Sziasztok!
Hogy vagytok? Remélem, Mindenki nagyon jól van és túléltétek az évkezdést. Én is sikeresen túl vagyok rajta, és még az írásra is jutott időm. Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek a PSYRM folytatását. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla :) Jó szórakozást a részhez! :)
Puszi: Emily
04.30.
~
Ivy ~
Késő délelőtt
ébredtem csak fel. Enyhén fájt a fejem, amit a király koncertnek
tulajdonítottam.
Mielőtt kibújtam az
ágyból, elvettem a telefonom az éjjeli szekrényről. Várt egy SMS, amit sietve
nyitottam meg. Azt reméltem, Liam írt, és csalódott lettem, mikor Miranda nevét
olvastam a képernyőn.
„Szia! Mi történt miután
kitettetek? Mira”
Kíváncsisága
átsütött a szavakon.
„Szia! Elmentünk enni, aztán az
ajtóig kísért. Ivy”
Mikor elküldtem,
tudtam, ennek még lesz folytatása. Kisétáltam a mosdóba. Pisilés után rendbe
szedtem magam, majd a szobában felöltöztem.
Nagy volt a csend a
lakásban, úgy gondoltam, Jenna visszafekhetett miután hazaért. Nem győződtem
meg a feltevésemről, csak kimentem a konyhába, ahol valami enni való után
néztem. Készítettem kakaót, amit a nappaliban ittam meg. Az óramutatók
kattogásán kívül semmilyen hangforrás nem volt, ami hátborzongatónak hatott.
Az üres bögrét
beletettem a mosogatóba, aztán besétáltam a szobába. Délhez közelített az idő,
ha Jenna dolgozott szombaton, egy körül hagyott fel a pihenéssel. Nem akartam
zavarni őt, ezért a szobában foglaltam el magam.
Belenéztem az éjjeli
szekrényem fiókjába, ahol volt egy kis határidő naplóm. Nem rég szereztem, sok mindent felirkáltam belé, fontos dolgokat is.
Kicsit naplószerű lett, ha újra történne velem valami, ne kelljen a nulláról
kezdenem.
Kipipáltam a tegnapi
koncertet. A mai nap délutánjára korábban felírtam Gina nevét. Egy ideje nem
beszéltünk, de mindenképpen találkozni akartam vele. Ma délután Tyler nem lesz otthon, így olyasmiről is tudunk beszélni,
amit a sógorommal nem szívesen osztanék meg. A telefonom csörgése
zökkentett ki a gondolataimból. Gyorsan felkaptam, nehogy Jent megzavarjam.
‒
Szia, Mira! – szóltam bele.
‒
Szia, Ivy! – barátnőm hangja izgatott volt.
‒
Miért hívtál? – kérdeztem.
‒
Ugye más is történt? – izgatottsága még a telefonon
keresztül is nyilvánvaló volt.
‒
Nem maradt itt, ha ezt próbálod
kipuhatolózni. Hazament és írt, amikor megérkezett, mert ezt kértem tőle – magyaráztam kissé feszülten.
‒
Jó, oké, megértettem – mondta Miranda – De a kocsiban szikrázott a levegő –
tette hozzá.
‒
Csak képzelted, felfokozott
állapotban voltál a koncert miatt
– Mint, ahogy én is.
‒
Bevallom, csalódott vagyok, azt
gondoltam legalább megcsókol
– osztotta meg velem az érzéseit – Úgy
érzem, félreismertem Liamet.
‒
Nem biztos – próbáltam javítani a helyzeten –
Azért csinálja másként a dolgokat, mert
nem emlékszem kettőnkre – mondtam halkan.
Nem
akartam szólni a csókról, úgy éreztem nagyon bele engedtem a barátnőimet a
magánéletembe. Tudtam, csak segíteni akarnak és persze újra boldognak látni, de
Mira telefonja is megerősített abban, túl sok minden jutott a tudomásukra.
Talán ezért sem voltam soha a barátaimmal a banda koncertjén.
‒
Ivy, itt vagy? – kérdezte idegesen.
‒
Igen, igen – vágtam rá – Megismételnéd még egyszer – kértem.
‒
Lehet, hogy igazad van – felsóhajtott.
‒
Ne legyél csalódott, egyszer azt
mondta nekem, nem szereti, ha a rajongói csalódottak – bevillant egy korábbi
beszélgetésünk.
‒
Tényleg? – meglepettnek tűnt.
‒
Igen, de ha ezt kiadod valakinek,
kinyírlak, mert Liam tudni fogja, hogy én kottyantottam ki – fenyegettem meg.
