Sziasztok!
Nemrég az üzleti tervemmel szenvedtem és közben eszembe jutott, hogy eléggé régen tettem már fel ide fordítást. Ezt a hiányosságomat szeretném most pótolni. Most egy olyan párosítást hoztam, ami még eddig nem volt, remélem, tetszeni fog Nektek :) Jó szórakozást a történethez! :)
Puszi: Emily
zayniex
:(
00:45
Liam telefonja csörögni kezdett, a fiú gyorsan felvette. Összerándult
az arca, amikor egy hideg esőcsepp ráesett. – „Halló!” – meghallotta Zaynt, aki fáradtnak tűnt, valószínűleg
dupla műszakot dolgozott. – „Mi a baj Kicsim?”
– Li belépett egy kávézóba, éppen azelőtt, hogy az eső elkezdett volna ömleni.
– „Volt egy vitám a szüleimmel… rólad,
és nem tudom, nem vagyok otthon.” – a vonal túloldalán a másik fiú most már
nagyon ébernek hangzott, Liam meghallotta a kocsi kulcsok csilingelését. – „Hol vagy most?” – körülnézett a kávézó
nevét keresve. – „Öm, az Aroma
Kávéházban vagyok.” – hallotta, ahogy az ajtó becsapódik. – „Rendben, öt perc múlva ott leszek.”
Mindketten letették, Li a telefonját belecsúsztatta a zsebébe, mielőtt
leült egy asztalhoz. Megdörzsölte a homlokát, miközben próbált nem gondolni a
durva dolgokra, amiket a szülei mondtak az ő barátjáról. Megrázta a fejét, és
azon elmélkedett kérjen-e egy kávét vagy sem, bámulva a menüt, hogy lássa, mégis
mit kínálnak.
Nem vette észre, hogy elbambult, egészen addig, amíg meg nem érezte,
ahogy egy kéz a hátára csúszik, és az ismerős kölni illata betölti az érzékszerveit.
A fiú pislogott párat, aztán felemelte a fejét, mire a másik srác puszit
nyomott a homlokára. – „Rendben vagy?”
– Li megrántotta a vállát, mielőtt felállt. – „Én csak nem akarok hazamenni.” – Zayn bólintott. – „Hát, akkor gyere el hozzám, bár Harry még
mindig a kanapémon alszik. Esküszöm, most már találnia kellene egy másik
helyet, mert azt hiszem, hogy nyomot fog hagyni a kanapém díszpárnáin.”
A barna hajú fiú nevetett egy kicsit. – „Rendben van, csak mehetnénk már?” – Zayn gyengéden megfogta a
kezét, majd mindketten kisétáltak a kávézóból.
Nem volt hosszú az út, mindketten csöndben mentek be az idősebb fiú
házába, lassan levették a cipőiket és suttogtak, hogy ne keltsék fel Harryt,
aki elég hangosan horkolt. Li követte Zaynt a hálószobába, és becsukta mögöttük
az ajtót. A barátja felkapcsolta az ágy melletti lámpát, mielőtt leült annak a
végébe, és bámulni kezdte a fiút. – „Szóval,
mi történt?” – Liam összeráncolta a homlokát. – „Nem akarok beszélni róla… már eleve rossz napom volt, és ez csak
tetézte az egészet.” – a másik fiú beleharapott az alsó ajkába, nyilvánvalóan
nem akarta csak úgy félrelökni szerelme problémáit. – „De kint voltál egyedül ilyen késő éjjel, így… Kicsim, csak mondd el.”
– Li habozott egy kicsit, mielőtt beadta a derekát. – „Csak… a szüleim nem szeretnek téged. Valahányszor felhozlak, olyan
ridegek lesznek, és én ezt utálom. Ma kifakadtak, és mondtak néhány nagyon
csúnya dolgot rólad, és én nem tudom, csak azt kívánom, bárcsak, elfogadnák,
hogy kivel vagyok együtt, érted? Például, hogyan képesek elítélni téged, amikor
nem is adtak lehetőséget arra, hogy megismerjenek téged?!”
Liam elkezdett fel-alá járkálni, és a másik srác csak nézte őt. – „És ma az iskola sem ment valami jól. Azok
a fiúk folyamatosan piszkáltak, gúnyt űztek belőlem… igazán jelentéktelennek és
csúnyának érzem magam miattuk, és én csak.” – megeresztett egy frusztrált
sóhajt. Zayn megragadta a karjánál fogva, így most a barátja lábai között állt.
– „Nyugodj meg!”
Liam vett egy mély lélegzetet, míg Zayn kezei az oldalát dörzsölték. –
„A szüleid azt gondolnak, amit csak
akarnak, ha nem tudnak elfogadni engem, az nem érdekel. Mindaddig, amíg nem
próbálnak meg minket elválasztani egymástól, rendben van ez így.” – a barna
hajú srác megrázta a fejét. – „Én csak
nem szeretem a dolgokat, amiket mondanak rólad.” – az idősebb vállat vont.
– „Azt mondanak, amit csak akarnak, egészen
addig, amíg te tudod, hogy ez nem igaz, nem is kellene, hogy hatással legyen
rád. Rendben van?” – Li ellazult egy kicsit. – „Rendben van.”
Zayn közelebb húzta a másik fiút. – „Ami pedig az iskolát illeti, nem kellene hagynod, hogy azok miatt a
seggfejek miatt jelentéktelennek és csúnyának érezd magad. Én úgy gondolom,
hogy te tökéletes vagy, úgy ahogy vagy Kicsim, mindent szeretek benned, csodálatos
vagy. Lefogadom, te tízszer jobb vagy, mint azok. Ne hagyd, hogy, amit mondanak,
eljusson hozzád.” – Li leült a barátja ölébe, a fejét a fiú vállán
pihentetve. – „Igazad van.” – Zayn
keze a hátát dörzsölte. – „Tudom.”
Liam csókot nyomott a fiú arcára, mielőtt ezt motyogta. – „Szeretlek!” – Zayn felé fordult, így Liam
belebámult a fekete hajú srác meglepett szemeibe, mielőtt elmosolyodott. – „Én tényleg szeretlek téged, és nem baj, ha
te még nem szeretsz…, csak gondoltam tudnod kell.” – Zayn megcsókolta, mire
a fiatalabb srác lehunyta a szemeit, az egyik kezét felvitte a barátja
állkapcsához, ott megpihentetve. A fiú elhúzódott, majd összeérintette a
homlokukat, mielőtt egy kis kuncogást hallatott. – „Esküszöm, azóta szeretlek, amióta aznap megláttalak abban a
kávézóban.” – Liam kuncogva elpirult. – „Tényleg?”
Zayn bólintott. – „Tényleg.
Csak kérdezd meg Harryt, majd ő elmondja neked.” – Li elmosolyodott. – „Hát, én nem szeretlek ilyen hosszú idő óta,
de már egy ideje igen, csak nem tudtam, mikor kellene elmondanom neked.” –
Zayn megcsókolta. – „Hát, boldog vagyok,
hogy végül elmondtad.”
Liam a karjait a másik fiú nyaka köré fonta. – „Szeretlek!” – Zayn elkezdte csókokkal elhalmozni az állkapcsát meg
a nyakát. – „Én is szeretlek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése