Stay strong for me - 4.rész - Ünneplés

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telt a hete. Már csak 11 nap és nyári szünet. Van már tervetek a nyárra? :) Bár nem ígértem, de az időzítő segítségével meghoztam a Stay strong for me utolsó előtti részét. Ha tetszett a rész, pipálj, kommentelj vagy iratkozz fel! Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Tia ~

‒        Mindjárt kész vagyunk – mondta a nővérke, és kedvesen megsimogatta a fejem.

Látta rajtam, hogy már nem igazán bírom. Visszanyeltem a könnyeimet és becsuktam a szemeimet, miközben kiszedték a tűket. Sebtapasszal leragasztották a szúrások helyét.

‒        Jól van Tia, készen vagyunk. Segítek felülni – mondta és lassan ülésbe húzott.

Egy másik nővérke az ágyhoz tolta a tolószéket és együtt belesegítettek. Nagyon gyengének éreztem magam, mint minden dialízis után. Az ölembe tették a könyvemet, amit ki se nyitottam, és a papírlapot is, aminek a szövegét már szinte kívülről tudtam. Tetszett a szövege annak ellenére is, hogy még nem hallottam megzenésítve.

Kivittek a szobából és végig toltak a folyosón, majd kinyitották a szobám ajtaját. A nővérke betolt és Zora meg Steve felugrott az ágyamról. A húgom elvette az ölemből a könyvemet, meg a papírt, Steven pedig felnyalábolt és az ágyamba tett. Rám húzta a takarót, aztán leült az ágy szélére. Zora nem sokára megjelent egy pohárral a kezében. Felültettek és Steven segített meginni a löttyit. Nagyon édes volt, ettől pedig csak még szomjasabb lettem. Körbe pillantottam a helyiségben. A fiúk halkan beszélgettek egymással, közben pedig próbáltak nem bámulni.

‒        Kérek szépen vizet – suttogtam.

Zora hozott nekem vizet, miközben elkezdtem érezni a cukros víz hatását. Elvettem a húgomtól a poharat és beleittam. Eltűnt az émelyítő íz a számból.  

‒        Jobb már? – kérdezte Steven.

‒        Sokkal – mosolyogtam rá – Tanulmányoztam a dalszöveget – néztem a srácokra.

‒        És? – csillant fel a szeme Harrynek.

‒        Nagyon tetszik – mondtam izgatottan.

‒        Mit ittál az előbb? Nagyon gyorsan visszatért tőle beléd az élet – kérdezte kíváncsian Liam.

‒        Csak cukros vizet, de csodát csinál – mosolyogtam rá.

‒        Az biztos. Megint van színe az arcodnak – jegyezte meg jó kedvűen Louis.

‒        Előadhatjuk a dalt? – kérdezte Niall, ahogy kék szemeivel engem nézett.

‒        Persze – láttam, ahogy hugi elkezdi olvasni a dal szövegét.

Steven átült az ágy melletti székre, hogy ne takarja ki előlem egyik fiút sem. A srácok összenéztek, majd Liam elkezdte a számot. Mindenféle hangszer és feljavítás nélkül énekelték el a dalt, amitől nagyon gyönyörűen szólt.

‒        Hangszereléssel jobb, mert ez egyébként egy pörgős dal – mondta Zayn.

‒        Nem. Ez így is nagyon tökéletes volt – szólaltunk meg egyszerre Zorával, mire a srácokból kitört a nevetés.

Csatlakoztunk a fiúk nevetéséhez. Ez nagyon fog hiányozni. Elült a nevetés, majd Harry megszólalt:

‒        Oké. Elhiszem, hogy tökéletes – mosolygott ránk.

Hugival összenéztünk és mi is elmosolyodtunk. Megéreztem, ahogy valaki végig simít a karomon, ezért jobbra fordultam. Tekintetem összeakadt Steven kék szempárjával. Az órára pillantott, aztán visszanézett rám.

‒        Mennem kell – mondta szomorúan.

‒        Rendben – sóhajtottam fel.

‒        Teszünk el neked tortát – mondta Zora vidáman.

‒        Oké – nevetett Steve – Majd holnap bejövök érte – ígérte meg.

‒        De aztán tényleg szuper legyen az a randi. Meg fogom kérdezni Lisát, hogy hogy érezte magát – fenyegettem. A barátom felnevetett.