‒
Lakat van a számon – ígérte meg.
Kettő körül Jenna
besétált hozzám a szobába.
‒
Szia!
‒
Szia, Jenna! Tudtál aludni? – néztem végig rajta.
‒
Igen, köszi, hogy csendben voltál – mosolygott rám.
‒
Ugyan, nincs mit – viszonoztam gesztusát – Készítsünk valamit enni? – pillantottam
rá.
‒
Jól hangzik – körülnézett a szobában – Mit ennél? – a tekintete megállapodott
rajtam.
‒
Keresel valamit? – kérdeztem zavartan.
‒
Nem – megrázta a fejét.
‒
Liam nem volt itt – adtam a tudtára.
‒
Tudom – kérdőn felhúztam a szemöldököm –
Belestem hozzád, mikor munkába indultam
– lesütötte a szemeit.
‒
Ó – csak ennyi jött ki a számon. Még jó, hogy tényleg nem történt semmi.
‒
Ne haragudj – leült mellém az ágyra – Csak nagyon szeretnénk, ha a dolgok rendbe
jönnének veled minden téren – magyarázta.
‒
Ez nagyon kedves tőletek – ismertem el – De talán egy kicsit több is, mint ami
elvárható – tettem hozzá.
‒
Rendben, visszavonulót fújunk – jelentette ki – Viszont, ha beszélgetni szeretnél, mi
mindig meghallgatunk – a vállával finoman meglökött.
‒
Tudom és köszönöm – mosolyogtam rá.
Kaja készítés közben
eszembe jutott, hogy Gina már vár rám. Hátra hagytam mindent, taxit fogtam és
némi késéssel megérkeztem a nővéremhez. Bekopogtam hozzá.
‒
Szia! Ne haragudj, amiért késtem! – bűnbánóan néztem rá.
‒
Szia, hugi, semmi baj – mosolyogva legyintett egyet, majd
elállt az utamból.
‒
Hogy vagytok a picivel? – kérdeztem a nappali felé
sétálva.
‒
Jól, sokat rugdalózik – a nővérem boldogan válaszolt.
‒
Döntésre jutottatok már Tylerrel a
neveket illetően?
– kíváncsian fürkésztem.
‒
Nem – megrázta a fejét – Azóta nem is beszéltünk róla, hogy itt
voltál – tűnődött.
‒
Még van időtök – mosolyogtam rá.
‒
Így igaz – kezét növekedő pocakjára
simította.
‒
Most is rugdos? – pillantottam rá.
‒
Igen – a kezemért nyúlt – Érzed? – hangja izgatott volt, ahogy
kezemet a felsője anyagára tette. A baba tényleg rugdalózott, egy-kettő nagyon
erős volt, az egyik ilyennél elkaptam a kezem.
‒
Nem fáj? – összeráncoltam a homlokom
mosolygós arca láttán.
‒
Nem, a hasfalam bírja – vigyorgott – Az a rossz, mikor a szerveimet rugdossa
– tette hozzá.
‒
Gyakran csinálja? – fürkésztem nővéremet.
‒
Egyre többször, míg meg nem
születik, mind gyakrabban fogja csinálni, ez a dolga – mosolygott – Ezzel jelzi nekem, hogy jól fejlődik
odabent – rá mosolyogtam.
‒
A vizsgálatok is rendben voltak? – pillantottam felé.
‒
Igen – bólintott – Minden jó.
‒
Az jó – elmosolyodtam.
‒
Jól érzem, hogy nem csak emiatt
jöttél? – átható
tekintete elől nem tudtam elbújni.
‒
Igen – felsóhajtottam – Liamről lenne szó.
‒
Gondoltam, már egy ideje nem
beszéltél róla nekem
– szólalt meg.
‒
Nem akartalak ezzel terhelni téged,
hiszen neked fontosabb dolgod van
– magyaráztam.
‒
Te soha nem terhelsz engem, rád
mindig lesz időm –
megfogta a kezem.
‒
Köszönöm – megszorítottam a felém nyújtott
kezét.
‒
Ne köszönd meg, testvérek vagyunk,
bármiben segítjük egymást
– Szerettem azt, ahogy Gina fel tudott
vidítani.
‒
Ez egy kissé hosszú történet, de
megpróbálom rövidebben elmesélni
– mondtam.
‒
Van időnk, Tyler csak este jön haza – tudatta velem.
‒
Hol van?
‒
A barátaival, valami pasis program
van – válaszolta –
Mondtam neki, hogy addig menjen
ilyenekre, amíg nem lesz itt a kicsi, mert utána itthon lesz szükségem rá –
magyarázta.
