Sziasztok!
Hogy vagytok? :) Remélem, Mindenki nagyon jól van, és jól telik az ünnepetek, illetve hosszú hétvégétek/tavaszi szünetetek, kinek mi :) Jelentkezésem oka, hogy eltelt egy újabb hónap, tehát, itt van a történet folytatása. Jó szórakozást a részhez! :)
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Húsvét
Puszi: Emily
~ Louis ~
Már egy hét eltelt azóta, hogy a családom haza indult. Nem igazán találtam itt a helyem. Nagyon más volt, mint otthon. Hiába voltam újra egy helyen a hercegnővel, szinte alig láttam, visszatért az órái látogatásához. Nekem semmi dolgom nem akadt. Azt hittem, olyan lesz, mint otthon, a király majd engedi, hogy vele legyek, figyeljem, ahogy a királyság dolgait intézi. Gondoltam levelet írok haza, elmondom mi történt az elmúlt egy hétben. Alig kezdtem csak hozzá, megérkezett a feleségem. Besétált, majd észrevette, mit csinálok.
‒ Ó, bocsánat, ha megzavartam valamiben – leült az ágyunkra.
‒ Nem zavar – megráztam a fejem – Csak levelet írok haza – Ez bántón hangzik. – Úgy értem, a szüleimnek – helyesbítettem, mire Luise elmosolyodott.
‒ Nem valószínű, hogy valaha az otthonának fogja érezni. Én születésem óta itt élek és még mindig idegen a hely – magyarázta. Felállt és hozzám sétált, ösztönösen arrébb toltam a papírt. A feleségem ezt egy mosollyal nyugtázta. – Talán jó, ha tudja, a király minden levelet elolvas – halkan beszélt és jelentőségteljesen nézett rám.
‒ Komolyan? – hitetlenkedve néztem rá.
‒ Előtte nincsenek titkok – még mindig halkan mondta.
‒ Mit javasol? – kérdeztem.
‒ Titkos írást – válaszolta egyszerűen, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
‒ Ahhoz a másik félnek is ismernie kell a kódot – állapítottam meg.
‒ Akkor muszáj lesz elutaznunk – vigyorodott el.
‒ Megkérné a királyt? – pillantottam rá.
‒ Nem – megrázta a fejét – Magának kell, akkor meg fogja engedni, de ragaszkodjon ahhoz, hogy magával visz engem is – felelte.
‒ Rendben – felálltam az asztaltól.
‒ Most hova megy? – kérdőn nézett rám.
‒ A királyhoz, elmondani a szándékomat – jelentettem ki.
‒ Szólók Karlnak, ő fogja megmondani, mikor járulhat a király elé. Addig megírhatja a levelet a családjának az érkezésünkről – boldognak tűnt.
‒ Ha megkaptuk az engedélyt őfelségétől, eljön velem lovagolni? – kérdeztem.
‒ Boldogan – tényleg jó kedvűnek tűnt. A zene órái után többnyire ilyen volt.
Ahogy a hercegnő megjósolta, a király megengedte az utazást és vonakodva bár, de belement abba, hogy a feleségem is magammal vigyem. Az egyik tanácsosa hatására döntött így, és ha már ilyen engedékeny hangulatba került, a lovaglást is felvetettem. Belegyezett és kért fél órát, hogy előkészíttesse az állatokat. Meghajolva megköszöntem és visszaindultam a jó hírekkel a feleségemhez. Amint beléptem, leolvasta az arcomról, hogy mindent megengedett nekem. A király nem volt annyira félelmetes, mint amilyennek itt mindenki beállította őt. Befejeztem a levelet és elvitettem a Karl nevű szolgálóval. Ezután kettesben elindultunk a lovak felé.
‒ Miért szeretne annyira lovagolni menni? – kérdezte séta közben a hercegnő.
‒ Amiért maga is lovagolni vitt, többször is – mosolyogtam rá.
‒ Szóval beszélgetni szeretne velem távol mindenkitől – összeráncolta a homlokát, ahogy felém fordult – Aggódnom kellene?
‒ Nem – sietve megráztam a fejem – Csak maga mondta, itt semmi nem marad titokban – magyaráztam.
‒ Kíváncsivá tesz – jegyezte meg, de ennél többet nem mondtam neki.
Várnia kellett, míg kilovagoltunk a tóhoz. Miután kikötöttem a lovamat, ledobtam a csizmám és besétáltam a tóba. A víz kellemesen meleg volt, sokkal jobb, mint legutóbb.
‒ Azt hittem, beszélgetni szeretne – Luise hangja felé fordultam. A parton állt tisztes távolban a víztől, vonásai boldognak tűntek.
‒ Szeretnék, de most azt szeretném, ha bejönne a vízbe – jelentettem ki vigyorogva, mire a felségem mosolyogva a fejét rázta – Jöjjön, most nem mondhatja, hogy hideg a víz.
‒ És ha megint megbetegszem?
‒ Akkor itt maradok én is, megígértem, hogy nem hagyom egyedül – a szemeibe bámultam.
Luise körülnézett, majd felhúzta a szoknyáját. Lerúgta a cipőit és bokáig besétált a vízbe hozzám. Várakozóan nézett rám.
‒ Elmondja végre? – kérdezte.
‒ Mit gondol, úszhatnánk is? – hagytam figyelmen kívül a kérdését.
‒ Nem – megrázta a fejét – Ha mondta volna mi a terve, hoztunk volna törülközőt és váltás ruhát – tette hozzá.
‒ Gyorsan meg fogunk száradni, remek az idő – érveltem. A feleségem hallgatott, láthatóan elgondolkodott. – Kérem – kérleltem a legmeggyőzőbb mosolyommal.
Beadta a derekát, a tó partján levetkőztünk alsó ruházatra és abban merültünk meg a meleg vízben. Végig egymás mellett voltunk, ezért is tudtam gyorsan felhúzni a hercegnőt, amikor belelépett egy gödörbe és elmerült.
‒ Jól van? – magamhoz húztam, mire megkapaszkodott bennem.
‒ Igen, de nem akartam, hogy a hajam vizes legyen – furcsa arcot vágott. Egymást néztük, miközben a víz fodrozódott körülöttünk. Az ajkai túlságosan hívogatók voltak, nem tudtam ellenállni. Viszonozta a csókot, de hamar elhúzódott.
‒ Ezt nem szabad.
‒ Nincs itt senki – biztosítottam.
‒ Ezt akkor sem illik – elengedett távolabb lépve tőlem.
‒ Most haragszik rám? – megrázta a fejét.
‒ Ha meg is szeretnénk száradni, ideje kimenni – a part felé kezdett úszni, követtem őt. A parton kicsavarta a haját.
‒ Talán le kellene vennünk mindent, úgy hamarabb megszáradnánk – tűnődtem. Luise mérgesen fordult felém, aminek okát csak akkor értettem meg, mikor beszélni kezdett:
‒ Szóval ezért csinálta ezt az egészet? Látni akarta nappali fényben is a sebeimet? Hát, akkor tessék – tajtékzott, ahogy ledobálta a vizes alsó ruháit. Felvettem a kabátom a földről és a hercegnő köré csavartam. Szomorúan néztem rá.
‒ Nem volt ilyen szándékom, sajnálom, hogy felzaklattam a felvetésemmel – a szemeibe néztem. Tekintete ellágyult.
‒ Sajnálom – motyogta zavartan.
‒ Nem történt semmi – megfogtam a kezét – De ez az, amiről beszélni szerettem volna – megszorította a kezem – A király teszi ezt igaz? – lehunyta a szemét.
‒ Mondtam, hogy elég eszes ahhoz, hogy rájöjjön – halkan beszélt, a szemei könnyezni kezdtek.
‒ De miért csinálja ezt?
Ott a tóparton, ahol nem hallhatott minket senki más, végre megeredt a nyelve és elmondta gyerekkora szomorú történetét.
