Videojáték

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és nem vagytok betegek, mint én. Jelentkezésem oka, hogy a hónapban szülinaposunk volt, ezért hoztam egy fordítást vele. Jó szórakozást a történethez! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Niall James Horan-nek! :)

Puszi: Emily

Liam félénken mosolyogva megfogta Niall kezét, és simogatni kezdte a kézfejét a hüvelykujjával.

„Kérlek! Tudom, hogy a legutóbbi randink nem sikerült túl jól, de…”

Niall felhorkant – „Elloptad a csillagomat. Elloptad a kibaszott csillagomat Liam, és ezt nem lehet megbocsátani.”

A szőke száján egy mosoly bujkált, annak ellenére, amit mondott, ahogy visszaemlékezett a legutóbbi randijukra. 

„Egymás ellen játszottunk! Megígérem, ha te is egyetértesz, távol maradunk a Mario Party játékoktól. Esküszöm.”

Niall felsóhajtott, majd bólintott – „Oké. A Mario játékok nagyon szórakoztatóak.”

A barna hajú nagyon vigyorgott – „Azt hiszem, van más fajta játékom is.”

Így találták magukat egymásra kiabálva Liam hálószobájának a padlóján, lökdösve egymást és fegyvereket szórva a másikra.

Képernyőn keresztül, természetesen.

„Liam, állj meg! El fogsz… Ha! Ó a francba, már csak a hetedik helyen vagy, nem is olyan jó így, ugye?”

Niall elégedetten hümmögött, ahogy áthajtott az autójával a Bowser kastélyon, megszerezve ezzel a vezetést.

Liam gyorsan a következő dobozhoz hajtott, ami meglátott, és ördögien mosolygott, a kapott fegyvert látva.

Niall ezt nem vette észre, ahogy minden gond nélkül vezetett tovább, nem látta, hogy Liam könnyedén megelőzi az összes többi versenyzőt és már a második helyen van, a fegyver még mindig nála volt, amit akkor szerzett, mikor még hátul autózott.

Liam egy mosollyal megnyomta a B gombot és nézte, ahogy a fegyver elé száll, egyenesen Niallre, szélesebben vigyorgott, amikor meghallotta a figyelmeztető hangot, ami a másik fiú távirányítójából jött.

„Liam!” – Niall autója a levegőbe repült, ahogy fájdalmasan végig kellett néznie, Liam elszáguld mellette, elég gyorsan ahhoz, hogy átszelje a célt az első helyen.

Az idősebb fiú nevetve kérdezte: – „Ó, nem is olyan jó így, ugye?”

„Ki foglak nyírni!”

„Nem, nem fogsz, te csak egy kisbaba vagy” – átnyúlt, hogy megpöckölje a szőke rózsás arcát és vigyorogva visszadőlt.

Niall egy pillanat alatt elkapta, a földre lökte és egy párnát nyomott az arcába.

„Utállak! Ez a kör az enyém volt! Ugyanaz, mint a csillaggal volt, újra!”

Liam úgy döntött, hogy egy kicsit tovább szórakoztatja a fiút, mielőtt egyszerűen lelöki magáról – Niall nem volt valami erős és Liam majdnem kétszer annyit nyomott egyébként is.

„Bébi, egymás ellen játszottunk!”

„Ez nem számít! Mi… várj!” – Niall abbahagyta a küzdést és felnézett Liamre, aki már a földre szögezte minden gond nélkül.

„Te bébinek hívtál?”

„Valami gond van ezzel?” – Liam oldalra billentette a fejét, így bámult egyenesen a szőke fiú szemeibe.

Niall arca piros lett, ahogy a szavakkal küszködött – „Én-én… Liam mi nem… mi nem járunk…”

„És?”

„És te bébinek hívtál” – Liam nevetett, elmozdult, így könnyebben a szőke fölé tudott hajolni.

„Általában, azt hiszem, az emberek akkor hívnak valakit „bébinek”, amikor kedvelik őket. Azt is gondolom, hogy általában azért hívják egymást randira az emberek, mert kedvelik egymást.”

Niall még vörösebb lett, megpróbálta elrejteni az arcát a kezei közé annak ellenére, hogy Liam a feje fölé szorította őket.

„Szóval tényleg kedvelsz? Nem csak hülyítesz most engem?”

Liam erre összeráncolta a szemöldökét, ahogy lenézett a fiúra.

„Sosem tennék veled ilyet Niall. Nagyon, nagyon kedvellek, és nem kérnék tőled folyton randikat, ha nem így lenne.”

A szőke erre elmosolyodott – „Hát, én is kedvellek. Nagyon.”

„Nem bánnád, ha megcsókolnálak?” – Liam halkan kérdezte, elengedve Niall egyik karját, hogy kifésüljön egy tincset a fiú arcából.

Niall lassan megrázta a fejét, egy apró mosollyal és némi pírrel az arcán – „Nem.”

A barna hajú srác végül lehajolt, vigyázva, nehogy összenyomja az alatta fekvőt, ahogy fölé hajolt az arcához, a lehelete már a másik fiú vékony ajkaihoz ért.

Örökké valóságnak tűnt, de Liam végül lejjebb hajolt egy kicsit, épp hogy összeérintse az ajkaikat, néhány pillanatig így maradt, mielőtt mozgatni kezdte a száját és mosolygott egy kicsit, ahogy érezte Niall tükrözi a mozdulatait.

A csók csak egy percig tartott, de amikor elhúzódtak, mindketten kifulladtak, és szinte hitetlenkedtek azon, ami az imént történt.

 „Nagyon kedvellek, Liam.”

Liam elmosolyodott és puszit nyomott az ajkaira – „Én is szeretlek, Ni. Mi lenne, ha játszanánk még egy kör Mario Kart-ot?”

Niall meglökte a mellkasát és nevetni kezdett – „Rendben. De nincs több fegyver, érted?”