A karjaidban

Sziasztok!

Ismét fordítás hoztam Nektek, ami megint csak egy Narry. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Továbbra is várom kommentben, hogy milyen párosokkal olvasnátok szívesen. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Néha Harrynek tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt. És biztosan megkérte erre Zaynt, aki csak morgott az ágyában és a másik irányba gurult. És megkérte rá Liamet is, mert ő aranyos és soha nem fordítana hátat neki, de egyszerűen ezt nem érezte elég jónak. És igen Harry mindig Louis ágyában volt, de ő sokat mozgott és így nehéz volt rendesen átölelni őt.

Szóval, néha amikor tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt, Niallhez ment. Talán azért, mert Niall adja a legjobb öleléseket vagy, talán azért mert a fiú úgy alszik, mint a bunda, és ha egyszer nála vagy, akkor ő nem mozog egész éjjel. És Harry tényleg szerette ezt, mert mi lehet jobb hely a legjobb barátod karjainál?

A mai este sem volt más, mint bármelyik másik szombat este. A fiúk haladtak egy egyenes szakaszon a semmibe, amit ők Amerikának hívtak és még több száz mérföldre voltak a következő várostól. Hetek óta nem volt egy szabadnapjuk sem és Harryre ez erős nyomást gyakorolt.

Azt akarta, hogy az anyukája mellett ülhessen, amíg ő a kedvenc teáját készíti neki. És hallgatni akarta Gemma fecsegését az iskolában töltött hetéről. S bár ő mindig úgy tett, mintha nem figyelne rá, valójában a lány minden egyes szavát itta, mert hát titokban ő mindig nagyon felnézett a nővérére.

Újra végig gurult az ágyán, mert nem úgy tűnt neki, hogy kényelmes lenne. Felrázta a párnáját a huszonhetedik alkalommal; lerúgta magáról a paplant aztán visszadobta az álláig többször is.

Otthon akart lenni a saját ágyában, mert a lába neki ütközött a hálóhelye végének és ez túl kényelmetlen volt így. Halk horkolást hallott maga alatta Zayn felől, és ez megkönnyítette neki egy kicsit, mert az édesapja is horkolt régen és ettől ő biztonságban érezte magát.

Végül kisöpörte a haját a homlokából, ökleivel megdörzsölte a szemeit és lelógatta a lábait az ágya szélén. Harry megragadta az ágya szélét, hogy csökkentse a rátámaszkodást Zayn ágyára, anélkül, hogy leesne és túl nagy zajt csapna. És ez volt az a pillanat, amikor meglátott egy kis szőke villanást az előtte lévő ágyban.

Újra megrázta a fürtjeit és egy pillantást vetett a környezetére. Az egész buszban sötét volt leszámítva azt a kis fényt, ami a tévéből jött, amit úgy hagytak a busz hátsó felében. Hallotta legjobb barátai minden egyes lélegzetvételét, mindegyik más volt.

Zayn horkolt, mélyeket lélegzett és halkan morgott hozzá. Louis volt az, akihez a leghalkabb légzés tartozott, és Harry is csak alig hallotta, ahogy a fiú újra megfordult az ágyában. Hallotta, ahogy Liam ki-be lélegzik a száján a nedves ajkain keresztül. És akkor meghallotta Niallt. Egy kis nyöszörgés hagyta el az ajkait, ahogy a szemeit remegve felnyitotta.

„Harry, minden rendben?” – kérdezte, ahogy a mutatóujját végig futtatta az állán lévő mélyedésben. 

„Nem tudok aludni” – motyogta Harry. Mert azt akarta, hogy meghallgassák, de nem akart úgy kinézni, mint aki kétségbe van esve azért, hogy valaki vele aludjon.

„Gyere ide!” – mondta Niall; kinyújtotta a kezeit a félig elhúzott függönyig, és Harry csupasz felsőteste felé közeledett.

Harrynek nem kellett kétszer mondani, gyorsan bemászott a barátja mellé, a fürtök pedig közelebb kerültek Niallhez, ahogy karjait védelmezően a fiú dereka köré fonta. Ő pedig hallgatta, ahogy Ni mellkasa visszatért a normális ritmushoz és ismerős nyöszörgés hagyta el az ajkait. A szájából kiáramló levegő a fiatalabb fiú homlokának csapódott.

Harry a kezével húzogatta Niall pólóját, hogy közelebb tudja őt a saját testéhez. És ez nála teljesen természetes volt, mert szerette a másik fiú öleléseit, és azt is, ahogy bandatársa karjai körül ölelik a derekát. És azt is szerette, ahogy a légzése hamarosan eggyé vált az övével. És talán ő tényleg csak szerette Niallt.

„Hé, Ni?” –kérdezte Harry a sötétben, abban a reményben, hogy talán a szőke fiú már elaludt.

„Haz” – válaszolta, még mindig ébren volt.

„Köszi” – mosolygott bele a sötétbe arra várva, hogy Niall azt suttogja vissza, nem probléma. Mert tudta, hogy végre jól fog aludni az éjjel, és tudta, hogy a testük tökéletesen illeszkedik egymáshoz. És annak is tudatában volt, hogy követnie kell a szívét és az eszét is. Mindkettő ugyanazt mondta.

Niall.