Please, say you remember me - 1.rész

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a szünete. Használjátok ezeket a napokat pihenésre, mert a következő szünet még messze van. A jelentkezésem oka az, hogy új történetet hoztam Nektek. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá, persze, azért tudom, hogy egy részből nehéz bármit is leszűrni, de azért izgatottan várom, mi a véleményetek. A szereplők és történetek fülön már olvashattok némi információt. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

01.18.

~ Ivy ~

‒        Mehetünk? – rohant be Liam az ajtón.

‒        Hova ez a nagy sietség? – kérdeztem, miközben végig néztem rajta.

Zilált volt és izzadt, úgy nézett ki, mint, aki lefutotta a maratont.

‒        Menjünk, mielőtt valami miatt mindenkit berendelnek már megint – fújtatott dühösen.

‒        Én kész vagyok és a te cuccaidat is összepakoltam – mutattam a bőröndökre.

Hálásan pillantott rám, majd hozzám lépett és gyorsan megcsókolt.

‒        Szeretlek! – suttogta az ajkaimra, mire elmosolyodtam.

‒        Én is szeretlek – néztem bele nagy, mogyoró barna szemeibe – Vidd le a bőröndöket, aztán együnk. Gondolom, úgysem ettél ma még.

‒        Hát nem. Mi lesz a késői ebéd? – érdeklődött.

‒        Borsó krémleves meg pörkölt, és van hozzá savanyúság is, olyan, amit szeretsz – válaszoltam.

‒        Te egy igazi angyal vagy.

‒        Liam James Payne, ne hízelegj nekem! – eltoltam magamtól, azután lementem a lépcsőn az ebédlőbe.

A konyhában pakoltam ki a tányérokat, amikor megjelent Liam az ajtóban.

‒        Segítsek? – kérdezte engem fürkészve.

‒        Ne, csak ülj le! – készségesen teljesítette a kívánságom, helyet foglalva a hozzám legközelebbi széken.

A kezeire támaszkodva nézni kezdett engem. Hamar elkészültem a pakolással után pedig, hozzá láttunk az evéshez. Ebéd közben beszélgettünk kicsit.

‒        Milyen volt a napod?

‒        Hosszú és fárasztó – sóhajtott fel – Zayn meg Louis megint késtek és le is cseszték őket.

‒        És attól jobb lett? – pillantottam rá kíváncsian, bár a választ enélkül is tudtam.

‒        Nem. Én sem értem, miért kiabálnak velük, mert tök fölösleges, úgyse változik semmi.

‒        Nem igazán értem a menedzsment álláspontját.

‒        Hidd el szívem, azt senki se érti. Neked hogy telt a napod? – váltott hirtelen témát, ezzel finoman a tudtomra adva, hogy nem akar a munkáról beszélni. 

‒        Itthon voltam, pakoltam, csomagoltam és ebédet főztem, nagyjából ennyi – mosolyogtam rá.

‒        Finom lett – jegyezte meg azonnal.

‒        Tudom, megetted az egészet. Na, haladjunk, ha így folytatjuk, sose érünk oda! – felálltam, és leszedtem az asztalt.

Nagyon gyorsan elmosogattunk, majd taxit hívtunk. Délután négykor már sikerült is elindulnunk a síparadicsomba.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Előzetes terveink szerint késő este érkeztünk meg Svájcba. Liammel kikapcsoltattam a telefonját, miután mindenkit megnyugtattunk, hogy épségben megérkeztünk. Ezután bejelentkeztünk a síparadicsom szállójába. A londiner felhozta a bőröndjeinket a 19-es szobába. Ahogy körbejártam a helyiségeket megakadt a szemem a nappaliban lévő beépített akváriumon. Gyönyörű volt, ahogy különféle színű halak úszkáltak benne. Talán kéne otthonra is egy ilyen. Hallottam Liam lépteit mögöttem, ezért megfordultam.

‒        Nézd, milyen szép! – mutattam az akváriumra.

Rá pillantott majd vissza rám és csak bólintott egyet. Összehúztam a szemöldököm.

‒        Valami baj van? – Te nem szoktál ilyen lenni.

‒        Nem – elém lépve lehajolt, hogy meg tudjon csókolni.

