Burning up

Sziasztok!

Remélem, Mindenki jól van, és örültök a hosszúra nyúlt nyárnak. Megint eltelt egy hónap, és megint volt szülinaposunk. Vele hoztam Nektek egy történetet, ezúttal egy fordítást. Jó szórakozást a történethez! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Niall James Horan-nek! :)

Puszi: Emily

A Nando’s elviteles sora gyötrelmesen hosszú volt, majdnem az ajtón kívül álltak már, Harry pedig ideges volt. Nem tudta mi Niall kedvenc kajája. Tudta, bármit kap, a szőke hajú srác szeretni fogja, és nem fog számítani, hogy ezt akarta-e vagy sem, de valamiért ez most az őrületbe kergette. Hányféle különböző ízesítésű csirkéjük lehet?

Egy kóbor hajtincs a fülét birizgálta, amit gyorsan visszatűrt a hajpánt alá. Szinte semmit sem tett, hogy álcázza magát, de úgy tűnt pont ezzel keltette fel az emberek figyelmét. Szó sem volt arról, hogy Harry ne szerette volna, amikor a rajongók megállítják, inkább élvezte, hogy az emberek felismerik, de most nem szerette volna, ha feltartják. Csak szeretett volna kaját szerezni Niallnek és visszamenni hozzá.

Amikor eljött, Niall három különböző takaróba csavarva feküdt Harry kanapéján elhasznált zsebkendők között. Harrynek gyakorlatilag le kellett erőltetnie Niall torkán a gyógyszert, a szájába kellett kanalazni az orvosságot, mert az idősebb fiú túlságosan remegett ahhoz, hogy megtartsa a bögrét. Tudta, hogy Niallnek bűntudata van, amiért tele bacizza a házát, de Harry túlságosan aggódott ahhoz, hogy máshol hagyja őt, főleg egyedül. Tudta, hogy ő az egyetlen ember, aki képes megfelelően gondoskodni róla. Ezért ragaszkodott hozzá, a barátja pedig engedett, valószínűleg csak azért, mert túl beteg volt ahhoz, hogy veszekedjen.

Végre eljutott a pulthoz és sietve rendelt pár tekercset és néhány enyhén fűszeres szárnyat kettejüknek, amit megoszthatnak. Niall általában nagyon csípősen szereti az ételét, de Harry kételkedett abban, hogy bölcs dolog lenne nagyon fűszeres dolgokkal etetni ebben az állapotban. Villantott egy mosolyt a pénztárosra, majd elindult, amint a kezében voltak a papír tasakok. Ez egy nagyon nyugodt nap volt, a járdák kevésbé voltak zsúfoltak, mint máskor. Kevesebb, mint tíz perc alatt visszaért a lakásához, és azon volt, hogy bejelentse diadalmas visszatértét, amikor meglátta Niallt teljesen kiütve.

A göndör hajú fiú elmosolyodott és betette a kaját a hűtőbe. Nem igazán volt éhes, azért hozott enni, hogy Niallt boldoggá tegye. De ez volt az első alkalom az elmúlt két napban, hogy a szőke hajú fiút aludni látta anélkül, hogy köhögött és forgolódott volna, és nem akarta megzavarni. Így volt ez, amíg fel nem takarította a papír zsebkendőket és a bögréket, amik felgyülemlettek a kanapé körül, amikor észrevette, Niall reszket.

Harry nem is igazán gondolkodott rajta, ez tűnt a leglogikusabb, természetesebb dolognak. Felemelte őt, egyik kezével a térde alatt, a másikkal vállánál tartotta, és átvitte az ágyhoz a lehető leggyöngédebben.

Niall megmozdult a karjaiban, nyirkos kezével belekapaszkodott a göndör hajú pólójába. Valami érthetetlent motyogott, ő pedig megpróbálta megnyugtatni. – „Foglak, Nialler” – Niall a fejét bandatársa könyökhajlatába fordította és felsóhajtott. Harry érezte, ahogy a szívverése felgyorsul, ami aggodalomra adott okot.

Óvatosan arrébb rúgta a földön heverő ruhákat az útból, megakadályozva, hogy elessen és megsérüljenek mindketten. Végül eljutott az ágyhoz, letette Niallt és visszasietett a kanapéra a takarókért. Visszatérve a szőke fiút kiterülve találta az ágyon, mint egy polip, az ajkába harapva próbált nem nevetni.

