The mystery girl - 15.rész

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek nagyon jól telik a szünete. Íme, itt a TMG utolsó része. Ide most biztos valami nagy, megható szöveget kellene írnom, de nem vagyok valami jó az ilyesmikben. Szóval csak azt kérem, hogy ha valaha szerzett nektek ez a történet néhány jó pillanatot vagy volt kedvenc részetek, akkor írjátok le pár szóval, mi volt az. Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok és sok pihenést, valamint jó szórakozást a részhez! :)
(Egyenlőre, még nem tudom, mikor fogok újabb saját történettel jelentkezni.)

Puszi: Emily

~ May ~

Hét óra is elmúlt már mire együtt sikerült elkészítenünk az ételeket. Húslevest csináltunk hosszú tésztával, mert Niall manóm úgy szereti, a második rakott káposzta lett sok darált hússal, mert azt én szeretem így. A desszert pedig, somlói galuska volt, ezt készítettem el legelőször. A vacsoránk hangulatosan és főként beszélgetve telt. Szó volt a próbáról, hogy Zayn odajött hozzám, ami megjegyezném nagyon aranyos volt tőle. Egy kicsit meglepett ez a cselekedete, – hiszen, ő a legfélénkebb a bandában – de úgy láttam Niallt is, mert elég sietősen jött oda hozzánk. Aranyosak voltak, hogy elénekeltek csak miattam egy dalt, ez nagyon tetszett.

És hát beszélgettünk a suliról meg arról is, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak. Fura ilyet érezni számomra és valami nagyon jó dologgal – jelen esetben Niall-lel – összekötni őket. Eddig a hiány az életemben mindig valami rossz és szomorú dolog miatt jelentkezett, még sohasem volt ennek a forrása valami jó. Soha sem hittem volna, hogy kellemes is lehet ilyet érezni.

‒        Felbontom a bort – zökkentett ki Manóm kedves hangja a gondolataim közül.

‒        Rendben – bólintottam rá.

Ügyesen kirántotta a dugót, majd töltött a borospoharainkba. Koccintottunk és én épphogy csak belekortyoltam, mert nem igazán szoktam inni. A desszertet már a nappaliban, a kanapén ülve fogyasztottuk el, valamint ott is ittunk egy kis bort. Nem sokat, de az épp elég volt ahhoz, hogy a fejembe szálljon, és furcsa gondolataim támadjanak. Manón felém hajolt és megcsókolt, én pedig kapkodva próbáltam elmélyíteni azt. Közelebb húzódott hozzám, azután átölelt. Érintése nyomán a csupasz bőröm libabőrös lett. Hirtelen vált forróvá az egész testem, vágytam Nialler érintéseire. De nemcsak én voltam kipirulva, ahogy levegőhiány miatt elváltam tőle, rajta is láttam, hogy szeretné a folytatást. Az agyam vészjelzéseket küldött, amiket nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytam. Többet szerettem volna, vágytam arra, amit ő megadhatott nekem. Felé hajoltam és ajkaink újra egymást érintették. Ahogy átcsúsztatta a nyelvét egyből át is vette az irányítást. Pár perc után felhúzott a kanapéról és megindultunk a hálóba. Az ajtó előtt felkapott és úgy vitt be a szobába. Teljesen sötét volt bent, így Manómnak sikerült a kislábujjával megtalálnia a szekrény sarkát.

‒        A kurva életbe! – szitkozódott miközben a puha ágyra dobott.

‒        Jól vagy? – kérdeztem próbálva elfojtani a kitörni készülő nevetésem.

‒        Aha, csak volt egy kislábujjam – ült le az ágyszélére. Megkerestem a kislámpa kapcsolóját és némi fényt varázsoltam a szobába.

‒        Mutasd! – másztam közelebb hozzá.

‒        Nincs semmi gond, már nem is fáj – fordult meg, mire adtam egy puszit a homlokára.

Niall újra megcsókolt, közben pedig kibújtatott a pulóveremből és a pólóm alá igyekezett bejutni, amikor rátettem a kezemet a karjára.

‒        Ne! – hirtelen jutott szóhoz a józan eszem. Határozottnak akartam tűnni, de nem hiszem, hogy ez sikerült.

‒        Nincs semmi baj Hercegnőm – próbált nyugtatni – Megígérem, hogy ma még nem fekszünk le egymással – szavai hallatán pirulva fordultam oldalra.

Zavarba hozott azzal, hogy ennyire nyíltan beszélt erről. Felállt és a lámpához sétált, azt hittem, le fogja oltani, de helyette egy ronggyal letakarta, ezzel félhomályt teremtve a szobában. Amikor visszatért hozzám, ismételten megcsókolt. Nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam, mert fogalmam sem volt mire készül. Elvállt az ajkaimtól, majd apró puszikat hagyott az arcomon és lefelé menet a nyakamon is. Kirázott a hideg, amikor a nyakhajlatomhoz ért. Óvatosan kibújtatott a pólómból, majd a vállam ívén hagyott apró puszikat. Áttért a mellkasomra és itt már a nyelvét is bevonta, a csókjai nedvessé váltak. Felsóhajtottam ő pedig óvatosan eldöntött az ágyon. Belekapaszkodtam a felsője aljába:

‒        Vedd le – kértem tőle halkan.

Pimasz mosoly jelent meg az arcán, de teljesítette a kérésemet, minek következtében elém tárult csupasz mellkasa. Fölém hajolt, de ezúttal én kaptam az ajkai után. Átkaroltam és közelebb vontam magamhoz, forró bőrünk egymáshoz simult, egyre melegebb lett a szobában. A szívem szabálytalan ritmusban nagyon hevesen dobogott, majd kiugrott a helyéről.

‒        Próbálj megnyugodni! – suttogta Ni, aztán lemászott rólam. Felültem.

‒        Kimegyek vízért – jelentettem ki és kisétáltam a szobából.

Hideg vízzel megmostam az arcomat, majd ittam is egy keveset. Mire visszamentem Niallhez, addigra kiszellőztetett.

‒        Hideget csináltál – végig futott rajtam a jeges levegő, ezért sietve bebújtam a takaró alá. Manóm hamar csatlakozott hozzám és átölelt.

‒        Ne haragudj – mormolta a nyakamba.

Azután újabb csókokkal kezdett el bombázni, aminek meg lett az eredménye, mert a testem újra felforrósodott. Hirtelen már nem is volt olyan hideg a szobában. Feltolta a szoknyámat és lassan megszabadított a harisnyámtól. Ficánkolni kezdtem alatta:

‒        Nyugi, nem foglak bántani – mondta.

Lehúzta a szoknyám és puszikat hagyott végig a lábaimon. Megcsókolt, aztán a hasamnak szentelte figyelmét. Nem bírtam tovább, hirtelen felnyögtem. Becsuktam a szemem és beletúrtam a hajába. Felmordult, ahogy meghúztam szőke tincseit. Kezeimet a hátára csúsztattam, nem igazán tudtam, hogy mit csinálok, csak ösztönből cselekedtem. Hirtelen valami keményet éreztem meg a lábamhoz nyomódni. Kipattantak a szemeim és ijedten csúsztam arrébb. Ő levette a nadrágját majd egy mozdulattal a padlóra száműzte azt. Közelebb húzott magához. Benyúlt a hátam alá és kikapcsolta a melltartómat. Pír kúszott az arcomra, ahogy végig mérte immár fedetlen felsőtestem. Nem tétovázott, ajkait gyorsan a mellbimbómra tapasztotta. Ahogy játszott vele, nem tudtam megállni, egyre sűrűbben nyögtem. Éreztem, ahogy elkezdek nedvesedni. Niall lenyúlt a lábaim közé és a bugyimon keresztül kezdett izgatni. Az intenzív érzéstől dobáltam magam a karjaiban. Elvette a kezét, én pedig finoman a hátára löktem. Tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy ügyetlenül átvetettem a lábamat a derekán és ráültem a merevedésére, amit az alsónadrágja még mindig elfedett. Felnyögött. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, mire Manóm száját hangosabb nyögések hagyták el. Ez felbátorított, ezért gyorsítottam, de lefogta a csípőmet.

‒        Lassabban csináld, próbáld elhúzni! – a hangja nehézkes volt. Bólintottam és lassúbb tempóban juttattam el mindkettőnket a kielégülésig. Fáradtan dőltem le mellé, és elmosolyodtam, amikor kaptam tőle egy csókot.

‒        Lezuhanyozom, addig ne aludj el! – kelt fel mellőlem és valójában ez volt az utolsó dolog, amire ebből az éjszakából emlékszem.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Reggel, amikor kinyitottam a szemem Ni még mellettem feküdt. Felé fordultam.

‒        Jó reggelt, Hercegnőm! – nézett rám mosolyogva.

‒        Neked is – csúsztam közelebb hozzá, hogy át tudjam ölelni. Adott egy puszit a fejem búbjára.