Ajkaink pár másodpercre találkoztak, és ahogy próbáltam elhúzódni ő éhesen kapott utánam.

‒        Mackó, türelem! – tettem a kezem a mellkasára.

‒        Nem tudok tovább várni! – nyafogta aztán szó nélkül felemelt, és a hálószobába vitt.

Tény és való, hogy több mint egy hónapja nem voltunk együtt úgy, de Mackóm nem szokott így „kiakadni” ettől. Bár az is igaz, hogy húzós időszakon vannak túl a srácokkal. De jó, hogy aludtam a repülőn.

Eltávolította rólam a felsőmet és kezeivel a nadrágom szélét babrálta. Felálltam az ágyról közben megszabadultam az említet ruhadarabtól, majd sietve leszedtem Liamről az inget. Csókban forrtunk össze, de ő már megint kapkodósra vette a dolgot, ezért igyekeztem átvenni tőle az irányítást. Próbáltam lenyomni a nyelvét és egy lassúbb tempót diktálni. Kezem belevezettem igen csak rövid hajába majd cirógatni kezdtem a füle tövét, mint egy cicának. A tervem bejött, az érintésem alatt némiképp lenyugodott. Sosem voltam híve a durva és gyors szexnek, de Liam néha előhozakodott ezzel. Sokkal jobban szerettem, amikor önmaga volt és gyengéd hozzám. Ilyenkor előkerül a romantikus éne, és nem csak az állatias ösztönei irányítják. Hanyatt döntött az ágyon, és benyúlt a hátam alá. Kipattintotta a melltartóm kapcsát.

‒        Mackó, kellene óvszer – néztem fel vágytól izzó szemeibe.

Bólintott, aztán a bőröndjeinkhez ment. Pár perc múlva egy ezüstszínű csomaggal tért vissza. Lerúgta magáról a nadrágot és visszatért hozzám. Megcsókolt majd a kezeivel a melleimet kezdte piszkálni. Belenyögtem a szájába. Nem kellett kinyitnom a szemeimet anélkül is tudtam, hogy egy önelégült vigyor virít emiatt az arcán. Közelebb húzott magához, ezzel teljesen lecsökkentve kettőnk között a távolságot. Forró bőrünk egymáshoz simult. Félre söpörte szőke hajamat az útból és ajkait a nyakamra csúsztatta. Rutinosan kereste meg az érzékeny pontomat és óvatosan megszívta azt. Míg a nyakam kiszívásával volt elfoglalva, kezemet rácsúsztattam a bokszerére. Végig simítottam a merevedésén, mire felmordult. Halkan kuncogtam kicsit, miközben letoltam a gatyáját, ezzel kiszabadítva kitörni készülő férfiasságát. Végig húztam rajta a kezem, aztán a mutató ujjammal apró köröket rajzoltam a csúcsán. Mackóm elterült az ágyon és halk nyögések közepette figyelte, ahogy játszom vele. A lábai közé térdeltem és tartva a szemkontaktust bevontam a játékba a nyelvemet is. Lassan a számba csúsztattam, aminek nem maradt el a hatása. Liam mocorogni kezdett alattam, nagyon küzdött, hogy a csípőjét ne mozdítsa el. Amikor úgy éreztem, hogy már nem kell sok neki, egyszerűen csak hagytam a merevedését kicsúszni a számból. Elvettem az óvszert az éjjeliszekrényről, ahova Mackóm rakta. Gyors mozdulattal kibontottam, majd felgörgettem rá. Innen átvette az irányítást. Felült és hanyatt döntött engem. Fölém mászott, majd szenvedélyesen megcsókolt, közben pedig lehúzta a bugyimat. Finoman szétnyitotta a lábaimat, és egy határozott mozdulattal belém hatolt. Felnyögtem a jóleső érzéstől. A kezein támaszkodott mellettem, ahogy lassú tempóban mozgott bennem. Hirtelen hiányom támadt az ajkai iránt. A tarkója mögé nyúlva megpróbáltam lehúzni magamhoz, de nem hagyta magát.

‒        Liam, kérlek, csókolj meg! – rám mosolygott, majd teljesítette a kérésemet.

