A megoldás a bajodra

Sziasztok!

Remélem, mindannyian csodálatos nyári emlékekkel ugrottatok bele a szeptember hozta változásokba. Jelentkezésem oka, hogy hoztam Nektek egy fordítást egy olyan párossal, aki még eddig nem volt. Kíváncsian várom, mit szóltok hozzá :)
Szeretnék utólag is nagyon boldog születésnapot kívánni az igazi és egyetlen Niall James Horannek! :)
Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

Louis nem vett tudomást arról, hogy beteg. Niall úgy gondolta, mindannyian csinálják ezt néha, annak reményében, talán ha nem vesznek tudomást róla, majd elmúlik magától, de Lou nagyon rossz volt ebben. A szőke hajú fiú a válla köré fonta a karját a kanapén ülve, próbálva magához húzni egy ölelésre, de a másik srác megmerevedett és összeráncolta a szemöldökét. – „Jól vagyok” – mondta rekedten.

„Ha jól volnál, akkor nem lennél ilyen barátságtalan, amikor akarok egy ölelést” – mondta Ni, mire Louis védekezés helyett szégyenlősen összeráncolta a homlokát.  Rádőlt Niall mellkasára, a bőre meleg volt a másik fiú pólóján keresztül is. Túl meleg, a mellkasa forró volt, mintha próbálná átégetni a ruháját.

Niall a kanapé sarkába húzódott magával húzva Louis-t, aki így félig a másik srác ölében helyezkedett el. Az idősebb fiú az arcát Ni nyakhajlatába dugta, kényelembe helyezve magát ott, miközben beleköhögött a behajlított kezébe. Lou olyan nagy helyet foglalt el a világban, hogy könnyű volt elfeledkezni arról, tud ő ilyen kicsi, csendes, befolyásolható és nagyon beteg lenni, odabújva Niallhöz egy nehéz sóhaj kíséretében.

A fiatalabb fiú puszit nyomott a feje tetejére, míg karjait a dereka köré fonta. – „Még mindig fertőző lehetek” – Louis későn mondta. Kirázta a hideg, megfeszítette magát, de nem tudta teljesen elrejteni.  Ni megragadott egy a kanapén lejjebb lévő takarót, amit aztán Lou vállaira terített.

„Hetekig ugyanazon a vizes palackon osztoztunk, haver” – mondta Niall – „Ez veszett ügy”

„Bocsi” – szólalt meg Lou. Nem úgy hangzott, mint aki tényleg sajnálja, inkább csak fáradtnak tűnt.

„Rendben leszel” – biztosította őt a szőke hajú srác – „Kérsz egy sört vagy valamit?”

Az alacsonyabb fiú megrázta a fejét, újabb szánalmas kis köhögést hallatva. – „Akkor fel kellene kelned”

„Igen, az rossz lenne” – értett egyet vele. Elkezdte Louis tarkóját dörzsölni, lassan simogatta a lágy, kissé izzadt haját.

Néhány perc elteltével Lou elaludt, halkan horkolt Niall kulcscsontjára borulva. A fiatalabb srác a kanapé sarkához húzódott, az ajkait megpihentetve a másik fiú nedves homlokán. Egyfolytában nagyon keményen dolgoztak, és Ni szerette ezt, minden nap hálát adott ezért. Azonban ilyennek látva Louis-t, örült annak, hogy kaptak néhány nap szabadságot, és azt kívánta, bárcsak többet tudott volna segíteni neki.

A barna hajú srác a fejét Niall vállának döntötte, ahogy elkezdett köhögni, az egyik kézét a szája elé rakta, miközben a válla erősen rázkódott és az arca megfeszült. Ni a kezét a másik fiú csípőjén pihentette, várta mikor múlik el a köhögő rohama, hallgatva a lélegzetvételeit a mellkasán. – „Bassza meg” – mondta Lou halkan.

„Nem akarsz lefeküdni?” – kérdezte Niall.

„Nem” – válaszolta – „Csak rosszabb lesz tőle” – Addig helyezkedett az ölében, amíg a térdei közrefogták a másik fiú csípőjét, majd a homlokát neki döntötte Ni vállának. A szőke hajú srác újra ráterítette a takarót, mint egy köpenyt a vállaira.

