2023. október 31.

Prisoner Princess - X.fejezet

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és a szerencsések élvezik az őszi szünetet. Hónap vége van, ami új részt jelent, szám szerint már a tizediket. Jó szórakozást a történet folytatásához! :)
Aki - velem együtt - volt a 5 seconds of summer budapesti koncertjén, remélem, nagyon jól érezte magát :)

Puszi: Emily

Halloween




~ Luise ~

A herceg egy hét múlva, a szülinapom előtt egy nappal jött el újra, egyedül. Tíz nap volt még az esküvőig, a palotában mindenki, aki élt és mozgott az eseményben segédkezett. Mindenki, csak én nem, nagy részt a szobámban voltam és az ablakból figyeltem a történéseket. Tegnap kiválaszthattam az esküvői ruhámat. Persze előtte az öltöztetők alaposan lekentek azzal a furcsa fehér porral, mivel a verés nyomai nem igazán múltak. Láttam az ablakomból, amikor Louis megérkezett. Készültem is arra, hogy találkoznom kell vele, meg nem is, nem tudtam, mik a szándékai a királynak. Kopogtattak az ajtómon.

       Szabad – kiabáltam. Az ajtó kinyílt és az öltöztetőim siettek be rajta. Meghajoltak előttem.

       Őfelsége, Luise hercegnő, a király utasítására át kell öltöztetnünk – tájékoztatott Wilhelmina

       Rendben – hagytam, hogy levetkőztessenek, lekenjenek azzal a fura fehér porral és felöltöztessenek.

A két lány nem húzta túl szorosra a fűzőt, mert még fájtak a sebek, amik a hátamon és az oldalamon voltak. Mikor a lányok elkészültek, elhagyták a szobámat és kérték, további utasításig maradjak itt. Nem kellett sokat várnom, hamarosan Karl jött értem és lekísért a nagy terembe, amit már díszítettek. A herceg a király nélkül várt rám. Louis meleg mosollyal az arcán köszöntött, kék szemei ragyogtak.

       Őfelségének dolga akadt, üzeni, hogy ne zavarjuk az előkészületeket – szólalt meg a kézcsók után a herceg.

       Rendben – bólintottam – Akkor talán menjünk a kertbe, ott nem zavarunk senkit – javasoltam.

       Legyen úgy – kézen fogva sétáltunk ki a szabadba – Azon gondolkodtam, mit szeretne holnap a születésnapján csinálni – pillantott rám.

       Honnan tudja, mikor van a születésnapom? – ráncoltam össze a homlokom.

       Meg vannak az embereim erre is – mosolyodott el.

       Őfelsége mikor született?

       Az még messze van – felelte – Jó hidegben sikerült erre a világra jönnöm.

       Nem válaszolt – türelmetlenkedtem.

       December 24 – mulattatta a viselkedésem.

       Szenteste – motyogtam.

       Valóban – megértette – De felséged sem válaszolt. Mivel töltené szívesen a napját? – az én születésnapomat nem igazán ünnepeljük, mióta anya meghalt. Elgondolkodtam, ahogy már a kertben a zöld füvön sétáltunk.

       Szeretnék kirándulni menni, és piknikezni – válaszoltam.

       Vegye úgy, hogy a kívánsága teljesítve lesz – szólalt meg.

       Rendben – elmosolyodtam. Kíváncsi vagyok a király meg fogja-e engedni.

       Látom jól haladnak az előkészületek.

       Igen, napról napra nagyobb itt a sürgés-forgás – helyeseltem.

       Remélem, minden olyan lesz, mint amilyennek felséged elképzelte – nevetnem kellett.

       Ne haragudjon, nem magán derülök. Mindent a király döntött el, kivéve a ruhát, azt tegnap én választottam ki – magyaráztam.

       Ó, azt hittem, részt vehet benne – némileg csalódottnak tűnt – Szeretné, ha valami máshogy lenne?

       Nem – megráztam a fejem – Nincs tapasztalatom ilyen események szervezésében, de tetszik, amit látokAz kéne még, hogy odamenjen az apámhoz azzal, én mást akarok.

       Biztos benne? Elintézek magának bármit, amit szeretne – mondta határozottan.

       Lenne itt valami, de nem az esküvővel kapcsolatban – felkeltettem az érdeklődését.

       Mi lenne az? – kérdőn nézett rám.

       Szeretnék tortát a születésnapomra – feleltem, mire kissé meglepett lett.

       Ez természetes – mosolygott rám.

Reggel már korán kipattant a szemem, nem tudtam aludni, képtelen voltam rá. Az öltöztetőim megleptek egy-egy csokor virággal, amikor jöttek elvégezni a munkájukat. Nagyon hálás voltam a figyelmességükért. Örömüket fejezték ki a mai napi program miatt. Nem lepett meg, hogy tudták, de ez azt is jelentette, a király belement. Egy szép lila ruhát választottam eme jeles napra. Miután Julie és Wilhelmina elmentek, kopogtattak az ajtómon.

       Szabad – emeltem meg a hangom, de senki nem jött be.

Vártam még egy kicsit, aztán az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam nem láttam senkit. Lenéztem a földre. Egy csokor hófehér rózsa feküdt az ajtóm előtt. Felvettem a földről, ekkor megláttam benne egy papírdarabot. Visszaléptem a lakosztályomba, csak ott olvastam el: A legszebbnek a születésnapjára. Felismertem a kézírást. Külön vázába tettem a csokrot, majd a papírt elrejtettem. Éppen időben, Karl kopogtatott, majd belépett a helyiségbe. Felé fordultam:

       Jó reggelt, Karl! – mosolyogva üdvözöltem.

       Jó reggelt, őfelsége Luise hercegnő! Engedje meg, hogy születésnapján köszöntsem – egy újabb csokor virágot kaptam.

       Köszönöm Karl, igazán kedves – elvettem a virágokat és a többi mellé helyeztem.

       Luise hercegnő, kérem, jöjjön velem, lekísérem a hintóhoz, amivel a kirándulásra mennek – szólalt meg. Magamon éreztem a tekintetét, ezért megfordultam.

       Mehetünk – mosolyogtam rá.

A hintó a palota előtt várt rám. Louis herceg már ott volt, mosolyogva kezet csókolt és átnyújtott egy csokor vörös rózsát ajándékként a születésnapomra. A királyt sehol sem láttam, de ez nem lepett meg különösebben. A kocsisokon kívül még néhány szolgáló tartott velünk. Minden készen állt, csak rám vártak. Úgy tervezték meg a kirándulást, hogy dél körül egy tisztásra érjünk, és ott piknikezni tudjunk. A herceggel segítettünk kipakolni az ebédhez. A szolgálók tőlünk külön egy másik pokrócon ettek, ezzel hallótávolságon kívülre kerülve tőlünk. Azért imádtam a pikniket annyira, mert így minden étel ki volt elénk pakolva, azt ehettünk, amit akartunk, nem kellett az előétel, főétel, desszert sorrendet tartani.

       Örülök, hogy meggyógyult és úgy látom, az étvágya is visszatért – pironkodva letettem a villát és a kezem a szám elé tettem – Bocsánat, nem akartam zavarba hozni, csak az utóbbi két alkalommal mikor együtt étkeztünk, őfelsége nem sokat evettMilyen figyelmes. Ilyen hatással van rám a király.

       Őfelsége sok mindent meglát – jegyeztem meg. Talán szólnom kellene neki, itt néha jobb lesz, ha becsukja a szemét.Ne aggodalmaskodjon, most már minden rendben van – mosolyogtam rá. Viszonozta mosolyom és a torta felé pillantott:

       Szeretné felvágni? – a késért nyúlt.

       Igen, miért is ne – elvettem tőle a kést és szeleteket vágtam mindannyiunknak. Talán butaság, de másnak érzetem a sütemény ízét, olyannak, mint gyerekkoromban.

       Igen finom ez a torta – szólalt meg a herceg.

       Valóban – helyeseltem – Régen ettem ilyen finomat.

       Ha szeretné, az esküvő után, minden nap süttetek magának ilyet – mosolygott rám.

       Ez igen kedves, de szeretném megőrizni az alakom – mosolyogtam rá.

       Akkor csak különleges alkalmakra – ajánlotta. Tetszik, hogy nem uralkodik felettem, és kész változtatni a kedvemért.

       Rendben – egyeztem bele. Remélem, nem játssza meg magát, és az esküvő után is ilyen marad.

 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése