Sziasztok!
Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és várjátok már a karácsonyt, hogy együtt lehessetek azokkal, akiket igazán szerettek. Bár ez az ünnep más lesz, ha egymásra gondoltok, az is elég ahhoz, hogy együtt lehessetek :) Jelentkezésem oka - így még karácsony előtt szenteste -, hogy van ma nekünk egy szülinaposunk. Ennek alkalmából ismét egy fordítást hoztam Nektek - ami szerintem nagyon cuki -, egy olyan párossal, aki eddig még nem szerepelt a blogon. Remélem, tetszeni fog Nektek. Jó szórakozást a történethez! :)
Boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Louis William Tomlinson-nak! :)
Boldog 5. szülinapot a blognak! :)
Puszi: Emily
Liam a hálószobájában állt, a kicsi fekete bőrborítású dobozt szorosan fogva a kezében. Tudta, mi van benne, egy héttel ezelőtt vásárolta. Egy egyszerű ezüst karika egyetlen gyémánttal a közepén a szerelmének, aki nem más, mint az ő tökéletes bandatársa, Louis Tomlinson.
Ma volt a pár egyéves évfordulója, ami egy nagyszerű lehetőséget biztosított ajándékozásra, és a sajtó figyelmére – érezd a szarkazmust – Liam úgy gondolta, ez a nap tökéletes lenne az eljegyzéshez.
Nem is sejtett, hogy Louis pontosan ugyanerre gondol a saját lakásában a város túloldalán. A kék szemű fiú a tükrével szemben állt, egy pamutbársony doboz pihent a jobb kezében. Rendszerint a szerelménél töltötte az éjszakát – lassan de biztosan, minden holmiját átköltöztette a fiatalabb fiú lakásába – de ma szüksége volt arra, hogy egyedül készüljön fel.
Egy utolsó mély lélegzettel, az idősebb srác vetett még egy pillantást az egyszerű ezüst karikára, amit egyetlen gyémánt díszített, amiről tudta, hogy szerelme imádni fogja, és becsúsztatta a dobozt a kabátja zsebébe.
Liam a konyhájában bámulta az ételt, ami az asztalán volt. A fekete doboz mellette ült a pulton, és mindketten türelmetlenül várták fél tízet, amikor Louis át fog sétálni a lakás ajtaján és ő végre a térdére fog ereszkedni.
Háromnegyed tíz volt, mire a kék szemű fiú megérkezett – ő mindig késett egy kicsit – és Liam az ajtónál várta. A doboz a kezében volt, készen arra, hogy kinyissa, ahogy azt már reggel korábban elgyakorolta.
Megmarkolta a kilincset egy mély lélegzettel, a félelem gondolata összeszorította a szívét. A barna hajú srác lenyomta a kilincset és lassan, de biztosan kinyitotta az ajtót, így volt ideje térdre ereszkedni, mielőtt Lou meglátja őt.
De Liam meglepetésére, a kék szemű fiú előtte volt térdre ereszkedve, egy dobozt tartva ő is a kezében, és mielőtt még bármelyikük megállhatott volna, csak azt hallották: – „Leszel a házastársam?” –egyszerre mondták.
Louis álla leesett a földig. Nemcsak azért volt teljes sokkban, mert a csodálatos barátja térdelt előtte, hanem mert a másik srác dobozában egy tökéletesen ugyanolyan gyűrű volt, mint nála.
„Igen” – egy suttogó hang visszahozta Louis-t a valóságba. Tekintetét elszakította a gyűrűről, és Liam barna íriszeibe nézett, amik megteltek könnyekkel. – „Igen, Louis, leszek a házastársad.”
Ezzel a kijelentéssel a pár összeforrt a legédesebb csókban, amit valaha váltottak, elfeledkezve egy időre a teljesen egyforma gyűrűkről.
Ha elolvastad, kérlek, jelezd :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése