Vallomás

Sziasztok!

Nem, nem ússzátok meg az ünnepet nélkülem😁 Remélem, Mindannyian jól vagytok, le tudtok egy kicsit lassulni és pihenni az ünnepek alatt.
Szeretném megköszönni az elmúlt hónapok sok oldalmegjelenítését - figyellek Titeket -, nagyon hálás vagyok értük. Még októberben - mikor a másik blogomat befejeztem - megígértem, hogy hamarosan - soon, mert hát a legjobbaktól tanulok 😇 - jövök új történettel. Na, ez még nem az. 
A hónapban szülinaposunk volt, ez pedig nem jelent mást, mint történetet vele, ez esetben ismét egy fordítást. Rövid, de nagyon cuki kis történet, jó szórakozást hozzá! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Louis William Tomlinson-nak! :)
Boldog 7. szülinapot a blognak!
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok! :)

 Puszi: Emily

 


Liam tenyere úgy izzadt, mint még soha, és a szíve olyan hevesen vert, úgy tűnt, ki fog ugrani a mellkasából. Nagyon aggódott, hogy Louis undorítónak fogja találni, mert ő a legjobb barátja, de ő csak annyit mondott „Végre” úgy suttogta, mint valami imát, mielőtt szájon csókolta a fiatalabb fiút. Olyan érzés volt, mint amilyennek mások mondták, talán Zayn valamiféle szerelem szakértő lehetett, mert szikrák és tűzijáték is volt ott, ahol Liam keze Lou csípőjén pihent, illetve ott is, ahol összeértek, ahogy egymás mellett ültek.

Elvesztek a saját világukban, csak ők ketten léteztek, ahogy percek vagy órák múltak el, mielőtt meghallottak valakit ujjongani.

„Ideje volt már” – nevetett Niall, ahogy elhúzódtak egymástól. Liam ismerős melegséget érzett az arcán, miközben elpirult, a kék szemű fiú csak a válla köré fonta a karját, annak ellenére, hogy Liam egy kicsit magasabb volt nála, és közel húzta magához, mintha csak próbálná odailleszteni magát a másik srác karja alá. A fiatalabb fiú nem tudta megállni, egyre szélesebben vigyorgott, igazából számíthatott volna erre.

„Ti ketten már most undorítóan cukik vagytok” – morogta Niall, de nem tudta palástolni az apró vigyort, és egy kis nevetést is megeresztett, a barna szemű srác vele nevetett.

„Mióta is, kb. öt perce?”

„Miért nem tűnsz el, ha ennyire féltékeny vagy?” – szólalt meg Lou. Niall vállat vont, majd kisétált a szobából.

„Gondoltad volna, hogy…?” – Louis belekezdett, de elhallgatott.

„Fogalmam sem volt. Talán” – válaszolta Liam. Egy apró vigyor jelent meg a szája sarkában.

„Mire gondolsz most?” – kérdezte az idősebb fiú. Liam megrántotta a vállát.

„Rád” – Louis elpirult, és nem mert a másik srác szemébe nézni. Liam az egyik ujjával finoman felemelte az állát, ezzel együtt a tekintetét is, egy apró csókot nyomott a szája sarkába, amint a másik fiú felnézett rá.

„Tudnod kellett volna” – kezdte lassan – „Hogy már egy ideje szerelmes vagyok beléd.”

„Tényleg?” – kérdezte a kék szemű srác – „Valójában vicces, hogy ezt mondtad, mert ugyanezt akartam elmondani neked.”

Ha elolvastad, kérlek, jelezd! :)