‒        Este gyorsan elaludtál – jegyezte meg – Remélem nem bánod, de azért rád adtam a hálóingedet – ekkor fedeztem fel, hogy az említett ruhadarab rajtam volt.

‒        Köszönöm – motyogtam a mellkasába – Kell ma valahova mennünk?

‒        Nem, ma csak a tiéd vagyok – éreztem a hangján, hogy mosolyog.

‒        Ó, ez nagyon hízelgő – nyomtam csókot ajkaira.

Délután a nappaliban feküdtünk a kanapén és a tévét néztük. A film, ami éppen akkor ment egy gyilkosságról szólt.

‒        Niall?

‒        Tessék?

‒        Szeretsz engem? – kérdeztem óvatosan. Homlokát ráncolva felém fordult, hiszen nem értette miért kérdezem ezt, de azért válaszolt nekem:

‒        Igen, talán valami baj van? – hangja aggódóvá vált. Megráztam a fejem.

‒        Nem, csak itt az ideje, hogy elmondjak valamit – felültünk és lehalkítottam a tévét – Tudod, hogy nem szívesen beszélek a családomról. Ha szóba kerülnek, elszomorodom meg hasonlók. Tudom, hogy szeretnéd, ha elmondanám…

‒        Ne May, nem kell elmondanod, én nem akarom… – kezemet a szája elé tettem.

‒        Niall, hallgass meg, kérlek! Egyszer úgyis meg kell tudnod, és most érzem úgy, hogy el tudom mondani – lassan bólintott – A szüleimnek volt egy élelmiszer üzlete – kezdtem bele – Tíz éves voltam, amikor egy nap a suliból a boltunkba tartottam. Már messziről láttam, hogy rendőrautók állnak az üzlet előtt és egyből rossz érzés fogott el – gondoltam vissza arra a napra – Szaladni kezdtem. Ahogy odaértem egy rendőr állta az utamat. Elmondtam neki, hogy ki vagyok, mire Margaret nénihez kísért. Ő sírt, aztán nagy nehezen elmesélte, mi történt. Azt mondta, a szüleimből angyalok lettek és most már odafentről vigyáznak rám – sírni kezdtem és éreztem, ahogy Niall körém fonta a karjait, majd halkan csitítgatni próbált – Ki akarták rabolni őket, de anyáék nem adták oda a pénzt, ezért megölte őket – sírtam halkan.

‒        Elfogták? – kérdezte a hátamat simogatva.

‒        Igen, de én sohasem láttam őt, nem akartam tudni, ki képes ilyesmire – motyogtam a vállába.

‒        Mennyit kapott?

‒        Tizenkét évet.

‒        Kicsim, annyira sajnálom – suttogta és szorosabban ölelt magához.

‒        Azóta a nagynéném családjával élek, de két éve elköltöztek Amerikába jobb munkalehetőség miatt. Én pedig itt maradtam, hogy befejezhessem a sulit – fejeztem be a történetet.

Megkönnyebbültem, hogy végre elmondtam. Nehéz volt, de reméltem, hogy Niall így majd jobban megért engem. Nem azért mondtam el neki, hogy sajnáljon, de úgy éreztem tudnia kell. Nem szégyellem azt, ami velem történt, de még mindig fáj, ha erről kell beszélnem, ezért vonakodtam elmesélni neki vagy bárkinek, hogy mi van velem. Mert a tapasztalatom az volt, onnantól kezdve, hogy tudták, mindenki másképp nézett rám, és nem úgy bántak velem, mint azelőtt. Pedig nekem nem volt szükségem a sajnálatukra, meg arra, hogy mindennap lássam az arcukon a részvétet és szomorúságot, ami csak a veszteségemre emlékeztetett. Csak arra lett volna szükségem, hogy néha valaki megöleljen, szeressen kicsit és próbálja elfogadtatni velem a múltamat, amin nem tudok változtatni.

‒        Hercegnőm, nagyon szeretlek és köszönöm, hogy megbízol bennem annyira, hogy ezt elmondtad nekem – zökkentett ki Manóm hangja a gondolataimból.

‒        Én is szeretlek!

‒        Ígérem, hogy soha sem hagylak el és itt leszek neked mindig – mondta, majd hozzám hajolt és lassan megcsókolt.

Akkor ott, hihetetlenül boldog voltam. Nem tudtam, mit tartogat számunkra a jövő, hogy hol leszünk öt év múlva, vagy hogy leszünk-e egyáltalán. De egy dolgot biztosan tudtam: mindennél jobban szerettem ezt a fiút és nem volt kétségem afelől, hogy ő is ugyanígy érez irántam. Ez volt minden, amit tudtam, de ez tökéletesen elég volt.