‒
Nagyon harmonikus a kapcsolatotok – jegyeztem meg.
‒
Mi mindig ilyenek voltunk,
szerencsére ritkán megyünk egymás agyára – vigyorodott el, amitől nevetnem kellett. Ők tényleg
mindig ilyenek voltak, én is így emlékszem rájuk.
‒
Ha készen állsz, kezdhetsz mesélni – szólalt meg Gina – Addig is, gyere velem, csináljunk teát
– mosolyogva felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.
A konyhában együtt
készítettük el a teákat. Örömmel láttam, hogy nővérem kedvenc teája még mindig
ugyanaz, amire emlékeztem.
‒
Amit el fogok mondani némileg
titok, mármint úgy értem, anyáék nem tudnak róla – Semmi kedvem apám önelégült arcát látni.
‒
Miről nem tudnak? – kíváncsian fürkészett.
‒
Több mint egy hónapja eljöttem
Liamtől – böktem
ki végre.
‒
Ó – ez volt az első reakció – És hol laksz most? – nem lepte meg a dolog annyira, mint vártam.
‒
Jenna lakásában. Frusztráló volt
Liammel lenni –
magyaráztam.
‒
Ivy, én a testvéred vagyok, nekem
nem kell magyarázkodnod
– nézett rám.
‒
Tudom, de próbálom elmesélni az
egészet, úgy hogy valamennyire érthető legyen – kerestem a tekintetét.
‒
Rendben – bólintott egyet.
Leültünk az étkező
asztalhoz. Míg megittuk a finom teát, elmeséltem neki mindent, ami azóta
történt, hogy eljöttem tőle. A jó és rossz dolgokat egyaránt. Nem tudom, mit
vártam ettől az egésztől, lehet úgy gondoltam, Gina tudna nekem valami tanácsot
adni a folytatást illetően. Annyira
bizonytalan vagyok, pedig én a legtöbbször el tudom dönteni, mit akarok. Úgy
tűnik, szívügyekben béna vagyok.
A nővérem
figyelmesen hallgatott, csak párszor kérdezett, míg beszéltem. Jó érzés volt
kibeszélni magamból a történteket, én is meglepődtem magamon milyen
felszabadult lettem.
‒
Hűha, mozgalmas hat heted volt – ismerte el a nővérem.
‒
Hát igen – sóhajtottam fel.
‒
A lányokkal is megosztottad ezeket? – kíváncsian pillantott rám.
‒
Részben – válaszoltam kurtán, mire nővérem
felhúzta a szemöldökét – Talán
túlságosan is beleengedtem őket a magánéletembe, zavar, amit leművelnek, de
tudom, hogy ez az én hibám. Kevesebb dolgot kellett volna megvitatnom velük –
ismertem el.
‒
Mindig zárkózott voltál a
magánéletetekkel kapcsolatban, csak nekem meséltél el részleteket. Azt hiszem,
azért, mert az újságok Liam miatt gyakran írtak rólatok és ezzel is védeni
próbáltad az életeteket
– emésztgettem a szavait egy kicsit.
‒
Most nem írnak rólunk – szólaltam meg kis idő után.
‒
Szerintem Liam igyekszik
megakadályozni, hogy rólad írjanak, de néha ő róla van cikk – mondta.
‒
Ez kedves tőle – Több mint kedves, tudja, hogy ettől még jobban kiakadnék.
‒
Igyekszik vigyázni rád.
‒
Igen, tapasztaltam – mosolyodtam el. Gina
belekortyolt a teájába.
‒
Vissza szeretnél menni hozzá? – kérdezte felém pillantva.
‒
Nem – megráztam a fejem – Nehéz volt eljönni tőle, de a külön töltött
idő nekem nagyon jót tett. Más volt így találkozni vele és beszélgetni –
magyaráztam.
‒
Tulajdonképpen ismerkedtek
egymással, de ez jó is így
– mosolygott rám.
‒
Elkezdték a turnét, szóval most nem
lesz majd túl sok ideje találkozgatni
– szólaltam meg.
‒
Biztos, hogy fog időt szakítani rád – biztatott.
‒
Képzeld, megkért, hogy nézzek néha
rá a házára –
újságoltam.
‒
És? – húzta fel a szemöldökét.
‒
Igent mondtam rá – belekortyoltam a teámba – Szép az a ház.
‒
Együtt választottátok – szólalt meg Gina.
‒
Tényleg? – szavain meglepődtem. Azt hittem ő választotta.
‒
Igen, olyat szeretett volna, ami
neked is tetszik.
Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)