Beteg

Sziasztok!

Előzőhéten meglett a 3000 oldalmegjelenítés a blogon, köszönöm szépen mindenkinek, aki ehhez hozzájárult. Ennek örömére - és mert túléltem a fogorvost - hoztam Nektek egy újabb fordítást. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Harry ismét köhögött, ahogy felült az ágyában. Borzalmasan aludt. Kínzó fejfájás gyötörte és a torka nagyon égett.

Szerencsétlenül vonszolta be magát a fürdőszobába. Ott belenézett a tükörbe. Tökéletesen borzalmasan nézett ki. A szemei alatt táskák voltak, az arca piros volt és a haja összevissza állt.

„Nem, nem, nem, neeem” – motyogta Harry. Dühösen húzta a haját. A mai napnak csodálatosnak kellett volna lennie. Aznap volt Niall-lel a hat hónapos évfordulójuk. Niall annyira izgatott volt és ő most mindent tönkre tette azzal, hogy megbetegedett.

Ismét köhögött és sietett, hogy egy pohár vizet hozzon magának. A teste megremegett, ahogy felhajtotta a vizet. De ez sem segített, hogy megnyugtassa a torkát. Nyögött egyet és visszament az ágyába.

Megragadta a telefonját és bebújt a takaró alá, megpróbált egy kicsit felmelegedni. A szívverése felgyorsult, ahogy kikereste Niall számát. A feje lüktetett, de nem törődött vele.

„Hé, Harry izgatott vagy a mai randink miatt?” – Niall angyali hangja megszólalt a telefonján keresztül.

„Szia!” – mondta Hazza rekedten – „Sajnálom, nem tudok elmenni. Beteg vagyok.”

„Ó…” – Niall nagyon csalódottnak hangzott, és Harry egyetlen vágya az volt, hogy megcsókolhassa őt, hogy minden rendbe jöjjön.

„Sajnálom, Ni, én tényleg el szeretnék menni, de szétmegy a fejem.”

„Rendben van. Pihenned kellene. Majd elmegyünk a randira egy másik alkalommal” – Niall megpróbált úgy beszélni, mintha rendben lenne, de ő tudta, hogy a fiú egyáltalán nincs rendben.

„Sajnálom” – próbálta meg Harry utoljára.

„Menj aludni! Hamarosan találkozunk. Szia!” – azzal Niall letette, és Harry még szerencsétlenebbnek érezte magát, mint reggel, amikor felébredt. Ahhoz túl betegnek érezte magát, hogy meglátogassa a szőke fiút, így szorosabban húzta magára a takarót és lehunyta a szemeit. Végül belemerült egy nyugtalan alvásba.

Amikor felébredt, valakinek a karjaiba csomagolva találta magát. Óvatosan megfordult, mert a feje még mindig lüktetett. Minden, amit látott az a szőke haj volt és mosoly terült szét az arcán. Niall szemei csukva voltak, de amint Harry teljesen megfordult kinyitotta a szemeit.

„Hé” – Ni lustán elmosolyodott.

„Szia!” – Haz visszamosolygott rá.

„Szóval, te tényleg beteg vagy” – jelentette ki Niall.

Harry gyorsan felült – „Hogy érted ezt? Azt hitted, hogy hazudok neked?”

„Nos, igen…” – pír kúszott az idősebb fiú arcára – „Azt hittem, hogy nem akarsz eljönni velem erre a randira.”

„Ó, de baby én soha nem tennék ilyesmit. Ennél jobban törődöm veled” – Harry belehúzta Niallt a karjaiba és becsukta a szemét, ahogy a másik szorosan viszonozta az ölelését.

Elhúzódott és visszadőlt a párnájára, kimerültnek érezte magát. Az idősebb fiú Harry nyaka köré fonta a karjait és a mellkasára húzta őt. Ujjaival beletúrt a göndör fiú hajába, és érezte, hogy Hazza teste ellazul az övén.

„Majd én vigyázok rád” – suttogta mielőtt megcsókolta Harry feje búbját. Hagyta, hogy az ajkai elidőzzenek ott és dúdolt egy altatót addig, amíg már csak a fiatalabb fiú mély egyenletes szuszogása volt az egyetlen hang, ami betöltötte a szobát.

A karjaidban

Sziasztok!

Ismét fordítás hoztam Nektek, ami megint csak egy Narry. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Továbbra is várom kommentben, hogy milyen párosokkal olvasnátok szívesen. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Néha Harrynek tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt. És biztosan megkérte erre Zaynt, aki csak morgott az ágyában és a másik irányba gurult. És megkérte rá Liamet is, mert ő aranyos és soha nem fordítana hátat neki, de egyszerűen ezt nem érezte elég jónak. És igen Harry mindig Louis ágyában volt, de ő sokat mozgott és így nehéz volt rendesen átölelni őt.

