The mystery girl - 9.rész

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telt a hete. Péntek van, tehát meghoztam a TMG folytatását ami kivételesen nem ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész végén abbamaradt. Fontosnak éreztem, hogy megtudjátok ezt a részletet is, ezért írtam meg így a történetet. Jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ May ~

Mióta itt vannak a lányok és a suli is teljes gőzerővel megy, nem sok időm van Niallön gondolkozni, amiért egy kicsit hálás vagyok. Elolvastam párszor már a levelét, mikor egyedül voltam, de dönteni még mindig nem tudtam. Mindig megjelent előttem az arca, a fájdalommal csillogó kék szemei. Ha ezt látom magam előtt, nem tudok tisztán gondolkozni. Nem szeretném újra megbántani őt.

Szerda délután ketten voltunk a szobában Beth-szel. Ő rajzolt valamit, én a matekot írtam, de nem igazán ment, képtelen voltam koncentrálni. Tina és Lacy fakton voltak, „gyönyörködtek” a kémia szépségeiben.

Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, mi lenne, ha bevonnám egyiküket. Ezért úgy döntöttem, hogy valamelyik lánnyal megbeszélem a gondom, hátha más megvilágításba kerülnek a dolgok. Nehezen választottam közülük, mert általában mindent megosztunk egymással, nincsenek titkaink, de ez most merőben más volt. Nem igazán tudtam, hogyan tálaljam. Végül úgy döntöttem, az lesz a legegyszerűbb, ha elkezdem valahol a legelején és majd kisül belőle valami.

‒        Beth, zaklathatlak egy kicsit? – fordultam felé.

‒        Persze – mosolygott rám – Mit szeretnél?

‒        Beszélgetni kicsit – pillantottam rá jelentőségteljesen.

‒        A rózsás fiúról? – tapintott rá egyből a lényegre.

‒        Igen – sóhajtottam fel.

‒      Vártuk már, hogy melyikünknek fogsz megnyílni – mosolygott biztatóan – Na, mesélj róla, csupa fül vagyok! – mondta vidáman.

Feltelepedtünk az ágyamra egymással szemben.

‒        Hát, aranyos fiú és nagyon kedves is – kezdtem.

‒        De?

‒   De túlságosan nyomulós. Úgy értem, túl sokat kérdez, szeretne tudni rólam dolgokat. Olyanokat, amiket nem akarok elmondani – húztam a számat.

‒      Szóval azt – bólintott – Hát igen, ezt majd mindig figyelembe kell venned, amikor új embert ismersz meg. Nekünk sem mondtad el rögtön, és mi megértettük.

‒     Tudom, de nem mondhatom neki azt, hogy: „Hé, nem bízok benned eléggé, ahhoz, hogy ezt elmondjam.”

‒        Hát, azért ezt tényleg ne így közöld vele, mert lehet, hogy ez egy kicsit rosszul fog kijönni – értett velem egyet – Az, hogy ezen gondolkozol, azt jelenti alakulóban van valami? – húzódott mosolyra a szája.

‒        Azt hiszem, szeret.

‒        Azt hiszed?

‒        A szilveszteri buli után hazakísért, és megcsókolt.

‒        Hűha! Nem is mondtad, hogy együtt mentetek bulizni.

‒       Mert nem is így volt, ott futottunk össze – bólintott – Szóval, a csók után meg mondtam neki, hogy ez nem fog működni kettőnk között. Igazából elég szemét voltam vele. Ezután kábé három napig SMS-ekkel és hívásokkal zaklatott, végül kaptam egy levelet, meg a rózsát. Azóta semmi nem volt. Azt hiszem, arra vár, hogy én tegyem meg az első lépést.

‒        May, kérlek, válaszolj nekem őszintén! Érzel valamit iránta? – kérdezte óvatosan.

‒        Igen – Úristen, kimondtam!

‒        Akkor meg? Nem értem, mit drámázol – tárta szét a karjait.

‒        Ez a fiú… ömm… híres, és amúgy is, ez így túl gyors.

‒        Híres?

‒        Aham.

‒        Ki az? – látszott rajta, hogy ezzel felkeltetem az érdeklődését.

