The mystery girl - 14.rész

Sziasztok!

Remélem, nagyon jól telt a hetetek. Péntek van, tehát meghoztam a TMG folytatását, az utolsó előtti részt. Ha van bármi sejtésetek, elképzelésetek a történet végével kapcsolatban akkor írjátok meg nekem. Kellemes hétvégét és jó szórakozást a részhez! :)

Puszi: Emily

~ Niall ~

Péntek délután nem igazán csináltunk semmit csak a vacsoránkat. Miután eljöttünk a hotelből May birtokba vette kicsit a hálót. Kipakolta a bőröndjét és számára megjegyezhető helyekre tette a tartalmát. Valamint megismerkedett a házammal. Az első reakciója az volt, hogy szép, a második pedig, hogy nagy. Ebben nem értettem vele egyet, mert, amit először kinéztem magamnak, hogy majd megveszem az kétszer ekkora volt. A többiek beszéltek le arról a házról, mondván úgyse leszek olyan sokat ott, hogy rendesen ki tudjam használni az adottságait. Pedig még medence is volt benne. Végül is a srácoknak volt igaza, nem érte volna meg.

Miközben készült a vacsora sokat beszélgettünk. Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy Hercegnőm ott van mellettem, bármikor megpuszilhatom vagy magamhoz ölelhetem. Nincs annál jobb érzés, mint amikor tudod, hogy most együtt lehettek és senki sem fog zavarni titeket. Már pedig akkor éppen ez volt a helyzet.

A kettesben elfogyasztott vacsora után sétáltunk egy nagyot London utcáin. Átfagyva, dideregve értünk vissza a meleget sugárzó házba. Egy-egy forró fürdő után pedig, becéloztuk a francia ágyat. A takaró alatt összebújva egy vígjátékot kezdtünk el nézni. Körülbelül tízre lett vége, akkor már mindketten elég fáradtak voltunk, ezért lámpát oltottam és Mayhez közelebb bújva feküdtem le.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Másnap reggel mellette ébredtem. Ő még aludt és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar fel fog ébredni. Kihasználtam az időt és alaposan megfigyeltem őt: Hosszú göndör haja szanaszét volt elterülve a párnán, míg lassan, egyenletesen szuszogott. Arca rezzenéstelen volt, a kék hálóinge egy kicsit elcsúszott, ezért valamennyit láttam a mellkasából. A takaró furcsa alakban csak félig takarta a hátán fekvő Hercegnőmet. Adtam egy puszit a szájára, aztán kimentem a konyhába.

A reggelinkkel kezdtem el szöszölni. Már javában csináltam a palacsintát, amikor meghallottam, hogy May engem keres. Kinyitotta az ajtót azután hozzám sétált majd átölelt.

‒        Jó reggelt! – mondta vidáman.

‒        Jó reggelt, Hercegnőm! – adtam egy csókot a szájára.

‒        Isteni az illata, segíthetek? – bökött fejével a palacsinták felé.

‒        Igen, eldöntheted, mit kérsz bele.

‒        De én szuperül tudok palacsintát dobálni, kérlek, hagyd, hogy segítsek! – kérte kölyökkutya szemekkel.

‒        Jó, nem bánom dobálhatod, de előtte döntsd el, mit kérsz bele! – bólintottam rá.

‒        Oké, merre találom a kakaót, a fahéjat, a nutellát és a lekvárt? – kérdezte.

‒        A lekvár a hűtőben, a többi valahol valamelyik szekrényben – fordultam vissza a sütőhöz.

‒        Tejszínhabot kérsz hozzá? – jött a hátam mögül a hangja.

‒        Igen – csörömpölt kicsit mögöttem, majd széket húzott mellém és a szekrényekben kezdett el keresgélni.

‒        Niall, megfognád? – nyújtotta felém a kakaót.

Elvettem és az asztalra tettem. A következő, amit megtalált a fahéj volt, végül a nutella is előkerült. Visszatolta a széket majd mellém lépett és elvette az egyik serpenyőt a tűzhelyről. Feldobta, a palacsinta pedig tökéletesen landolt a sületlen felével lefelé. May rám mosolygott majd elvette a másik serpenyőt is és megismételte a mozdulatot. Ez is, mint az előző tökéletesen érkezett le. Meg kellett állapítsam, hogy Hercegnőm tényleg profi ebben. Miután befejeztük a sütést az elkészült palacsintákat együtt megkentük aztán tejszínhabbal díszítettük.

