Kérlek, maradj

Sziasztok!

Hogy vagytok? Remélem, Mindenki jól van, és élvezitek az ünnepeket. Jelentkezésem oka, hogy szülinaposunk volt, ezért hoztam Nektek egy fordítást vele. Jó szórakozást a történethez :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Louis William Tomlinson-nak! :)
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek, remélem, azokkal tudjátok tölteni, akiket a legjobban szerettek 💓

Puszi: Emily

Karácsony

Louis megbökte a hideg ujjával Niall fedetlen, sápadt pocakját, ami nemcsak sikolyt, hanem egy csípőrúgást is kiváltott a szőke hajú fiúból. A Niall feje alatt lévő párna lecsúszott az ágy oldalán, ahogy izegtek-mozogtak az ágyon. Az üres sörös üvegek csörömpöltek az éjjeliszekrényen.

„Hé!”

„Ott ne érj hozzám!” – panaszkodott a fiatalabb fiú, azonnal lehúzva az ingét – „Jég hideg vagy”

„Gyenge” – mondta Louis, próbált mérgesnek hangzani. Ni úgy tűnt, zavarban van. – „Ezt azért kapod, mert teli hassal mentél ágyba, Niall.”

A szőke hajú srác megfordult és keresztbe tette a karjait a hasa előtt. Általában nem volt bizonytalan ember, de ilyesmit hallani Louis-tól, bárkit kellemetlenül érintett volna. – „Nem tudok nem enni este, te is csinálod” – előre hajolt, hogy elkerülje bandatársa tekintetét. Mostanra más hozzászokhatott volna. Igazán. Tudnia kellene mi fog következni, de a részegsége sutba vágta az ítélőképességét.

„Megvagy!”

Louis-nak sikerült kihúznia a lábát a másik fiú teste alól, és ugyanazzal a mozdulattal az ágyra szegezni, kitépte az ing szegélyét a markából. A hasa megint teljesen kint volt, Niall felnyögött, rúgott, mintha az élete múlott volna rajta.

„A-a!” – az idősebb srác csettintett a nyelvével, előrefelé mozdult és ráült Niall térdeire. Mielőtt a fiatalabb barátja el tudott volna szökni. Louis átugrotta a csipkelődős beszélgetést, és ráment az ölésre, hangosan belefújt a szőke srác hasába.

„Neee!!’ – kiáltott Ni, tiltakozása nevetésbe fulladt – „Lou! Ne!”

Louis nem adta fel, Niall csuklóit a mellkasához szorította, megakadályozva ezzel egy fekete monoklit. Az idősebb srác tanul az ilyen típusú dolgokból.

„Louis! Ki foglak nyír…!” – Niall próbált beszélni, de a levegője folyton elfogyott. Leginkább a nevetéstől. Louis sugárzott, felragyogott, mint egy kisgyerek karácsony reggelén, ahogy ráfeküdt fiatal ír barátjára és harapdálni kezdte az állát. Nagyon erős szorítása volt ahhoz képest, hogy alacsony srác, egyszer sem engedte el a fiatalabb fiú csuklóit. Legutóbb Niall megtalálta a csiklandós pontját, így nem ő volt az egyetlen fekete monoklival.

„Nézz magadra” – gügyögte Lou, szándékosan kényszerítette Niallt, hogy az arca felvegyen egy szép rózsaszín árnyalatot – „Kicsi baba”

„Menj a fenébe!” – mondta Ni, a felkarjába kuncogott, és sikeresen Louis fenekébe térdelt – „Ne hívj így, te büdös seggfej”

„Büdös seggfej” – válaszolt Louis, a szemöldöke felszaladt, ahogy az alsó ajka előre nyomta. Az idősebb srác közel sem érezte magát olyan kellemetlenül, mint Niall; még soha nem volt olyannal, aki ennyire vicces részegen. Az hogy józanabb volt, segített Louis-nak felmérni mivel állhat elő Niall. Eddig hívta már nyers csirkének, görbe golfütőnek, egy darabka régi sajtnak. – „Állíts a szádon, elfelejtetted ki van fölényben?”

Niallnek alig volt ideje megmozdulni, mielőtt Louis a nedves, meleg nyelvével megnyalta az arcát. Jajveszékelve nyavalygott, kétségbeesetten próbálta letörölni a nyálat Lou pólóujjával. Szokás szerint az idősebb srác gúnyolódott rajta, csinált egy kis győzelmi táncot Niall tetején. Elveszve az ünneplésben azonban meglazította a szorítását Niall csuklóin, és gyorsabban, mint hogy kimondaná „Ó a francba!” a szőke fiú mindkettőjüket a padlóra fordította.

„Hú!” – fújt egyet, koppant egyet a feje a kemény szálloda szőnyegen. Oké, ez új volt. – „Átkozott…”

Niall Louis fölé helyezkedett, az ujjait a nyaka és az állkapcsa közé dugta és csiklandozni kezdte. Louis fuldoklott és zihált, de Niall tudta, csak próbált nem nevetni. Végül is, itt volt a legcsiklandósabb.

„A picsába veled, Horan!”

Louis beledöfött a hasába, így Niall arra kényszerült, hogy összegömbölyödjön. Ez nem volt elég arra, hogy megakadályozza őt a támadásban, ezért megharapta Louis vállát. Felkiáltott, élesen nevetett, majd arcon csapta. Elhúzta a fejét és ráfeküdt, rajta lélegzett.

Louis elkezdett lenyugodni, a mellkasa egyre lassabban és lassabban emelkedett és süllyedt – „Seggfej”

„Faszfej”

„Köcsög”

„Elfelejtetted ki van fölényben?” – vágott vissza Niall felé fordítva a fejét, de ez gyenge fenyegetés volt. Louis kinyújtotta a nyelvét. Niall hülye fejet vágott. Az idősebb fontolóra vette, hogy átfordítja magukat és megcsiklandozza Niallt, de úgy döntött az ír srác így is tisztességtelen hátrányban van. Ráhagyta… ma estére.

„Azt hiszem…” – az idősebb fiú nagy levegőt vett – „Mennem kellene”

„Nekem is”

Louis habozva kezdett bele egy mondatba – „Ez a te hotel szobád” – halkan mondta. Ujjai megtalálták a lágy tincseket Niall fején. A fiatalabb fiú lehunyta a szemét.

„Kérlek, maradj!”

Louis nem tudta mit mondjon, ezért nem válaszolt. Beszélgetés helyett, csak ott feküdtek kiterülve a földön egy kupacban. Niall felnyögött, résnyire kinyitotta a szemét, hogy lássa Louis-t, aki szórakozottan belefűzte az ujjait a szőkésbarna hajába. Ami Niallnek óráknak tűnt – a másik srácnak pedig csak perceknek – megszólalt:

„Ölelj meg” – felsóhajtva megadta magát. A negyedik hétvége egymás után, gondolta, kitárva a karjait. És ezzel még nincs vége.