Please, say you remember me - 39.rész

Sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, Mindenki nagyon jól van és túléltétek az évkezdést. Én is sikeresen túl vagyok rajta, és még az írásra is jutott időm. Jelentkezésem oka, hogy meghoztam Nektek a PSYRM folytatását. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla :) Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily 

04.30.

~ Ivy ~

Késő délelőtt ébredtem csak fel. Enyhén fájt a fejem, amit a király koncertnek tulajdonítottam.

Mielőtt kibújtam az ágyból, elvettem a telefonom az éjjeli szekrényről. Várt egy SMS, amit sietve nyitottam meg. Azt reméltem, Liam írt, és csalódott lettem, mikor Miranda nevét olvastam a képernyőn.

„Szia! Mi történt miután kitettetek? Mira”

Kíváncsisága átsütött a szavakon.

„Szia! Elmentünk enni, aztán az ajtóig kísért. Ivy”

Mikor elküldtem, tudtam, ennek még lesz folytatása. Kisétáltam a mosdóba. Pisilés után rendbe szedtem magam, majd a szobában felöltöztem.

Nagy volt a csend a lakásban, úgy gondoltam, Jenna visszafekhetett miután hazaért. Nem győződtem meg a feltevésemről, csak kimentem a konyhába, ahol valami enni való után néztem. Készítettem kakaót, amit a nappaliban ittam meg. Az óramutatók kattogásán kívül semmilyen hangforrás nem volt, ami hátborzongatónak hatott.

Az üres bögrét beletettem a mosogatóba, aztán besétáltam a szobába. Délhez közelített az idő, ha Jenna dolgozott szombaton, egy körül hagyott fel a pihenéssel. Nem akartam zavarni őt, ezért a szobában foglaltam el magam.

Belenéztem az éjjeli szekrényem fiókjába, ahol volt egy kis határidő naplóm. Nem rég szereztem, sok mindent felirkáltam belé, fontos dolgokat is. Kicsit naplószerű lett, ha újra történne velem valami, ne kelljen a nulláról kezdenem.

Kipipáltam a tegnapi koncertet. A mai nap délutánjára korábban felírtam Gina nevét. Egy ideje nem beszéltünk, de mindenképpen találkozni akartam vele. Ma délután Tyler nem lesz otthon, így olyasmiről is tudunk beszélni, amit a sógorommal nem szívesen osztanék meg. A telefonom csörgése zökkentett ki a gondolataimból. Gyorsan felkaptam, nehogy Jent megzavarjam.

‒       Szia, Mira! – szóltam bele.

‒       Szia, Ivy! – barátnőm hangja izgatott volt.

‒       Miért hívtál? – kérdeztem.

‒       Ugye más is történt? – izgatottsága még a telefonon keresztül is nyilvánvaló volt.

‒       Nem maradt itt, ha ezt próbálod kipuhatolózni. Hazament és írt, amikor megérkezett, mert ezt kértem tőle – magyaráztam kissé feszülten.

‒       Jó, oké, megértettem – mondta Miranda – De a kocsiban szikrázott a levegő – tette hozzá.

‒       Csak képzelted, felfokozott állapotban voltál a koncert miatt – Mint, ahogy én is.

‒       Bevallom, csalódott vagyok, azt gondoltam legalább megcsókol – osztotta meg velem az érzéseit – Úgy érzem, félreismertem Liamet.

‒       Nem biztos – próbáltam javítani a helyzeten – Azért csinálja másként a dolgokat, mert nem emlékszem kettőnkre – mondtam halkan.

Nem akartam szólni a csókról, úgy éreztem nagyon bele engedtem a barátnőimet a magánéletembe. Tudtam, csak segíteni akarnak és persze újra boldognak látni, de Mira telefonja is megerősített abban, túl sok minden jutott a tudomásukra. Talán ezért sem voltam soha a barátaimmal a banda koncertjén.

‒       Ivy, itt vagy? – kérdezte idegesen.

‒       Igen, igen – vágtam rá – Megismételnéd még egyszer – kértem.

‒       Lehet, hogy igazad van – felsóhajtott.

‒       Ne legyél csalódott, egyszer azt mondta nekem, nem szereti, ha a rajongói csalódottak – bevillant egy korábbi beszélgetésünk.

‒       Tényleg? – meglepettnek tűnt.

‒       Igen, de ha ezt kiadod valakinek, kinyírlak, mert Liam tudni fogja, hogy én kottyantottam ki – fenyegettem meg.

‒       Lakat van a számon – ígérte meg.

Kettő körül Jenna besétált hozzám a szobába.

‒       Szia!

‒       Szia, Jenna! Tudtál aludni? – néztem végig rajta.

‒       Igen, köszi, hogy csendben voltál – mosolygott rám.

‒       Ugyan, nincs mit – viszonoztam gesztusát – Készítsünk valamit enni? – pillantottam rá.

‒       Jól hangzik – körülnézett a szobában – Mit ennél? – a tekintete megállapodott rajtam.

‒       Keresel valamit? – kérdeztem zavartan.

‒       Nem – megrázta a fejét.

‒       Liam nem volt itt – adtam a tudtára.

‒       Tudom – kérdőn felhúztam a szemöldököm – Belestem hozzád, mikor munkába indultam – lesütötte a szemeit.

‒       Ó – csak ennyi jött ki a számon. Még jó, hogy tényleg nem történt semmi.

‒       Ne haragudj – leült mellém az ágyra – Csak nagyon szeretnénk, ha a dolgok rendbe jönnének veled minden téren – magyarázta.

‒       Ez nagyon kedves tőletek – ismertem el – De talán egy kicsit több is, mint ami elvárható – tettem hozzá.

‒       Rendben, visszavonulót fújunk – jelentette ki – Viszont, ha beszélgetni szeretnél, mi mindig meghallgatunk – a vállával finoman meglökött.

‒       Tudom és köszönöm – mosolyogtam rá.

Kaja készítés közben eszembe jutott, hogy Gina már vár rám. Hátra hagytam mindent, taxit fogtam és némi késéssel megérkeztem a nővéremhez. Bekopogtam hozzá.

‒       Szia! Ne haragudj, amiért késtem! – bűnbánóan néztem rá.

‒       Szia, hugi, semmi baj – mosolyogva legyintett egyet, majd elállt az utamból.

‒       Hogy vagytok a picivel? – kérdeztem a nappali felé sétálva.

‒       Jól, sokat rugdalózik – a nővérem boldogan válaszolt.

‒       Döntésre jutottatok már Tylerrel a neveket illetően? – kíváncsian fürkésztem.

‒       Nem – megrázta a fejét – Azóta nem is beszéltünk róla, hogy itt voltál – tűnődött.

‒       Még van időtök – mosolyogtam rá.

‒       Így igaz – kezét növekedő pocakjára simította.

‒       Most is rugdos? – pillantottam rá.

‒       Igen – a kezemért nyúlt – Érzed? – hangja izgatott volt, ahogy kezemet a felsője anyagára tette. A baba tényleg rugdalózott, egy-kettő nagyon erős volt, az egyik ilyennél elkaptam a kezem.

‒       Nem fáj? – összeráncoltam a homlokom mosolygós arca láttán.

‒       Nem, a hasfalam bírja – vigyorgott – Az a rossz, mikor a szerveimet rugdossa – tette hozzá.

‒       Gyakran csinálja? – fürkésztem nővéremet.

‒       Egyre többször, míg meg nem születik, mind gyakrabban fogja csinálni, ez a dolga – mosolygott – Ezzel jelzi nekem, hogy jól fejlődik odabent – rá mosolyogtam.

‒       A vizsgálatok is rendben voltak? – pillantottam felé.

‒       Igen – bólintott – Minden jó.

‒       Az jó – elmosolyodtam.

‒       Jól érzem, hogy nem csak emiatt jöttél? – átható tekintete elől nem tudtam elbújni.

‒       Igen – felsóhajtottam – Liamről lenne szó.

‒       Gondoltam, már egy ideje nem beszéltél róla nekem – szólalt meg.

‒       Nem akartalak ezzel terhelni téged, hiszen neked fontosabb dolgod van – magyaráztam.

‒       Te soha nem terhelsz engem, rád mindig lesz időm – megfogta a kezem.

‒       Köszönöm – megszorítottam a felém nyújtott kezét.

‒       Ne köszönd meg, testvérek vagyunk, bármiben segítjük egymást – Szerettem azt, ahogy Gina fel tudott vidítani.

‒       Ez egy kissé hosszú történet, de megpróbálom rövidebben elmesélni – mondtam.

‒       Van időnk, Tyler csak este jön haza – tudatta velem.

‒       Hol van?

‒       A barátaival, valami pasis program van – válaszolta – Mondtam neki, hogy addig menjen ilyenekre, amíg nem lesz itt a kicsi, mert utána itthon lesz szükségem rá – magyarázta.

‒       Nagyon harmonikus a kapcsolatotok – jegyeztem meg.

‒       Mi mindig ilyenek voltunk, szerencsére ritkán megyünk egymás agyára – vigyorodott el, amitől nevetnem kellett. Ők tényleg mindig ilyenek voltak, én is így emlékszem rájuk.

‒       Ha készen állsz, kezdhetsz mesélni – szólalt meg Gina – Addig is, gyere velem, csináljunk teát – mosolyogva felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.

A konyhában együtt készítettük el a teákat. Örömmel láttam, hogy nővérem kedvenc teája még mindig ugyanaz, amire emlékeztem.

‒       Amit el fogok mondani némileg titok, mármint úgy értem, anyáék nem tudnak róla – Semmi kedvem apám önelégült arcát látni.

‒       Miről nem tudnak? – kíváncsian fürkészett.

‒       Több mint egy hónapja eljöttem Liamtől – böktem ki végre.

‒       Ó – ez volt az első reakció – És hol laksz most? – nem lepte meg a dolog annyira, mint vártam.

‒       Jenna lakásában. Frusztráló volt Liammel lenni – magyaráztam.

‒       Ivy, én a testvéred vagyok, nekem nem kell magyarázkodnod – nézett rám.

‒       Tudom, de próbálom elmesélni az egészet, úgy hogy valamennyire érthető legyen – kerestem a tekintetét.

‒       Rendben – bólintott egyet.

Leültünk az étkező asztalhoz. Míg megittuk a finom teát, elmeséltem neki mindent, ami azóta történt, hogy eljöttem tőle. A jó és rossz dolgokat egyaránt. Nem tudom, mit vártam ettől az egésztől, lehet úgy gondoltam, Gina tudna nekem valami tanácsot adni a folytatást illetően. Annyira bizonytalan vagyok, pedig én a legtöbbször el tudom dönteni, mit akarok. Úgy tűnik, szívügyekben béna vagyok.

A nővérem figyelmesen hallgatott, csak párszor kérdezett, míg beszéltem. Jó érzés volt kibeszélni magamból a történteket, én is meglepődtem magamon milyen felszabadult lettem.

‒       Hűha, mozgalmas hat heted volt – ismerte el a nővérem.

‒       Hát igen – sóhajtottam fel.

‒       A lányokkal is megosztottad ezeket? – kíváncsian pillantott rám.

‒       Részben – válaszoltam kurtán, mire nővérem felhúzta a szemöldökét – Talán túlságosan is beleengedtem őket a magánéletembe, zavar, amit leművelnek, de tudom, hogy ez az én hibám. Kevesebb dolgot kellett volna megvitatnom velük – ismertem el.

‒       Mindig zárkózott voltál a magánéletetekkel kapcsolatban, csak nekem meséltél el részleteket. Azt hiszem, azért, mert az újságok Liam miatt gyakran írtak rólatok és ezzel is védeni próbáltad az életeteket – emésztgettem a szavait egy kicsit.

‒       Most nem írnak rólunk – szólaltam meg kis idő után.

‒       Szerintem Liam igyekszik megakadályozni, hogy rólad írjanak, de néha ő róla van cikk – mondta.

‒       Ez kedves tőle – Több mint kedves, tudja, hogy ettől még jobban kiakadnék.

‒       Igyekszik vigyázni rád.

‒       Igen, tapasztaltam – mosolyodtam el. Gina belekortyolt a teájába.

‒       Vissza szeretnél menni hozzá? – kérdezte felém pillantva.

‒       Nem – megráztam a fejem – Nehéz volt eljönni tőle, de a külön töltött idő nekem nagyon jót tett. Más volt így találkozni vele és beszélgetni – magyaráztam.

‒       Tulajdonképpen ismerkedtek egymással, de ez jó is így – mosolygott rám.

‒       Elkezdték a turnét, szóval most nem lesz majd túl sok ideje találkozgatni – szólaltam meg.

‒       Biztos, hogy fog időt szakítani rád – biztatott.

‒       Képzeld, megkért, hogy nézzek néha rá a házára – újságoltam.

‒       És? – húzta fel a szemöldökét.

‒       Igent mondtam rá – belekortyoltam a teámba – Szép az a ház.

‒       Együtt választottátok – szólalt meg Gina.

‒       Tényleg? – szavain meglepődtem. Azt hittem ő választotta.

‒       Igen, olyat szeretett volna, ami neked is tetszik.

Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)