‒        A valaha volt legjobb randi lesz – ígérte.

‒        Miért fontos ez? – szólt közbe Louis.

‒        Mert a szülinapunkat nem hagyhatja ki csak egy sima randi miatt – válaszolt hugi.

‒        Így igaz – helyeseltem bólogatva – Mi ezt nagyon komolyan vesszük. Akit meghívunk, annak itt kell lennie.

‒        Persze vannak kivételes esetek, de nem azért hívjuk meg a barátainkat, mert nem akarjuk, hogy eljöjjenek. Mi ilyet nem csinálunk – magyarázta Zora.

‒        Miért, vannak olyanok, akik ilyet csinálnak? – kérdezte Niall.

‒        Igen. Van olyan, aki csak kedvességből hív meg, de valójában azt reméli, hogy valami miatt nem tudsz eljönni – vontam vállat. Zorával már jártunk így.

Kimásztam az ágyból és léptem párat Steven felé. Ő felvette a pulcsiját és visszafordult hozzánk.

‒        Még egyszer boldog szülinapot lányok – mondta. Hugi hirtelen mellettem termett és együtt átöleltük a távozni készülő fiút.

‒        Igényeled, hogy lekísérjelek? – pillantottam rá mosolyogva.

‒        Nem – rázta meg a fejét – Srácok, nagyon örültem – mondta és gyorsan kezet rázott velük – Sziasztok! – lépett ki az ajtón.

‒        Szia! – válaszoltuk kórusban. Zora közelebb lépett hozzám.

‒        Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök – bólintottam, majd ő elhagyta a helyiséget.

Visszaültem az ágyamra és szembe fordultam a fiúkkal.

‒        Tudjátok, igaz? – néztem végig rajtuk komoly tekintettel.

‒        Nem tudjuk, hogy miről beszélsz – hazudta Liam.

‒        Ugyan kérlek, tudom, hogy elmondtak mindent. Nem vagyok hülye. Tudtam, hogyha lehetőségük lesz rá, akkor megteszik.

‒        Igen, elmondták – szólalt meg Zayn.

Tekintetünk találkozott és szomorúságot véltem felfedezni gyönyörű barna íriszeiben. Felsóhajtottam.

‒        Baj, hogy elmondták? – kérdezte óvatosan Niall.

‒        Igen – vágtam rá egyből.

‒        De miért? – kérdezte Harry.

‒        Jobb így nektek, hogy tudjátok? – feleltem kérdéssel a kérdésre. Nem válaszoltak.

‒        Hát nekem nem. Amikor ide jöttetek, már láttam a szemetekben a sajnálatot, de amit most látok az rosszabb. Most úgy érzem, magyarázkodnom kell amiatt, amit tettem.

‒        Nem, nem kell! – szólt közbe Louis – Megértem, hogy miért tetted – hangjában őszinteséget éreztem. Néhány másodpercig egymás szemeibe meredtünk, majd félre néztem.

‒        Akkor ők miért nem értik? – suttogtam.

‒        Ők is értik, de szeretnek téged és nem akarnak elveszíteni.

‒        Tudom, de vele akarok lenni. Ez talán bűn? – néztem fel Loura.

‒        Ha ehhez az kell, hogy megöld magad, akkor igen.

‒        Úgy tűnik, a sors kegyes lesz hozzám és ezt elintézi helyettem – motyogtam.

Váratlanul kinyílt az ajtó és Zora jött be rajta. Érzékelte a feszültséget és bűnbánó pillantást küldött felém. Rájött arra, hogy mi történt. Elindult felém és mikor láttam, hogy szólásra nyitja a száját megelőztem:

‒        Ne beszéljünk erről! – kértem, szomorúan pillantva rá. Hugi bólintott, majd átölelt.

‒        Sajnálom – suttogta úgy, hogy csak én halljam – Szeretlek, kérlek, ne haragudj rám – elhúzódott tőlem és zöld íriszeink találkoztak. Megráztam a fejem.

‒        Nem haragszom rád. Ma nem haragszom senkire sem – mondtam halványan rá mosolyogva. Hirtelen kinyílt az ajtó, majd anya lépett be rajta.

