Please, say you remember me - 34.rész

Sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, mindenki jól van és nem lomboz le titeket, hogy az időjárás ennyire rossz májushoz képet. Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek az új részt, remélem, elnyeri a tetszésetek. :) Jó szórakozást a történet folytatásához! :)
Érettségizők, kitartás, a felén már túl vagytok! Nyári szünetre vágyók, kitartás, mindjárt vége van!

Puszi: Emily

04.08.

~ Ivy ~

A napok lassan teltek egymás után, kezdett kialakulni egy állandó ritmust, ami engem megnyugtatott. Minden héten kettőtől hétig dolgoztam a boltban. A szabad időmben berendezkedtem Jennánál, illetve időm nagy részét vele töltöttem. Nem nagyon hagyott egyedül, ami számomra furcsa volt. Kértem tőle, hogy ne csináljon gondot az itt létemből, de azt hiszem, ezt nem igazán értette meg.

A nappalok jól teltek, az éjszakák viszont álmokkal telik voltak. Sokszor álmodtam a balesetről és Liamről is, de hogy ezek megtörtént események voltak-e vagy sem, arra csak ő tudott volna válaszolni nekem. Kényelmetlen témájú álmok is voltak, ezért semmi esetre sem szerettem volna említést tenni ezekről neki. Meg akartam beszélni valakivel, de a gondolattól is elpirultam.

Az ajtó feletti szélcsengő újabb vevő érkezését jelezte, ami visszahozott a valóságba. Jimmy kiszolgálta a vásárlót, majd a távozása után felém fordult.

‒       Ivy, jól érzed magad? Szokatlanul csendes vagy ma – tekintetében aggódás csillogott.

‒       Csak fáj egy kicsit a fejem – válaszoltam – Az orvos azt mondta, ez normális a sérülés miatt – Az utóbbi hetekben elég sokat fáj is.

‒       Nem szeretnél egy kicsit hátul lepihenni? Tartom a frontot – mosolygott rám.

‒       Nem, ha rosszabb lesz, akkor élek a lehetőséggel – halványan rá mosolyogtam.

A telefonom hirtelen rezegni kezdett a mellettem lévő asztalon. Oda nyúlva azt láttam, SMS-t kaptam Liamtől. Rémült lehettem, mert Jim megszólalt:

‒       Minden rendben? – tett felém pár bizonytalan lépést.

‒       Igen – elfordultam – Mindjárt jövök.

Hátra mentem oda, ahol egyébként lenni szoktam, ha a vállalkozás ügyeivel foglalkozom. Csak itt nyitottam meg az üzenetet.

„Szia! Eljönnél velem egy hét múlva pénteken vacsorázni? A búcsú buli két hét múlva szerdán lesz, gondolkodj rajta, szeretnél-e jönni. Liam”

Felsóhajtottam. Nem tudom, egyikre sem tudok válaszolni. Gondolkoztam ezen, de nem tudom, mi lenne ebben a helyzetben a legjobb döntés.

„Szia! Igen, a péntek megfelel. A búcsú bulin még gondolkozom. Ivy”

Ahogy elküldtem, bámultam még egy kicsit a szavakat. Nem tűnik túl érzéketlennek? Ezt nem pont így szerettem volna.

Visszamentem Jimmyhez az eladó térbe. Többen is voltak a boltban, ezért beálltam kiszolgálni én is. Amikor megint ketten maradtunk, a barátom társalogni próbált.

‒       Van valami programod a hétvégére? – tekintetét rám függesztette.

Gyönyörű kék szemei voltak, amikben elvesztem pár pillanatra. Nem tudom, hogyan kötöttem ki Liam mellett, engem mindig a kék szemű srácok vonzottak.

‒       Holnap majd elmegyek Gináékhoz – válaszoltam lassan.

‒       Nagy már a hasa? – érdeklődve figyelt engem.

‒       Igen – bólintottam mosolyogva – Pár napja az ötödik hónapba lépett, szóval most már szép nagy pocija van.

‒       És jól vannak?

‒       Igen, minden rendben mindkettőjükkel – Olyan jólesik, hogy érdeklődsz.

‒       Ez remek hír – szája mosolyra szaladt.

‒       Igen az – helyeseltem – És te mit csinálsz a hétvégén? – pillantottam rá.

A kérdésem megválaszolatlanul lógott a levegőben egy darabig, mert újabb vásárlók érkeztek.

‒       A srácokkal holnap bowlingozni megyünk – válaszolta, mikor ismét ketten maradtunk.

‒       Ó, de jó! – lelkesedtem.

Nem kérdeztem kiket ért srácok alatt, reméltem, ez a régi barátait jelenti.

Miután bezártuk a boltot, Jim ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen Jennához. Az út alatt egyáltalán nem beszéltünk, ami kellemetlenül hatott. Amint beértünk az utcába, megtörtem a csendet:

‒       Ne parkolj le, csak állj meg, és kiugrok – Jim felém kapta a fejét.

‒       Nem kell kiugranod, nem sietek – mosolygott rám. A lakáshoz közel sikerült megállnia.

‒       Köszönöm, hogy elhoztál – mondtam, miközben kikapcsoltam a biztonsági övet.

‒       Nagyon szívesen – éreztem, ahogy felém mozdult.

Felnézve egész közelről láttam az arcát. Kék szemeit bámultam meg az ajkait, amik nagyon hívogatók voltak. Felé billentettem a fejem, ezzel egyidőben ő átölelt engem.

‒       Jó éjt, Ivy! – Egyértelműen nem jár egy rugóra az agyunk.

‒       Jó éjt, Jimmy! – kibújtam az öleléséből, aztán a táskámat magamhoz véve elhagytam a kocsiját.

Belépve a lakásba nem bírtam tovább, sírni kezdtem. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Jenna meghallott engem, így pár perc múlva megjelent az előszobában.

‒       Szia! – mosolygott, egészen addig, amíg észre nem vette könnyes arcomat – Mi a baj? – azonnal mellettem termett és átölelt. Szorosan belé csimpaszkodtam.

‒       Majdnem megcsókoltam Jimet – motyogtam.

‒       Tessék?! – Jen döbbent arckifejezéssel húzódott el tőlem.

‒       Tudom – lehajtottam a fejem – De vonzódom hozzá, nagyon helyes fiú lett – ismertem el.

‒       Azt hittem, ezen három évvel ezelőtt túl léptünk.

‒       Nekem három évvel ezelőtt van – megtöröltem a szemem.

‒       Akkor beszéljük át még egyszer, miért nem kezdtél kapcsolatot vele – javasolta.

‒       Mert fiatalabb, mint én és én egy idősebb, érettebb fiút szerettem volna – sóhajtottam fel.

‒       Lehet, hogy ő most olyan, mint amelyet három éve akartál, de te is megváltoztál. Megszerettél valakit, aki képes téged boldoggá tenni és ő is olyan boldogságot érez melletted, amiről azt hitte, sosem kaphatja meg, a felhajtás miatt, ami körülötte van – Jenna eltökélten magyarázott.

‒       Ez mind nagyon szépen hangzik, csak én erre egyáltalán nem emlékszem – elrohantam mellette be a szobámba.

Azon az éjszakán sokat gondolkodtam az érzéseimen. Úgy döntöttem, mindenkinek jobb lesz, ha nem foglalkozom a Jimmel kapcsolatos érzéseimmel. Így is elég bonyolult most a helyzetem, nem akarom még nehezebbé tenni. Átszerveztem a bolti műszakomat, így lényegesen kevesebbszer fogok együtt dolgozni vele. Eldöntöttem, hogy tartani fogok vele egy bizonyos távolságot, ami nem lesz feltűnő, de könnyebbé teszi nekem az érzelmeim kordában tartását. Biztos voltam a sikeremben, állítólag, ha elhiszünk valamit, az már fél siker.

Szombaton Gináékhoz mentem, ahogy korábban megbeszéltük. Tyler is otthon volt, ami nem zavart engem, jó volt látni, hogyan bánik a várandós nővéremmel. Türelmesen és nagyon gyengéden bánt vele, amiről akarva akaratlanul is Liam ugrott be. A helyzet ellenére ő hasonlóan viselkedett velem. Jó döntést hoztam, mikor eljöttem tőle, de ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem bűntudatot, ha arra gondoltam, mit tett ez a lépésem Liammel.

‒       Ivy! – Gina megfogta a kezem, amire rászorítottam.

‒       Ne haragudj! – megráztam a fejem, ezzel elűzve a gondolatokat – Hol tartottunk?

‒       Hugi, minden rendben? – nővérem aggódó pillantással méregetett. Félénken Tyler felé pillantottam. Ha el is mondanék bármit, akkor sem előtte, olyan ciki lenne.

‒       Igen, persze – biztatóan rá mosolyogtam – Csak gondolatban kicsit elkalandoztam.

‒       Mégis merre felé? – Gina csak nem akarta annyiban hagyni.

‒       Csak a babátokra gondoltam, várom már, hogy itt legyen – hazudtam – Egyébként, sikerült már nevet választani neki? – próbáltam terelni.

‒       Nem, még mindkét fronton harcolunk – sóhajtott fel Tyler. Hoppá! Lehet belenyúltam valamibe.

‒       Nem szeretnétek tudni a nemét, attól talán kicsit leegyszerűsödne a feladat – javasoltam.

‒       Anya se tudta milyen neműek leszünk, neki jó élmény volt, hogy akkor tudta meg, amikor megszülettünk – nővérem szavai elgondolkodtattak.

‒       Mik az esélyes nevek? – kíváncsian fürkésztem kettejüket.

Próbáltam segíteni a nevekkel, de nem hiszem, hogy sikerült nekik bármit is kizárni. Hála égnek nagyon gáz nevek nem voltak terítéken.

1 hét múlva

Liam tegnap este felhívott, megkérdezte áll-e még a randi, illetve felajánlotta, hogy eljön értem. Kifejezetten boldognak tűnt a hangja, amikor elfogadtam az ajánlatát. Azt mondta, alig várja a holnapot, amitől engem izgatottság fogott el. Határozottan jót tett nekünk, hogy nem láttuk egymást már egy ideje, legalább is én úgy gondoltam.

A tükör előtt ülve fésültem át a hajam már vagy huszadjára, fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Végül csak a tetejét kötöttem össze. Egy térd alatt érő hosszú ujjú lila ruhát viseltem, vastag harisnyával, mert nem volt túl jó idő. Hallottam a csengőt, azonban nem siettem, tudtam, Jenna ki fogja nyitni. Igazam lett, kisvártatva hallottam, ahogy barátnőm beinvitálja a nappaliba. Felhúztam a kabátomat, aztán vetettem magamra még egy pillantást a tükörben, tettem fel egy kevés sminket, ami még természetesnek hatott. Magamhoz vettem a táskámat, azután a nappali felé indultam. Liam arca felragyogott, mikor meglátott engem. Felugrott a kanapéról és elém lépett.

‒       Szia!

‒       Szia! Gyönyörű vagy – végig nézett rajtam.

‒       Köszönöm – oldalra pillantottam.

Kényelmetlenül éreztem magam, nem szoktam meg, hogy bókolnak nekem. Halványan érzékeltem Jennát, aki végig nézte az egészet, vadul mosolyogva figyelt minket.

‒       Majd egyszer csak jövök – fordultam felé.

‒       Nem kell sietni – barna szemei kacéran rám villantak – Sziasztok! – nevetve hátat fordított nekünk és eltűnt, mielőtt eltalálhattam volna az egyik díszpárnával.

Liam egy számomra ismeretlen éttermet választott az estére. Az asztalunk elkülönült a többiekétől, ami jó volt, így nem éreztük magunkon a tekinteteket. Egész este beszélgettünk, elmeséltük, mi történt velünk, míg nem találkoztunk.

‒       Ivy, mire jutottál a búcsú bulival kapcsolatban? – barna íriszeivel kíváncsian fürkészett.

‒       Szeretnék ott lenni – a boros poharamért nyúltam.

‒       Rendben – úgy tűnt megkönnyebbült attól, amit mondtam. Beleittam a vörös boromba.

‒       A szüleid is ott lesznek majd? – kérdeztem a tányéromat bámulva.

‒       Igen, de nem kell aggódnod, szeretnek téged – válaszolta egy könnyed mosoly kíséretében.

‒       Értettem – visszamosolyogtam rá.

Figyelmemet újra a tányéromon lévő ételnek szenteltem. A beszélgetés közöttünk tovább folytatódott. Meglepően könnyen ment az egész, nagyon természetesnek hatott.

‒       Ivy – felé pillantottam.

‒       Tessék? – kíváncsian vártam, mit szeretne mondani.

‒       Álmodsz még…? – nem fejezte be a kérdést.

‒       Rólunk? – bólintott egyet – Igen. A baleset képeit sokszor látom és talán emlékeket is az életünkből – magyaráztam lassan.

‒       Ha elmeséled őket, meg tudom mondani, valósak-e – ajánlotta tekintetét rám függesztve.

‒       Nem – határozottan elutasítottam, miközben némi pír szökött az arcomra.

Nem néztem rá, így is elég kényelmetlen volt a helyzet. Újra a boros poharamért nyúltam. Szerencsére Liam annyiban hagyta a dolgot.

Már szépen fogyott a báránysült, amit kértünk, mikor egyszer csak megjelent a pincérünk.

‒       Milyen desszertet hozhatok Önöknek? – kedvesen mosolyogva kérdezte. Liam rám pillantott, mire én a pincérünkre néztem.

‒       Én vörös bársony tortát szeretnék – válaszoltam.

‒       Az nekem is jó lesz – meglepett, amit mondott, nem gondoltam, hogy szereti.

‒       Rendben, nem sokára hozom őket – azzal a pincér távozott, így ismét kettesben maradtunk.

Miután megettük az ízletes desszertet, én kimentem a mosdóba. Mire visszaértem, addigra Liam fizetett, már csak azt láttam, ahogy a pincérünk vigyorogva távozott. Vajon mennyi borravalót adott neki?

‒       Mehetünk? – pillantott rám.

‒       Igen – bólintottam és a kabátomért nyúltam, amit segített felvenni.

Annyira közel volt hozzám, hogy éreztem kellemes illatát.

‒       Köszönöm – halványan rám mosolygott. Liam felkísért Jenna lakásának ajtajához.

‒       Köszönöm, hogy eljöttél velem – óvatosan megfogta a kezem – Jól érezted magad? – kérdezte közelebb lépve.

‒       Igen, nagyon. Köszönöm a szép estét – feleltem.

Liam csókja váratlanul ért, ennek ellenére válaszoltam rá. Képtelen voltam figyelmen kívül hagyni az érzést a gyomromban. Megtörtem a csókot, amikor ő finoman a falnak tolt.

‒       Ne haragudj! – suttogta.

‒       Nincs semmi baj – megráztam a fejem – De én most bemegyek – elléptem tőle – Jó éjt, Liam!

‒       Jó éjt, Ivy!

Ha elolvastad, kérlek, jelezd! :)