Vége

The mystery girl - 14.rész

Sziasztok!

Remélem, nagyon jól telt a hetetek. Péntek van, tehát meghoztam a TMG folytatását, az utolsó előtti részt. Ha van bármi sejtésetek, elképzelésetek a történet végével kapcsolatban akkor írjátok meg nekem. Kellemes hétvégét és jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Niall ~

Péntek délután nem igazán csináltunk semmit csak a vacsoránkat. Miután eljöttünk a hotelből May birtokba vette kicsit a hálót. Kipakolta a bőröndjét és számára megjegyezhető helyekre tette a tartalmát. Valamint megismerkedett a házammal. Az első reakciója az volt, hogy szép, a második pedig, hogy nagy. Ebben nem értettem vele egyet, mert, amit először kinéztem magamnak, hogy majd megveszem az kétszer ekkora volt. A többiek beszéltek le arról a házról, mondván úgyse leszek olyan sokat ott, hogy rendesen ki tudjam használni az adottságait. Pedig még medence is volt benne. Végül is a srácoknak volt igaza, nem érte volna meg.

Miközben készült a vacsora sokat beszélgettünk. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy Hercegnőm ott van mellettem, bármikor megpuszilhatom vagy magamhoz ölelhetem. Nincs annál jobb érzés, mint amikor tudod, hogy most együtt lehettek és senki sem fog zavarni titeket. Már pedig akkor éppen ez volt a helyzet.

A kettesben elfogyasztott vacsora után sétáltunk egy nagyot London utcáin. Átfagyva, dideregve értünk vissza a meleget sugárzó házba. Egy-egy forró fürdő után pedig, becéloztuk a francia ágyat. A takaró alatt összebújva egy vígjátékot kezdtünk el nézni. Körülbelül tízre lett vége, akkor már mindketten elég fáradtak voltunk, ezért lámpát oltottam és Mayhez közelebb bújva feküdtem le.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Másnap reggel mellette ébredtem. Ő még aludt és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar fel fog ébredni. Kihasználtam az időt és alaposan megfigyeltem őt: Hosszú göndör haja szanaszét volt elterülve a párnán, míg lassan, egyenletesen szuszogott. Arca rezzenéstelen volt, a kék hálóinge egy kicsit elcsúszott, ezért valamennyit láttam a mellkasából. A takaró furcsa alakban csak félig takarta a hátán fekvő Hercegnőmet. Adtam egy puszit a szájára, aztán kimentem a konyhába.

A reggelinkkel kezdtem el szöszölni. Már javában csináltam a palacsintát, amikor meghallottam, hogy May engem keres. Kinyitotta az ajtót azután hozzám sétált majd átölelt.

‒        Jó reggelt! – mondta vidáman.

‒        Jó reggelt, Hercegnőm! – adtam egy csókot a szájára.

‒        Isteni az illata, segíthetek? – bökött fejével a palacsinták felé.

‒        Igen, eldöntheted, mit kérsz bele.

‒        De én szuperül tudok palacsintát dobálni, kérlek, hagyd, hogy segítsek! – kérte kölyökkutya szemekkel.

‒        Jó, nem bánom dobálhatod, de előtte döntsd el, mit kérsz bele! – bólintottam rá.

‒        Oké, merre találom a kakaót, a fahéjat, a nutellát és a lekvárt? – kérdezte.

‒        A lekvár a hűtőben, a többi valahol valamelyik szekrényben – fordultam vissza a sütőhöz.

‒        Tejszínhabot kérsz hozzá? – jött a hátam mögül a hangja.

‒        Igen – csörömpölt kicsit mögöttem, majd széket húzott mellém és a szekrényekben kezdett el keresgélni.

‒        Niall, megfognád? – nyújtotta felém a kakaót.

Elvettem és az asztalra tettem. A következő, amit megtalált a fahéj volt, végül a nutella is előkerült. Visszatolta a széket majd mellém lépett és elvette az egyik serpenyőt a tűzhelyről. Feldobta, a palacsinta pedig tökéletesen landolt a sületlen felével lefelé. May rám mosolygott majd elvette a másik serpenyőt is és megismételte a mozdulatot. Ez is, mint az előző tökéletesen érkezett le. Meg kellett állapítsam, hogy Hercegnőm tényleg profi ebben. Miután befejeztük a sütést az elkészült palacsintákat együtt megkentük aztán tejszínhabbal díszítettük.

