Altatódal

Sziasztok!

Hogy vagytok? :) Remélem, Mindannyian nagyon jól vagytok és jól telt eddig az évetek. Jelentkezésem oka, hogy a hónapban szülinaposunk volt, így most kaptok egy történetet vele, ami megint egy fordítás lesz. Jó szórakozást hozzá! :)
Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok az igazi és egyetlen Zayn Jawadd Maliknak! :)

Puszi: Emily

A szíved ütemes dobogása

És ahogy lélegzel

Visszahúz,

Amikor a szörnyek a fejemben,

És a világ az ablakomon kívül

Túl hangos

Nem találom magamat.

/iammisscullen/

 

Az éjszaka sötét volt, de a kamerák villogása, olyannak hatott, mint a villámok a sötétben. Az egész szomszédság aludt, de a klubok zaja megtörte a csendet. És Harrynek elege lett.

 

A feje lüktetett, ahogy oly sok dologra gondolt: a múltra, a jövőre, a jelenre. Elképzelte az arcát az újságok holnapi címlapján. És ez már túl sok volt.

 

Fogott egy taxit a sofőr pedig megkérdezte, hova menjen. Harry nem tudta.

 

Nem mehetett haza az üresen álló házába, az ismeretlen bútoraival, a hideg falakkal és az üres szobákkal. Nem akart belefeküdni a hatalmas ágyába, ami mindig magányosnak hatott, olyan tágas volt, el tudott volna tévedni a melankolikus mélységben.

 

Néha, amikor a belső órája annyira össze volt zavarodva, hogy nem tudott aludni, áthelyezte az ágyát az ebédlőasztal alá a sarokba, amit kitöltött. A feje felett fehérre festett fa volt, ami a kis szobájára emlékeztette a régi házukban, Cheshire-ben, ahol a feje elérte a plafont, ha felállt. Őrülten hangzott, de annyiszor aludt már ott, hogy világító csillagokat ragasztott az asztal aljára, mert megtehette.

 

De ma este, még a világító csillagoktól sem tudott megnyugodni és végre pihenni, amire már oly nagy szüksége lett volna.

 

Szóval Harry nem ment haza.

 

Valaki másnak az ágyába mászott, mint mindig, mikor nem tudta egyedül megoldani a dolgokat, amikor a saját kezével nem tudta megakadályozni, hogy kifolyjon a vér a sebeiből, amiket elrejt a világ többi része elől. Szóval, amikor túl sok lett, Harry megkereste az altatódalát.

 

Éjfél után volt már, mire az úti céljához ért. Részeg volt, de ahhoz mégis elég józan, hogy bele helyezze a pótkulcsát a zárba, és kikerülje az útjában lévő bútorokat a nappaliban, még a lépcsőn is sikerült felmennie. Talán megbotlott egyszer – valójában négyszer – ha valakinek kell a pontos statisztika.

 

Könnyedén navigált az emeleten és megtalálta a jó ajtót, beengedte magát. Levette a csizmáját, ami hangosan puffant a földön, de a személy az ágyban meg se moccant.

 

Minden ruhadarabját levette, kivéve a szűk gatyáját, ami úgy tűnt teszteli a végtagjai koordinációját. Természetesen a fenekére esett, ahogy próbálta levenni a nadrágját, mint egy bébi zsiráf. Egy „Ow” hagyta el a száját, mire a fiú az ágyban felébredt.

 

„Harry?” – hangja érdes volt.

 

„Igen” – válaszolt a fiatalabb fiú sikeresen megszabadítva magát minden ruhájától, kivéve az alsógatyáját.

 

Motyogást hallott, amit úgy fordított, mint egy meghívást, hogy menjen az ágyba. Mentálisan és fizikálisan is fáradtan, Harry lassan bemászott az ágyba és a takaró alá bújt. A teste tudat alatt vonzotta a másik meleget sugárzó testet maga mellett.

 

„Jég hideg vagy” – motyogta a másik fiú, de nem lökte el magától a göndör hajú srácot, csak közelebb húzta. 

 

A fejét odafektette, ahol érezte Zayn szívének egyenletes dobogását a mellkasában. – „Nem tudok aludni” – mondta, de beleásított. Hallotta a fekete hajú fiú lágy kuncogását.

 

„Nincs semmi baj” – biztosította az idősebb srác és puszit nyomott Harry feje tetejére a kócos hajába. Ő is ásított.

 

„Oké” – Harry közelebb bújt – „Jó… most már.”

És tudta, hogy ez igaz, mert hallotta Zayn szívének dobogását, érezte a meleg mellkasát, ahogy emelkedik és süllyed a hideg ujjbegyei alatt. Ezek az altatódalai, amik megnyugtatják, elaltatják elméjét, megvédik őt mindentől, ami zavart okoz a lelkében. Mert Zaynnek megvan az ereje, ami képes őt visszahúzni, amikor úgy érzi, túl sok minden van a fejében. Ő az otthon, ahol Harry meg tudja találni önmagát bármikor, amikor úgy érzi elveszett a körülötte oly gyorsan forgó világban.

 

Jó ideje volt már, amikor a zöld szem srác utoljára ilyen mélyen tudott aludt.