem sokára négy. Megint fáradt vagy? – aggódva kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
‒ Igen – sóhajtottam fel.
‒ Mióta is tart már? – pillantott rám.
‒ Úgy egy hete – Pár nap után vasat kezdtem el szedni, de nem akart hatni.
‒ El kellene menned orvoshoz, nem tetszik ez nekem – jelentette ki.
‒ Hétfőn reggel elmegyek – ígértem.
‒ Lemondjam az utunkat? – kérdezte a kézfejemet simogatva.
‒ Ne – ráztam meg a fejem. Az ötödik házassági évfordulónkra el akartunk utazni egy hétvégére a jövő hétvégén. Már mindent leszerveztünk, Liam szülei vigyáznak Penelope-ra.
‒ Biztos? – húzta fel a szemöldökét.
‒ Igen, nagyon szeretnék menni – néztem rá komolyan. Idejét se tudom már mióta nem utaztunk kettesben.
‒ Oké – bólintott Mackóm – Hol van Penelope?
‒ A szobájában, kértem, hogy játsszon egy kicsit csendben – feleltem.
‒ Megnézem – állt fel.
‒ Jövök én is – fel akartam állni, de Mackóm visszatolt az ágyra.
‒ Maradj, aludj! Majd én elleszek vele, később pedig csinálunk valami vacsorát is – szólalt meg.
‒ Te vagy a legjobb – lehúztam egy csókra – Imádlak!
‒ Én is szeretlek, de most aludj! – kérte.
‒ Igenis! – játékosan szalutáltam hozzá. Liam vigyorogva hagyta el a hálónkat.
A vacsora finom illatára ébredtem fel. Az órára néztem, hat múlt. Felültem az ágyunkban. Most nem éreztem magam fáradtnak, ami örömmel töltött el. Mosolyogva mentem le a konyhába, ahol a férjemet és a lányomat találtam, ahogy tüsténkednek. Nem vettek észre engem, ezért pár percig csak elmosolyodva néztem őket.
‒ Mi készül itt? – kérdeztem tőlük felfedve jelenlétemet.
‒ Vacsora – kiáltotta Penelope.
‒ És a mami is segíthet? – érdeklődve pillantottam rájuk.
‒ Nem – kis lányom határozott válasza meglepett.
‒ Megteríthetsz, mindjárt kész vagyunk – mondta Liam nevetve.
A vacsora alatt mindenki elmesélte milyen napja volt, ahogy mindig. Szerettem őket hallgatni. A fiúk még mindig úgy viselkedtek, mint a gyerekek, Penelope is hasonló történeteket mesélt az ovis társairól. Fürdés előtt még játszottunk a kis lányunkkal a szobájában. A fürdetést Liam vállalta, így az enyém lett az altatás. Szerencsére a lányunk jó alvó volt, pár mese után elaludt. Mi is megfürödtünk, és szépen lassan lefeküdtünk.
A hétvégénk gyorsan elrepült. Meglepett, de nem éreztem annyira fáradtnak magam. Persze Liam rám szólt, ettől még menjek el az orvoshoz. Ezért ültem már hétfőn korán reggel a házi orvosnál. Mackóm elvitte Penelope-t az oviba, így én egyenesen ide jöhettem. Csak két férfi volt előttem, szerencsére hamar sorra kerültem. Az orvosom feltett egy csomó általános kérdést, meghallgatta a tüdőmet, megmérte a vérnyomásomat. Mivel már két éve nem voltam vérvételen, adott oda egy beutalót. Mikor beértem a munkahelyemre, kértem időpontot. Meglepetésemre szerda reggelre kaptam. Ma Stef volt bent csokit készíteni, Miranda és Jim mindketten dolgoztak. Amint letettem a telefont, mindannyian körülöttem termettek.
‒ Hogy vagy? – Mirával egyszerre kérdeztük. Ő épp az első gyermekével volt várandós, egy ideje már látszott is rajta, szépen gömbölyödött.
‒ Velünk minden rendben – kezét a hasára simította – De veled mi van? – aggódott értem.
‒ Még nem tudom, szerdán megyek vérvételre, amúgy lehet nincs is semmi bajom, hétvégén már jól voltam – magyaráztam.
‒ Azért csak vizsgáltasd ki magad! – kérte Stefanie és a többiek egyetértően bólogattak.
‒ Meglesz, szerdán késni fogok – tájékoztattam őket. Vevő jött a boltba, ezért szétrebbent a társaságunk.
Csütörtökön már elkezdtem pakolni az útra. Pénteken nem voltam bent sokáig a boltban, hogy tudjak készülni, és ha Liam megjön, indulhassunk. Pakolás közben társaságot kaptam a nővérem személyében.
‒ Úristen! Egy hétre mentek? – kérdezte, mikor belépett a hálónkba.
‒ Nem, és ez nem is sok holmi – néztem végig a szobán.
‒ Nem sok, ez rengeteg – szörnyülködött. Legyintettem.
‒ Mindjárt jövök, mosdóba kell mennem – kisiettem a szobából. Mire visszaértem, Gina kényelembe helyezte magát.
‒ Segítsek valamit?
‒ Nem igazán tudsz, köszi – tovább rakosgattam a cuccokat a bőröndjeinkbe.
‒ Penelope cucca kész van?
‒ Igen, azzal kezdtem – válaszoltam.
‒ Kíváncsi vagyok, hogy fogja bírni nélkületek – tűnődött nővérem.
‒ Én is – Egy napot aludt már máshol, de ennyit még sosem.
‒ Van már eredmény? – pillantott rám Gina.
‒ Délelőtt néztem, akkor még nem volt. Szerintem az út előtt már nem lesz meg – magyaráztam, miközben újabb dolgot tettem a bőröndbe. Olyan jó utazni, de ez a pakolás.
‒ Nem sejted, mi bajod lehet? – kérdezte.
‒ Nem – megráztam a fejem – Szerintem semmi, ezen a héten már sokkal jobban voltam.
‒ Az orvosok hatása – nevetett Gina.
‒ Lehet – értettem egyet.
‒ Vagy csak azt jelzi, pihenned kellene.
‒ Most megyünk pihenni és ünnepelni – Már alig várom, hogy kettesben legyünk Mackóval.
‒ Hihetetlen, hogy ma már öt éve, öregedtek – felnevetett, mire hozzá vágtam egy nadrágot – Tudod, hogy szeretlek – próbálta elfojtani a nevetést.
‒ Tudom – forgattam meg a szemem. Még pár dolgot becsomagoltam – Azt hiszem, kész vagyok – néztem körbe – Kérsz valamit inni? – pillantottam a testvéremre.
‒ Aha – felelte, azzal lementünk a konyhába.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd Gina elment, én pedig felvettem az oviból a kislányunkat. Negyedórával azután, hogy hazaértünk, Liam is befutott. Bepakoltunk mindent. Leadtuk Penelope-t Mackó szüleinél, és végre kezdetét vette a pihenés.
Miután megérkeztünk, azonnal a medencékhez mentünk. Úszkáltunk együtt, aztán átmentünk a termálvízbe ázni. Nem voltak sokan, így feltűnés nélkül élvezhettük egymás társaságát. Csak este mentünk fel a szobánkba. Lemostuk magunkról a klóros vizet, később pedig megvacsoráztunk. Az este ezzel nem ért véget. Kihasználtuk, hogy senki nem nyit ránk. Egymás karjaiban aludtunk el. Reggel hét körül ébredtem fel, Mackó még mindig ölelt. Kibújtam mellőle és fehérneműt kerestem a bőröndömben, amikor az alján egy kis szatyorba botlottam. Ezt biztos nem én tettem ide. Egy papír volt rajta valami szöveggel:
„Szerintem ez a bajod. Gina”
Kivettem a benne lévő dobozt. Egy terhességi teszt lapult benne. Igyekeztem felidézni mikor véreztem utoljára, de most valahogy nem ment. Kimentem a mosdóba. Míg a teszt eredményére vártam, eszembe jutott, hogy fél évvel korábban csináltam utoljára ilyet. Hánytam és azt hittem, gyerekünk lesz, de aztán kiderült, csak gyomorrontás volt. Letelt az idő, és a teszt pozitív volt. Felöltöztem és elindultam gyógyszertárat keresni. Láttam egyet, amikor idefelé jöttünk. Egy idős férfi szolgált ki, így megúsztam, hogy felismerjenek. Mikor visszaértem, Liam még mindig aludt. Megcsináltam ezt a tesztet is. Pozitív lett.
‒ Ivy, bent vagy? – hallottam szerelmem hangját.
‒ Igen – mindkét teszttel a kezemben léptem ki a mosdóból – Mackó – szerelmem felém fordult, mire a kezébe nyomtam őket. Zavartan nézett le a kezére.
‒ Úristen! – az ágyra dobta őket és átölelt – Ez biztos?
‒ Úgy tűnik – elhúzódva tőle megcsókoltam.
‒ Ez szuper ajándék – nem tudta abbahagyni a mosolygást.
‒ Kár, hogy nem tegnap jöttünk rá.
‒ Miből gondoltad?
‒ Nem én – ráztam a fejem – Gina volt – a szatyorra mutattam, amin a papír hevert.
‒ Akkor neki el kell mondanod – a telefonomért nyúlt.
‒ Nem titkolhatnánk el, mint Penelope-t – néztem rá reménykedve.
‒ A többiek előtt titok lesz – ígérte.
Második gyermekünk 2023.03.03-án érkezett. Egy kisfiúval bővült a családunk, amit novemberben adtunk hírül a családnak, barátoknak és persze a rajongóknak. Penelope után fel voltam készülve, hogy nem lesz minden zökkenőmentes, ám szerencsére rendben zajlott a várandósság. Percy Payne a kiírt időpontnál kicsit korábban, de egészségesen érkezett meg. Penelope nagyon várta a kis testvérét, ám a kicsi nagyon sírós volt, így a lányunk némileg elvesztette lelkesedését. Mondtuk neki, hogy majd kinövi és idővel jó kis játszótársai lesznek egymásnak. Ez így is történt. A lányunk csodálatos nagy testvér lett, bár ebben egy percig sem kételkedtünk. Gina és Tyler keresztelték a kis Percy babát egy szép júliusi napon, ahol a családjaink és legközelebbi barátaink voltak jelen. Kérdezgettek minket, lesz-e még gyerekünk, de Liammel mindketten úgy éreztük, most lett teljes a családunk.