Lágyan érintette össze az ajkainkat. Most én bizonyultam türelmetlennek, mert gyorsan elmélyítettem a csókunkat. A lábaimat időközben a dereka köré fontam. Éreztem, ahogy Mackóm fárad, és már nem kell sok neki. Gyorsabb tempóra váltott és pár lökésen belül mindketten elélveztünk. Kicsúszott belőlem azután kidobta az óvszert és mellém feküdt. Eltelt egy kis idő mire a légzése ismét normálissá vált. Figyeltem őt, miközben a plafont nézte és arra gondoltam, mennyire szeretem őt.

Több mint két éve vagyunk együtt és másfél éve élünk egy háztartásban. Minden rossz és jó tulajdonságával együtt imádom őt, a világ minden kincséért sem adnám oda soha senkinek. Amiatt, hogy a One Direction-ben énekel az életünk soha nem lehet átlagos, de már kezdem megszokni. Végül is, nem olyan szörnyű, mint amilyennek először gondoltam, és ez a dolog Liamet boldoggá teszi. Ő pedig engem tesz boldoggá. Innentől kezdve nem zavar, mi történik körülöttünk. Amíg együtt vagyunk, semmi más nem érdekel. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy Mackóm hozzám bújt.

‒        Ne haragudj, mondtál valamit? – pillantottam rá.

‒        Csak azt kérdeztem, van-e kedved megfürdeni velem? – fordult felém.

‒        Menjünk – ültem fel.

A bőröndökből kiszedtem a saját törölközőinket – jobb szeretjük ezeket használni – majd Mackóm felemelt és úgy vitt be a fürdőszobába. Imádom, hogy szereti fitogtatni az erejét.  Beállított a zuhany alá, és kellemesen meleg vizet varázsolt elő a zuhanyrózsából. Miután szépen lemostuk egymást, álltunk még egy kicsit összebújva a folyó meleg víz alatt. Ha velem van, szinte mindig együtt fürdünk, ezt az időt is arra használjuk, hogy a másik közelében legyünk, mert sose tudni, hogy másnap reggel hol fog felébredni.

A lila törölközőmbe csavarva ültem az ágyon, közben Liamet figyeltem, aki hálóinget keresett nekem az egyik bőröndben.

‒        Ivy, ez jó lesz? – mutatott fel egy csíkos darabot.

‒        Igen édes, jó lesz – válaszoltam mosolyogva.

Hozzám sétált és segített felhúzni a fehérneműt meg a hálóinget is. Lefeküdtünk, majd ő ránk húzta a takarót. Mackóm közel bújt hozzám és átölelt. Szinte mindig így alszunk, nagyon szeretem, hogy ilyen közel van hozzám, egyfajta biztonságérzetet ad. Tudom, hogy mellette nem kell félnem semmitől.

‒        Szeretlek! – morogta a nyakamba minek hatására megborzongtam.

‒        Én is szeretlek – mondtam. Nehézzé vált pilláim hamar lecsukódtak.

Strong

Sziasztok!

Remélem, mindenkivel minden rendben van, jól bírjátok a sulit, és nem vagytok betegek ebben a szomorú őszi időben. Ismét egy kis fordítás hoztam Nektek, hogy ezen a blogon is legyen egy kis élet. Egy kicsit csaltam, mert az eredeti történetnek nem ez a címe, de szerintem, ez sokkal jobban lefedi a cselekményt. Fogadjátok sok szeretettel. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Niall játszott néhány akkordot a gitárján, az ő kérges ujjai könnyedén mozogtak a húrok között.

„My heart you heart sit tight like book ends” – abbahagyta a pengetést és feljegyezte a dalszöveget az akkordmenet mellé. Már több mint két órán keresztül dolgozott ezen az új dalon, a „hátsó nappaliban” ülve, élvezve a békét és a nyugalmat. A dal, amelynek még nem adott címet, a legjobb barátjának és nemrégiben pasijává vált Liamnek íródott.

Ők ketten a turné elején voltak együtt, először véletlenül. Részegek voltak és kanosak. De azok után, hogy be lettek zárva a fürdőszobába, nem más, mint Louis „The Tommo” Tomlinson által egy órára, mindketten rájöttek, hogy ez több volt, mint fizikai vonzalom és magányosság, és úgy döntöttek, hogy adnak egy esélyt a kapcsolatuknak.

A két hónapos évfordulójuk közeledett és Niall azt akarta, hogy meg legyen a tökéletes dal. Áttért azokra az akkordokra, amiket a refrénhez választott, és hagyta, hogy a szavak szabadon áramoljanak.

„I’m sorry if I say I need you, But don’t care I’m not scared of love. ’Cause when I’m not with you I’m weaker, is that so wrong? Is it so wrong, that you make me strong?” – Niall abbahagyta a játékot, a taps miatt, ami az ajtó felől jött – „Ki…?” – kezdte, mielőtt megfordult és meglátta ott Harryt.

„Tetszik. Mi a címe?” – kérdezte leülve a kanapéra a szőke hajú fiú mellé. Niall válaszul vállat vont.

„Még nem adtam címet neki. Van valami ötleted?” – felnézett a fiatalabb fiúra. Harry megrázta a fejét.

„Ez a te dalod, neked kell címet adni neki. Kiről szól? Liamről?”

„Egyből eltaláltad. Mit gondolsz, tetszeni fog neki?” – Niall idegesen kérdezte, figyelmetlenül csipkedve a húrokat. Ez egy rossz szokás volt, amit minden gitáros csinált, pedig tudták, hogyha elpattan a húr, sokat kell fizetniük.

Harry ránézett Niallre – „Adhatnál neki gyűjtőknek szánt kiadású Batman képregényt, de ez a dal annál is boldogabbá tenné őt” – Niall megforgatta a szemeit, de elfogadta Harry válaszát – „Megyek aludni Nialler. Jó éjt!” Harry felállt a kanapéról és a hálófülkék felé indult, magára hagyva Niallt a gitárjával, néhány akkorddal és egy tökéletesnek ígérkező dal kezdetével.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

4 nappal később                    

„Li? Velem tudnál jönni?”

A srácok letudtak egy koncertet korábban az este folyamán, és beásták magukat a saját hotelszobáikba. Niall épphogy csak befejezte a videó beszélgetés a szüleivel, és készen állt arra, hogy odaadja Liamnek a hónapfordulós ajándékát. Louis meg Zayn mindent megszervezett, Harry pedig elterelte Paul és a biztonságiak figyelmét. Meztelenül rohangált fel és alá a folyosókon.

„Persze! Hová megyünk?” – Liam felhúzta az ingét, a hangja tompa volt az anyag miatt.

Niall megvonta a vállát, megfogta Liam kezét és kirángatta őt a szobából. Körülnézett a folyosón, mielőtt elkezdett rohanni a lépcsőház felé Liammel a sarkában.

„Menjünk fel, fel, fel. Siess!” – kiabálta Niall, négyemeletnyi lépcsősort rohanva fel, egészen a tető kijáratáig. Kinyitotta az ajtót, majd elmosolyodott látva a plédet meg az ételes kosarat, ami már fel volt készítve a gitártokjával együtt. 

„Boldog két hónapos évfordulót Li” – suttogta Niall elpirulva. Liam elmosolyodva nézte az összeállítást, majd csókot nyomott Niall arcára.

„Ezt te találtad ki? Imádom.” – odasétált a plédhez és leült rá lehúzva maga mellé Niallt. Körülnézett és észrevette a gitártokot. – „Énekelni fogsz nekem, Niall James?”

Niall elpirult és bólintott – „Evés után”

Liam gyengéden megforgatta a szemeit – „Természetesen, bébi”

Egy rendkívül ízletes PB&Js étel, limonádé és Harry muffinjai után, Niall előhúzta a gitárját és bemelegítette az ujjait.

„Szóval, ezt néhány nappal ezelőtt írtam, és ez egy kicsit összegzi, hogyan érzek irántad romantikus módon, és bizonyos szempontból a többi fiú iránt testvéri módon” – Liam bólintott, jelezve ezzel Niallnek, hogy kezdheti.

Don’t wanna wait ’til it’s gone, you make me strong

Ha van olyan páros, amellyel szívesen olvasnál fordítást kérlek, jelezd! :)