‒        Megígéred, hogy nem adod tovább senkinek se? – néztem mélyen a szemeibe.

‒        Igen – mondta, mire közel hajoltam hozzá és belesuttogtam a fülébe.

‒        Niall Horan.

Volt pár másodpercnyi csend, aztán az egész szobát Beth hangos nevetése töltötte be. A barátnőim is ismerik a srácokat és szoktuk őket együtt hallgatni.

Mikor végre rendesen kapott levegőt megszólalt:

‒      Most csak szívatsz, ugye?

‒      Szoktam én olyat? – pillantottam rá kérdőn. Láttam rajta, hogy mérlegeli az előbb elhangzott kérdésem.

‒     Most két lehetőség van: az első, hogy begolyóztál, amíg egyedül voltál és tévképzeteid vannak; a második, igazat mondasz – gondolkozott hangosan. Fura, de én inkább az elsőt mondanám.

‒       Nos, melyik? – kérdeztem sürgetően.

‒   Nagyon szívesen mondanám az elsőt, de szerintem ilyesmivel nem viccelnél, és csak észrevettük volna, ha megőrültél, szóval marad a második – jutott helyes következtetésre.

‒        Beth, te mit tennél, ha a helyemben lennél?

‒      Nem vagyok a helyedben, és egyelőre még csak próbálom feldolgozni ezt az információt. Szóval Niall Horan, hát igen, így azért van némi akadálya a dolognak. Nézd, a döntés a te kezedben van, ezt csak és kizárólag neked kell meghoznod, ezt jobb, ha most az elején tisztázzuk. Egyébként, szerintem megértené, ha nemet mondanál neki. Nyilván nem kell sok ész ahhoz, hogy kitalálja, miért döntesz így és ez valahol érthető is. Másrészről viszont, ha igent mondasz, ez egy idő után ki fog derülni, a drága rajongók pedig beleáshatják magukat az életedbe is. Persze ennek, nem kell feltétlenül megtörténnie, de akár így is alakulhatnak a dolgok. Nézd, ezzel csak azt próbálom elmondani, hogy mérlegeld a lehetőségeket. Próbáld egymással szembe állítani őket, de ne csak ezek alapján dönts! Talán a legfontosabb kérdés itt inkább az lenne, hogy érzel-e iránta valamit. És ha igen, akkor mit, és mennyire tartod ezt erősnek. Amúgy meg, ha most adsz neki egy esélyt, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy össze is jöttök. Lehet, randiztok párszor és annyi, tehát ez még nem egy ilyen életre szóló döntés – mondta, én pedig emésztgettem kicsit a szavait, és miután nem szólaltam meg hozzátette: – Remélem, azért segítettem kicsit és nem zavartalak még jobban össze – mosolygott rám.

‒        Határozottan segítettél, köszönöm Beth – vigyorogtam rá, majd megöleltem.

Lemásztam az ágyról és a figyelmemet újra a mateknak szenteltem. Így, hogy már magamban meghoztam a döntés, végre oda tudtam figyelni arra, amit csináltam.

Később Lacy meg Tina is csatlakozott hozzánk. Miután mindenki megírta a házi feladatát, megszavaztuk, hogy milyen filmet nézzünk szokásos esti programunk gyanánt. A választásunk a Fogadom című romantikus filmdrámára esett. Nagyon szép a története és elgondolkodtató is, egy megtörtént eseményen alapul. Miután vége lett a filmnek, együtt megvacsoráztunk, majd mindenki gyorsan ágyba bújt. A lányok hamar elcsendesedtek, én pedig, úgy döntöttem írok Niallnek: „Rendben, beszéljük meg. May” Hamar választ is kaptam: „Oké. Hol és mikor?” Az ujjaim gyorsan dolgoztak: „Nem tudom. Jó lenne minél hamarabb” Nem akarom, hogy túl sok időm legyen meggondolni magamat. „Oké, akkor legyen péntek, és azt majd még kitalálom, hogy hova menjünk.” „Rendben” „Jó éjt, May!” „Jó éjt, Niall!” Nagy levegő… bent tart… kifúj. Most már nincs vissza út.