Óvatosan bemászott Niall mellé az ágyba, egyesével magukra terítette az összes takarót. Közelebb csúszott és felemelte a másik srác karjait, hogy alábújhasson és közelebb kerülhessen hozzá. Már kevésbé remegett, de a krémes sápadt bőrét vörösesség színezte az arcán, nyakán, karján, mindenhol. Harry összefűzte a lábát Niall hozzá közelebb esőjével, majd a karjait köré fonta, amennyire tudta. Niall megborzongott egy kicsit, mire Harry ezt suttogta: – „Sss, minden rendben” – a szőke hajú fiú Harry nyakába temette az arcát, így aludtak el, összebújva a délutánban, a testük melege elviselhetetlen volt.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Amikor kinyitotta a szemét, Harry két dolog miatt is össze volt zavarodva: nem jött be fény az ablakon át, és nem találta maga mellett a beteg bandatársát. A haja izzadtan a homlokához tapadt és még mindig a farmerét viselte. Összességében, eddig nem a legjobban ment ez a felébredés.

Kibotorkált a konyhába, ahol megtalálta Niallt takaróba csavarva az asztalnál ülve, előtte egy tányér étellel, amit ő hozott neki korábban. Szégyenlősen vigyorgott, amikor észrevette Harryt, ő pedig megkönnyebbülve látta, hogy a bőre megint a szokásos színű. – „A hasam felébresztett. Nem gondolom, hogy ettem rendes ételt az utóbbi pár napban legalábbis.”

Harry leült mellé és reflexszerűen a homlokához tette a kezét. – „Legalább nem izzadsz már annyira, de még mindig kicsit meleg a homlokod.”

Niall lebiggyesztette az ajkát – „Nem várhatod el tőlem, hogy lemondjak a Nando’s kajáról. Te hoztad nekem.”

„Egy szóval sem mondtam, hogy le kell mondanod a kajáról” – nevetett a göndör hajú fiú. – „Csak kifejeztem az aggodalmamat, ennyi. Rázott a hideg, amikor visszajöttem.” – Az emlék lejátszódott a fejében és csak most esett le neki, mennyire megijedt. Niall eszméletlen volt és remegett… Azon tűnődött hogyan volt képes egyáltalán tiszta fejjel gondolkodni.

„Jól vagyok. Sokkal jobban, mint néhány órával ezelőtt.” – Niall elgondolkodva rágcsált egy csirkeszárnyat. – „Te vittél be az ágyba? Azon gondolkodtam, hogy kerültem oda.”

Harry önkénytelenül oldalra simította a haját, és lenézett az asztalra, miközben elpirult. – „Ez tűnt a helyesnek. Csak próbáltalak melegen tartani.”

„Működött.” – Harry felnézett és furcsán pillantott Niallre. Ez nem kellemetlen vagy zavaró, csak figyelmes. – „Köszi.”

Harry elvigyorodott – „Szívesen, Nialler.” – Felkelt, hogy öntsön egy pohár vizet, majd érezte, ahogy egy pár meleg kéz a csípője köré fonódik hátulról. Az idősebb fiú az állát Harry vállán pihentetve suttogta – „Vigyázol rám?”

Harry szembefordult vele, és a karját a vállaira tette. – „Igen. Mindig vigyázni fogok rád.” – Niall szeme fénylett, csillogott, még mindig lázas volt, de Harryt ez most egyáltalán nem érdekelte. Előre hajolt és gyengéd, megnyugtató csókot nyomott a kék szemű srác ajkaira.

Niall elégedetten hümmögött és fejét bandatársa vállára ejtette. Így maradtak egy időre, a kellemes ölelésben. Niall puha csókokat nyomott Harry nyakára, míg ő a szőke srác haját simogatta.

Harry végül azt suttogta – „Menjünk vissza az ágyba.” – Sikerült visszavezetnie Niallt a szobájába,

Bemásztak, és összebújtak, szorosabban, mint korábban, Niall szinte Harryn feküdt. Az idősebb srác légzése elég gyorsan egyenletessé vált, és Harry elmosolyodott, amikor érezte, hogy a fiú a mellkasába beszélt.

Feszülten próbálta hallgatni a motyogott suttogást, majd rájött, Niall a nevét ismételgeti. – „Harry” – gyakran, lélegzetvételek között. Megcsókolta a szőke hajú fiú feje búbját és egy mosollyal az ajkain elaludt.