‒        Sziasztok! Drágaságaim, jöhettek az ebédlőbe, nagyjából most – mondta mosolyogva – Gyere ide, nagylány! – lépett kettőnkhöz, majd engem átölelt és megpuszilgatott – Zora sem úszta meg, úgy hogy te sem fogod – vigyorgott rám. Anya híres szülinapi köszöntő módszere. Másnak ez sok és nyálas, de én imádom, hogy vannak dolgok, amik sosem változnak.

‒        Szeretlek, anya! – suttogtam.

‒        Én is kicsim – anya a fiúk felé fordult – Nagyon hálás vagyok nektek, amiért rászántátok az időt és eljöttetek. Nagyon sokat jelent nekünk, hogy itt vagytok – nézett végig a srácokon.

‒        Örömmel jöttünk – mondta Liam.

‒        És nem bántuk meg, hogy itt vagyunk – tette hozzá Zayn rám pillantva. A tekintetében volt valami, amit nem tudtam megfejteni.

Anya ezt nem igazán értette – látszott az arcán –, de nem firtatta különösebben a dolgot. Átmentünk az ebédlőbe, ahol már ott volt az egész családunk. Úgy rendezték át nekünk a helyiséget, hogy az asztalokat egy nagy hosszú sorba tették. Középtájon már ott volt a gyönyörű tortánk. Zorával üdvözöltük a rokonságot, majd úgy ültünk le, hogy közre fogtuk az öt srácot. Niall hugi mellé ült – teljesen önszántából –, a többiek pedig Harry, Liam, Louis és Zayn sorrendben, majd én zártam a sort. Az ebéddel kezdtük, ami nagyon jó hangulatban telt. A srácok beszélgettek mindenkivel. A rokon kislányok körbe ugrálták őket, ami nagyon aranyos volt. Úgy láttam, ez nem volt a terhükre és jól érezték magukat. A bátyám, Zack kapcsolt egy kis zenét és az ebéd után kábé fél órával felkértek minket, hogy fújjuk el a gyertyákat. Összesen kaptunk húsz gyertyát, amit Zorával együtt könnyedén elfújtunk. Ha negyven lett volna, azt hiszem, gondban lettünk volna. A bátyám odaadta a nagy kést és hugival együtt vágtunk bele a tortába, úgy, ahogy a házasok szoktak.

‒        Mosolyogjon az ifjú pár! – kiáltotta el magát a nagybátyánk, mire vigyorogva felnéztünk, ő pedig lőtt néhány képet rólunk.

Zora elengedte a kezem és hagyta, hogy én vágjak szeleteket, míg ő a tányérokat adogatta nekem. Szétosztottuk a tortát, majd mi is leültünk a többiekkel enni. Nagyon finom volt, jó választásnak bizonyult ez a gyümölcsös csoda. Ittam egy kis baracklevet, majd felálltam az asztaltól. Elindultam kifelé, de Zora utánam lépett.

‒        Hova mész? – kérdezte.

‒        Vissza a szobámba, mindjárt jövök – mosolyogtam rá – Csak be kell vennem pár szem gyógyszert.

Visszasétáltam a szobámba és beszedtem a pirulákat. Hirtelen kopogtatásra lettem figyelmes. Kinyílt az ajtó és Zayn lépett be rajta.

‒        Csak szólni akartam, hogy indulnunk kell – bólintottam.

‒        Akkor lekísérlek titeket – indultam meg.

‒        Várj még! – állta az utamat – Szeretnék beszélni veled – kíváncsian néztem fel rá. Barna íriszeiben megint láttam azt a megfejthetetlen dolgot.

‒        Miről?

‒        Rólad. Tudod a férjed azért ígértetett meg veled annyi mindent, hogy célt adjon az életednek. Hogy legyen miért élned, és ne vágyj utána a halálba.

‒        Nem nagyon értem, hogy mit szeretnél ezzel – mondtam bizonytalanul.

‒        Azt, hogy találj valami célt magadnak. Küzdj, ne akarj meghalni – lépett egész közel hozzám – Tarts ki! – megfogta a kezem – Maradj erős… – egy kicsit habozott, de kimondta – Maradj erős értem – egész közel hajolt és lassan megcsókolt.

Viszonoztam csókját és alig pár másodperc múlva el is húzódtam tőle. Felnéztem gyönyörű barna íriszeibe. Én ezt nem értem.

‒        Honnan tudtad? – suttogtam.

‒        Mindig megérzem, ha bejövök egy lánynak – mosolyodott el.