‒        Azt hiszem egy kicsit sokat csináltál – mondta May, mikor megette a másodikat.

‒        Reméltem, hogy kicsit többet eszel majd – válaszoltam és beleharaptam a kilencedikbe.

‒        Mit fogunk ma csinálni? – kérdezte.

‒        Délután próba lesz, ha szeretnél, akkor…

‒        Igen, nagyon szeretnék menni! – vágta rá, a hangja pedig izgatottá vált.

‒        Oké, akkor ez eldőlt – mosolyogtam rá – Este pedig megnézhetnénk a várost.

‒        Azt inkább kihagynám, láttam már Londont.

‒        A repülőről?

‒        Nem, pár éve voltunk itt a rokonokkal és az összes nevezetességet megnéztük, úgyhogy ezt most passzolnám.

‒        Oké, akkor mit szólsz egy vacsorához? – ajánlottam.

‒        Egy feltétellel – mondta.

‒        Még pedig? – El nem tudtam képzelni mi lehet az.

‒        Itt vacsorázunk – válaszolt megnyomva az itt szócskát.

‒        Jó, akkor találd ki, mit főzzünk!

‒        Rendben – felállt és adott egy puszit a számra, ezzel a lendülettel pedig tovább is akart menni, de én az ölembe húztam.

‒        Én ennyivel nem érem ám be – felnevetett, majd megcsókoltam, de most már végre rendesen.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Egy óra után indultunk el a próbára. Az én kocsimmal mentünk. Amíg vezettem Hercegnőm az ablakon bámult kifelé a városra. Az ölében pihent a megmaradt palacsinta, amit közös döntés szerint hoztunk el a srácoknak. Nem telt el húsz perc és megérkeztünk a nagy épület elé. A kocsit a belső parkolóban tettem le. Fellifteztünk a negyedik emeletre majd a nagyterem felé tessékeltem Mayt.

Nem késtünk el, de rajtunk kívül már mindenki ott volt. Gyorsan bemutattam Hercegnőmet a zenekarnak, majd ő át is adta a palacsintákat, amiket fél perc alatt pusztított el a társaság. Utána neki álltunk próbálni. Elénekeltük a Happily-t, a You & I-t, a Girl almighty-t. A következő dal a Little things volt, ahogy gitároztam és a saját szólómhoz értem felnéztem Mayre. Végig a szemébe nézve énekeltem és láttam, ahogy könnybe lábadt a szeme. „Szeretlek” tátogta. Liam oldalba bökött, ezért kénytelen voltam elszakítani tekintetem róla. Felnéztem rá:

‒        Menj oda hozzá, megvárjuk – mondta, mire gyors pillantást vetettem a másik három fiúra.

‒        Nem kell, folytathatjuk.

‒        Biztos?

‒        Igen – bizonygattam és bólintottam is hozzá.

‒        Oké, akkor viszont próbálj meg ide koncentrálni! – kaptam egy burkolt lebaszást tőle.

Félidőben tartottunk egy pisi szünetet, amit mindenki kihasznált. Amikor visszajöttem a mosdóból May éppen Zaynnel beszélgetett. Összeráncoltam a homlokom, nem igazán hittem a szememnek. Hercegnőm észrevette, hogy figyelem. Nagy mosoly terült szét az arcán és intett, hogy menjek oda hozzájuk.

‒        Na, miről beszélgettek? – kérdeztem tőlük.

‒        Zayn kíváncsi volt arra, hogy, mi a kedvenc dalom tőletek – adott választ May. Ezt még én sem kérdeztem tőle.

‒        És mit válaszoltál? – néztem rá kíváncsian.

‒        A More than this a kedvence – tájékoztatott Zayn – De mondtam, hogy azt nem játsszuk és kértem, válaszon egyet, amit eléneklünk neki most.

‒        Melyiket kérte? – néztem ezúttal bandatársamra.

‒        A Change your ticket-et – mosolygott rám Hercegnőm.

Visszaálltunk a színpadra és szóltunk a srácoknak a dal változást illetően, majd elénekeltük a kért számot, amit May végig velünk énekelt.

A próba után célba vettük a bevásárlóközpontot és minden a listán szereplő dolgot megvettünk. Az alapanyagok láttán világossá vált számomra, hogy desszertet is fog majd készíteni kettőnknek. Ezért a papíron szereplő dolgokhoz hozzá csaptam még egy üveg bort is, ha már úgy is otthon töltjük az egész estét.