„Így ni” – mondta – „Mint egy szuperhős”

Louis magára erőltetett egy gyenge vigyort. – „Elég szar szuperhős”

„Egyáltalán nem” – mondta – „A legjobb szuperhős. Örökké”

Lou összedörzsölte az orrukat. – „Túl sok bizalmat adsz nekem, mint mindig”

Niall puszit nyomott a szája sarkába anélkül, hogy tényleg átgondolta volna, mit is csinál. – „Mindig te voltál a legjobb közülünk, Tommo”

A másik fiú csendben maradt egy pillanatra. – „Te megcsókoltál vagy a lázam kezd egyre magasabb lenni?” – kérdezte.

A fiatalabb srác hátradőlt. – „Sajnálom” – Azon tűnődött, vajon ő is beteg lesz-e, miközben a szívverése felgyorsult és a tenyerei izzadni kezdtek. Ő soha nem akarta ezt megtenni, nem a való életben, nem úgy, hogy közben józan. Annak ellenére sem, hogy évek óta szerette volna már, és valószínűleg ezt rajta kívül mindenki tudta, kivéve persze Louis-t.

„Semmi gond” – mondta, ahogy levezette a kezét a szőke fiúéhoz. Összefonta az ujjaikat, míg Niall száját nézte.

„Igen” – értett egyet vele – „Tudom” – Elfogadta, hogy ilyen sokáig nem csókolta meg őt, és kész volt arra, hogy megint így legyen.

„Beteg vagyok” – tette hozzá az idősebb srác, de újra közel hajolt hozzá aztán az orrával megbökte a másik fiú arcát, az ajkaik nagyon közel voltak egymáshoz. – „Talán fertőző” – És ebben a pillanatban Niall rájött, Louis-nak nincs ellenére a csók, csak azzal van gondja, hogy most éppen beteg és nem szeretné, ha ő is elkapná.

„Nem érdekel” – mondta, felemelve a fejét, így ajkaik találkoztak, minek következtében Lou rendesen meg tudta csókolni. Az ajkai szárazak voltak Niallén és olyan ízük volt, mint a köhögés elleni cseppeknek, azzal a jellegzetes mentolos illattal, de ez így volt jó. A szájuk illeszkedett egymáshoz, gyengéden szétváltak, és a szőke hajú srác nem volt benne biztos, csókolt-e már meg valakit ilyen gyengéden, de tetszett neki, ahogy Louis fogai meghúzták az alsó ajkát, majd lassan becsúsztatta a nyelvét.

Ez volt minden, amiben reménykedett azon ritka pillanatokban, amikor hagyta magát reménykedni. Lou egy kis zajt hallatott, ahogy közelebb nyomta magát egészen addig, amíg Niall feje már a kanapén pihent. Louis fölé hajolt, így még mélyebben tudta megcsókolni.

Niall kihasználta a pillanatot, hogy levegőt vegyen, amikor a másik srác oldalra húzódott, a kezével tompítva egy újabb erős száraz köhögés hangját. Nagyon kimerültnek tűnt, Ni a hüvelykujját a fiú szeme alatt lévő vékony, árnyékolt bőrrészre vezette, a szempillái megremegtek, ahogy simogatta az arccsontját. „Újra csinálhatnánk ezt, amikor jobban leszel?” – kérdezte a szőke a homlokukat egymáson pihentetve.

Inkább érezte a másik srác mosolyát, mintsem látta volna. – „Végem lenne, ha nem. Valószínűleg megfertőztelek a náthával. Ez eltarthat egy ideig”

Niall vállat vont. – „Rendben van. Akkor gyerünk, adj át nekem még több bacilust!”

A következő csók lassú volt és egyszerű és nem állt meg addig, amíg Zayn be nem jött a társalgóba, majd hozzávágott Niall fejéhez egy összegyűrt zoknit, aztán megszólalt: – „Na, végre, remek”

„Na, végre, remek” – értett egyet Louis, belevigyorogva Ni szétnyílt ajkaiba.

Amikor Niall néhány nap múlva snooker labda nagyságúra dagadt mandulákkal ébredt fel, úgy érezte, teljesen megérte.

Ha elolvastad, kérlek jelezd :)