Szóval, néha amikor tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt, Niallhez ment. Talán azért, mert Niall adja a legjobb öleléseket vagy, talán azért mert a fiú úgy alszik, mint a bunda, és ha egyszer nála vagy, akkor ő nem mozog egész éjjel. És Harry tényleg szerette ezt, mert mi lehet jobb hely a legjobb barátod karjainál?

A mai este sem volt más, mint bármelyik másik szombat este. A fiúk haladtak egy egyenes szakaszon a semmibe, amit ők Amerikának hívtak és még több száz mérföldre voltak a következő várostól. Hetek óta nem volt egy szabadnapjuk sem és Harryre ez erős nyomást gyakorolt.

Azt akarta, hogy az anyukája mellett ülhessen, amíg ő a kedvenc teáját készíti neki. És hallgatni akarta Gemma fecsegését az iskolában töltött hetéről. S bár ő mindig úgy tett, mintha nem figyelne rá, valójában a lány minden egyes szavát itta, mert hát titokban ő mindig nagyon felnézett a nővérére.

Újra végig gurult az ágyán, mert nem úgy tűnt neki, hogy kényelmes lenne. Felrázta a párnáját a huszonhetedik alkalommal; lerúgta magáról a paplant aztán visszadobta az álláig többször is.

Otthon akart lenni a saját ágyában, mert a lába neki ütközött a hálóhelye végének és ez túl kényelmetlen volt így. Halk horkolást hallott maga alatta Zayn felől, és ez megkönnyítette neki egy kicsit, mert az édesapja is horkolt régen és ettől ő biztonságban érezte magát.

Végül kisöpörte a haját a homlokából, ökleivel megdörzsölte a szemeit és lelógatta a lábait az ágya szélén. Harry megragadta az ágya szélét, hogy csökkentse a rátámaszkodást Zayn ágyára, anélkül, hogy leesne és túl nagy zajt csapna. És ez volt az a pillanat, amikor meglátott egy kis szőke villanást az előtte lévő ágyban.

Újra megrázta a fürtjeit és egy pillantást vetett a környezetére. Az egész buszban sötét volt leszámítva azt a kis fényt, ami a tévéből jött, amit úgy hagytak a busz hátsó felében. Hallotta legjobb barátai minden egyes lélegzetvételét, mindegyik más volt.

Zayn horkolt, mélyeket lélegzett és halkan morgott hozzá. Louis volt az, akihez a leghalkabb légzés tartozott, és Harry is csak alig hallotta, ahogy a fiú újra megfordult az ágyában. Hallotta, ahogy Liam ki-be lélegzik a száján a nedves ajkain keresztül. És akkor meghallotta Niallt. Egy kis nyöszörgés hagyta el az ajkait, ahogy a szemeit remegve felnyitotta.

„Harry, minden rendben?” – kérdezte, ahogy a mutatóujját végig futtatta az állán lévő mélyedésben. 

„Nem tudok aludni” – motyogta Harry. Mert azt akarta, hogy meghallgassák, de nem akart úgy kinézni, mint aki kétségbe van esve azért, hogy valaki vele aludjon.

„Gyere ide!” – mondta Niall; kinyújtotta a kezeit a félig elhúzott függönyig, és Harry csupasz felsőteste felé közeledett.

Harrynek nem kellett kétszer mondani, gyorsan bemászott a barátja mellé, a fürtök pedig közelebb kerültek Niallhez, ahogy karjait védelmezően a fiú dereka köré fonta. Ő pedig hallgatta, ahogy Ni mellkasa visszatért a normális ritmushoz és ismerős nyöszörgés hagyta el az ajkait. A szájából kiáramló levegő a fiatalabb fiú homlokának csapódott.

Harry a kezével húzogatta Niall pólóját, hogy közelebb tudja őt a saját testéhez. És ez nála teljesen természetes volt, mert szerette a másik fiú öleléseit, és azt is, ahogy bandatársa karjai körül ölelik a derekát. És azt is szerette, ahogy a légzése hamarosan eggyé vált az övével. És talán ő tényleg csak szerette Niallt.

„Hé, Ni?” –kérdezte Harry a sötétben, abban a reményben, hogy talán a szőke fiú már elaludt.

„Haz” – válaszolta, még mindig ébren volt.

„Köszi” – mosolygott bele a sötétbe arra várva, hogy Niall azt suttogja vissza, nem probléma. Mert tudta, hogy végre jól fog aludni az éjjel, és tudta, hogy a testük tökéletesen illeszkedik egymáshoz. És annak is tudatában volt, hogy követnie kell a szívét és az eszét is. Mindkettő ugyanazt mondta.

Niall.