Beteg

Sziasztok!

Előzőhéten meglett a 3000 oldalmegjelenítés a blogon, köszönöm szépen mindenkinek, aki ehhez hozzájárult. Ennek örömére - és mert túléltem a fogorvost - hoztam Nektek egy újabb fordítást. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Harry ismét köhögött, ahogy felült az ágyában. Borzalmasan aludt. Kínzó fejfájás gyötörte és a torka nagyon égett.

Szerencsétlenül vonszolta be magát a fürdőszobába. Ott belenézett a tükörbe. Tökéletesen borzalmasan nézett ki. A szemei alatt táskák voltak, az arca piros volt és a haja összevissza állt.

„Nem, nem, nem, neeem” – motyogta Harry. Dühösen húzta a haját. A mai napnak csodálatosnak kellett volna lennie. Aznap volt Niall-lel a hat hónapos évfordulójuk. Niall annyira izgatott volt és ő most mindent tönkre tette azzal, hogy megbetegedett.

Ismét köhögött és sietett, hogy egy pohár vizet hozzon magának. A teste megremegett, ahogy felhajtotta a vizet. De ez sem segített, hogy megnyugtassa a torkát. Nyögött egyet és visszament az ágyába.

Megragadta a telefonját és bebújt a takaró alá, megpróbált egy kicsit felmelegedni. A szívverése felgyorsult, ahogy kikereste Niall számát. A feje lüktetett, de nem törődött vele.

„Hé, Harry izgatott vagy a mai randink miatt?” – Niall angyali hangja megszólalt a telefonján keresztül.

„Szia!” – mondta Hazza rekedten – „Sajnálom, nem tudok elmenni. Beteg vagyok.”

„Ó…” – Niall nagyon csalódottnak hangzott, és Harry egyetlen vágya az volt, hogy megcsókolhassa őt, hogy minden rendbe jöjjön.

„Sajnálom, Ni, én tényleg el szeretnék menni, de szétmegy a fejem.”

„Rendben van. Pihenned kellene. Majd elmegyünk a randira egy másik alkalommal” – Niall megpróbált úgy beszélni, mintha rendben lenne, de ő tudta, hogy a fiú egyáltalán nincs rendben.

„Sajnálom” – próbálta meg Harry utoljára.

„Menj aludni! Hamarosan találkozunk. Szia!” – azzal Niall letette, és Harry még szerencsétlenebbnek érezte magát, mint reggel, amikor felébredt. Ahhoz túl betegnek érezte magát, hogy meglátogassa a szőke fiút, így szorosabban húzta magára a takarót és lehunyta a szemeit. Végül belemerült egy nyugtalan alvásba.

Amikor felébredt, valakinek a karjaiba csomagolva találta magát. Óvatosan megfordult, mert a feje még mindig lüktetett. Minden, amit látott az a szőke haj volt és mosoly terült szét az arcán. Niall szemei csukva voltak, de amint Harry teljesen megfordult kinyitotta a szemeit.

„Hé” – Ni lustán elmosolyodott.

„Szia!” – Haz visszamosolygott rá.

„Szóval, te tényleg beteg vagy” – jelentette ki Niall.

Harry gyorsan felült – „Hogy érted ezt? Azt hitted, hogy hazudok neked?”

„Nos, igen…” – pír kúszott az idősebb fiú arcára – „Azt hittem, hogy nem akarsz eljönni velem erre a randira.”

„Ó, de baby én soha nem tennék ilyesmit. Ennél jobban törődöm veled” – Harry belehúzta Niallt a karjaiba és becsukta a szemét, ahogy a másik szorosan viszonozta az ölelését.

Elhúzódott és visszadőlt a párnájára, kimerültnek érezte magát. Az idősebb fiú Harry nyaka köré fonta a karjait és a mellkasára húzta őt. Ujjaival beletúrt a göndör fiú hajába, és érezte, hogy Hazza teste ellazul az övén.

„Majd én vigyázok rád” – suttogta mielőtt megcsókolta Harry feje búbját. Hagyta, hogy az ajkai elidőzzenek ott és dúdolt egy altatót addig, amíg már csak a fiatalabb fiú mély egyenletes szuszogása volt az egyetlen hang, ami betöltötte a szobát.