A fogadás

Sziasztok!


Megérkeztem az első fordításommal, amit itt teszek közzé. Ez bromance történet, szóval mindenki ennek tudatában olvassa. Igen, tudom, hogy rövid, és a további fordításaim se lesznek ennél hosszabbak. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

„Gyerünk Niall, elvesztetted a fogadást, meg kell tenned!” – vonszolta Louis a fiút Harry hotelszobájának irányába.

„De... én nem akarok mindent tönkretenni!” – a szőke fiú tekergőzve próbált kiutat keresni barátja markából – „Louis, kérlek!”

„Nem, megígérted, hogy elmondod Harrynek, hogyan érzel, ha elveszíted a fogadást. Most akkor, elveszítetted a fogadást?” – kérdezte a barna hajú fiú okosan.

„Igen…” – motyogta Niall és tekintetét a földre szegezte.

„Úgy van!” –vigyorgott gonoszan és kopogott Harry ajtaján.

„Ne, Louis, kérlek, én-én megcsinálok bármit, kérlek, ne kényszeríts arra, hogy ezt tegyem!” – a fiú elbújt bandatársa mögé, és kísérletet tett arra, hogy elmeneküljön.

„Niall!” – Louis megragadta a vállát, hogy egy helyben tartsa őt – „Figyelj rám! Íme a terv, bemész hozzá és elmondod neki, hogyan érzel, azután megcsókolod. Fogtad?”

„Nem…” – motyogta és gyengén próbált kiszabadulni Lou kemény vállszorításából.

„El kell mondanod neki!” – mondta és magához húzta egy ölelésre, a fiú remegve csúsztatta a kezeit Louis dereka köré.

„Mit kell elmondania nekem?” – Harry hangjára Niall megriadt és megdermedt Louis karjaiban.

Kétségbeesetten kapaszkodott barátjába nem akarta elengedni őt és szembenézni Harryvel.

Azonban Lou erősebb volt szóval nem tartott sokáig neki, hogy eltávolítsa az ír fiú karjait a derekáról – „Csak csináld!” – mondta és azzal ott hagyta.

„Tehát…? Van valami, amit el akarsz mondani nekem?” – kérdezte Hazza miközben Niall nagy szemekkel bámulta őt.

„Ömm, lehet, hogy le kellene ülnöd…” – kezdte a szőke fiú.

Harry bólintott és beengedte Niallt. Leültek az ágyra és Hazza várakozóan fordult Ni felé.

Ő nyelt egyet és megköszörülte a torkát – „Kérlek, ne utálj engem!”

„Én soha” – Harry melegen elmosolyodott.

„Oké, szóval én-én” – Niall megpróbálta lenyelni a torkában lévő gombócot – „Odavagyok érted” – gyorsan elkapta a tekintetét a másik arcáról és felkészítette magát a válaszra.

„Hogy mi?!” – kérdezett vissza elképedve.

„Hallottad” – mondta és távolabb csúszott Harrytől.

„Várj, gyere vissza!” – a fiú odanyúlt, hogy megragadja Niall karját – „B-biztos vagy benne, hogy odáig vagy értem?”

„Igen” – válaszolta szomorúan.

„Akkor, fel a fejjel, mert… én-én is odavagyok érted” – Harry elvörösödött és lehajtotta a fejét.

„Várj, mi?!” – most rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen.

Harry nem válaszolt, de odahajolt, hogy ajkait Niall szájára nyomja. Ő gyorsan felépült a sokkból és Hazza nyaka köré fonta a karjait. Harry visszatolta a fiút az ágyra és fölé helyezkedett, miközben lágyan ízlelgette az ajkait. Kezeivel épp kigombolta az ír srác ingét, amikor Louis, Liam és Zayn rontottak be a szobába.

„Ha! Mondtam neked, hogy szeret téged, Niall!” – kiabálta Louis.

Harry és Ni gyorsan felült, a szőke fiú kezei még mindig szorosan fonódtak a másik nyaka köré. Hazza kuncogott, Niall pedig elpirult és arcát a fiú nyakhajlatába fúrta.

„Aranyos vagy” – jelentette ki, ahogy a kék szemű fiú hajával játszott.

Harry érezte, ahogy a barátja bele vigyorog a nyakába, és Niall megcsókolta ott a bőrét. Hallották Liam „aw”-ját és ettől csak mindketten még jobban elpirultak.

„Elég ebből a cukiságból, azért jöttünk, hogy megkérdezzük, akartok-e csatlakozni a vacsorához?” – kérdezte Zayn.

„Igen, kérlek, éhen halok” – nyöszörgött a göndör hajú fiú. Niall megcsókolta az arcát és kiugrott az ágyból, kinyújtotta a kezét Harrynek.

„Menjünk!” – Niall ragyogott, ahogy Hazza megragadta a kezét és összefonódtak az ujjaik.