‒        Azt hiszem egy kicsit sokat csináltál – mondta May, mikor megette a másodikat.

‒        Reméltem, hogy kicsit többet eszel majd – válaszoltam és beleharaptam a kilencedikbe.

‒        Mit fogunk ma csinálni? – kérdezte.

‒        Délután próba lesz, ha szeretnél, akkor…

‒        Igen, nagyon szeretnék menni! – vágta rá, a hangja pedig izgatottá vált.

‒        Oké, akkor ez eldőlt – mosolyogtam rá – Este pedig megnézhetnénk a várost.

‒        Azt inkább kihagynám, láttam már Londont.

‒        A repülőről?

‒        Nem, pár éve voltunk itt a rokonokkal és az összes nevezetességet megnéztük, úgyhogy ezt most passzolnám.

‒        Oké, akkor mit szólsz egy vacsorához? – ajánlottam.

‒        Egy feltétellel – mondta.

‒        Még pedig? – El nem tudtam képzelni mi lehet az.

‒        Itt vacsorázunk – válaszolt megnyomva az itt szócskát.

‒        Jó, akkor találd ki, mit főzzünk!

‒        Rendben – felállt és adott egy puszit a számra, ezzel a lendülettel pedig tovább is akart menni, de én az ölembe húztam.

‒        Én ennyivel nem érem ám be – felnevetett, majd megcsókoltam, de most már végre rendesen.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Egy óra után indultunk el a próbára. Az én kocsimmal mentünk. Amíg vezettem Hercegnőm az ablakon bámult kifelé a városra. Az ölében pihent a megmaradt palacsinta, amit közös döntés szerint hoztunk el a srácoknak. Nem telt el húsz perc és megérkeztünk a nagy épület elé. A kocsit a belső parkolóban tettem le. Fellifteztünk a negyedik emeletre majd a nagyterem felé tessékeltem Mayt.

Nem késtünk el, de rajtunk kívül már mindenki ott volt. Gyorsan bemutattam Hercegnőmet a zenekarnak, majd ő át is adta a palacsintákat, amiket fél perc alatt pusztított el a társaság. Utána neki álltunk próbálni. Elénekeltük a Happily-t, a You & I-t, a Girl almighty-t. A következő dal a Little things volt, ahogy gitároztam és a saját szólómhoz értem felnéztem Mayre. Végig a szemébe nézve énekeltem és láttam, ahogy könnybe lábadt a szeme. „Szeretlek” tátogta. Liam oldalba bökött, ezért kénytelen voltam elszakítani tekintetem róla. Felnéztem rá:

‒        Menj oda hozzá, megvárjuk – mondta, mire gyors pillantást vetettem a másik három fiúra.

‒        Nem kell, folytathatjuk.

‒        Biztos?

‒        Igen – bizonygattam és bólintottam is hozzá.

‒        Oké, akkor viszont próbálj meg ide koncentrálni! – kaptam egy burkolt lebaszást tőle.

Félidőben tartottunk egy pisi szünetet, amit mindenki kihasznált. Amikor visszajöttem a mosdóból May éppen Zaynnel beszélgetett. Összeráncoltam a homlokom, nem igazán hittem a szememnek. Hercegnőm észrevette, hogy figyelem. Nagy mosoly terült szét az arcán és intett, hogy menjek oda hozzájuk.

‒        Na, miről beszélgettek? – kérdeztem tőlük.

‒        Zayn kíváncsi volt arra, hogy, mi a kedvenc dalom tőletek – adott választ May. Ezt még én sem kérdeztem tőle.

‒        És mit válaszoltál? – néztem rá kíváncsian.

‒        A More than this a kedvence – tájékoztatott Zayn – De mondtam, hogy azt nem játsszuk és kértem, válaszon egyet, amit eléneklünk neki most.

‒        Melyiket kérte? – néztem ezúttal bandatársamra.

‒        A Change your ticket-et – mosolygott rám Hercegnőm.

Visszaálltunk a színpadra és szóltunk a srácoknak a dal változást illetően, majd elénekeltük a kért számot, amit May végig velünk énekelt.

A próba után célba vettük a bevásárlóközpontot és minden a listán szereplő dolgot megvettünk. Az alapanyagok láttán világossá vált számomra, hogy desszertet is fog majd készíteni kettőnknek. Ezért a papíron szereplő dolgokhoz hozzá csaptam még egy üveg bort is, ha már úgy is otthon töltjük az egész estét.