Első csók

Sziasztok!

Megérkeztem a következő bromance fordításommal. Remélem, tetszeni fog nektek. Feliratkozni, kommentelni és pipálni szabad, várom a véleményeteket. Jó szórakozást a történethez! :)

Puszi: Emily

„Ne félj!” – mondta Zayn és a mosoly az arcán a legédesebb, leglágyabb dolog volt, amit Niall minden éjjel látott. A szorítás amivel Nialler kezét fogta, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük megnyugtató volt és lágy, majdnem elég ahhoz, hogy távol tartsa a szőke fiútól az idegességet, ahogy a sötétség körül ölelte őket a Payne család mosókonyhájában. 

„Csináltam már ilyet korábban” – mondta Zayn és Niall hallani vélte, ahogy a fiú mosolya átfordul egy széles, teljesen természetes vigyorba, amit a kék szemű fiú akkor lát rajta, amikor olyan dolgokról beszél, amik boldoggá teszik őt, mint a rajzolás a zene és a képregények. 

Niall azt mondta – „Rendben” – bár valójában azt akarta mondani: „Te már csókolóztál fiúval ezelőtt?” Vagy talán azt, hogy: „Én még soha nem csókoltam meg senkit” De mind a kettő bután és gyerekesen hangzott belül a saját fejében, és ő már így is túlzottan zavarban volt attól, hogy a keze mennyire remegne, ha Zayn nem tartaná még mindig. 

Volt egy kevéske fény és a parti hangjai beszivárogtak a sötétségbe a repedéseken keresztül, amik az ajtó körül voltak, és Niall hunyorított, hogy meglássa a fekete hajú srác sziluettjét maga előtt. A szemeit az előtte álló fiúra fókuszálva tartotta és megpróbált figyelni arra, hogy folyamatosan és normálisan lélegezzen, ahelyett, hogy azt lássa, ahogy a sötétség egymás ellen nyomja őket a fejében. 

„Nem vagyok benne biztos, hogy miért hívják ezt „Hét percnek a Mennyországban” mert szerintem a Mennyországnak szépnek kellene lennie, tele angyalokkal, Liam koszos mosókonyhája helyett. De azt hiszem, ezt szeretni fogod” – mondta az idősebb fiú.

Nem ismerte Zaynt túl hosszú ideje, nem ismert senkit ezen a partin vagy a Szent György Középiskolából három hónapnál régebben, mióta a családja elköltözött az új házukba Bradford-ba, három nappal a nyolcadik évfolyam kezdete előtt. De volt valami abban, ahogy a fiú újra megszorította a jobb kezét mielőtt magához húzta, csak a legkisebb lépés előre, amitől ismerős és megszokott érzés lesz rajta úrrá, mintha már órákat töltöttek volna együtt vándorolva a plázában kéz a kézben, ahogy Niall látott más 13 éveseket szombatonként. 

Zayn másik keze megtalálta a szőke fiú bal karját, a tenyere neki nyomódott Niall könyökének, mielőtt az ujjai megtalálták útjukat a kék szemű srác pólójának szövetén keresztül, hogy megpihenhessen a fiú vállán. Zayn egy pár centivel magasabb volt nála, és még a sötét ellenére is Niall meg tudta mondani, hogy szüksége lesz arra, hogy felhajoljon hozzá egy kicsit. 

Niall engedett Zayn kezének enyhe nyomásának a nyaka hátsó részén és előremozdult egy kicsit a lábujjaira állva és hirtelen a másik srác ott volt, az ajkait a szája sarkához nyomta. 

Az idősebb keze neki nyomódott a kék szemű fiú nyakának egy kicsit előre tolva őt, majd Zayn a száját egyenesen neki préselte az övének. Az ajkai puhák voltak és melegek és Niall biztos volt benne, hogy érzi a másik srác mosolyát a száján. Egy percig így maradtak, csak egymáshoz nyomódva. 

Niall meglepte saját magát, mikor előre mozdult, a lábujjaira állt és keményebben nyomta magát Zayn ajkaira. A fiú újra megszorította a kezét, és a szőke srác azon tűnődött talán ez azért van, mert sikerült egy kicsit meglepnie Zaynt is. A fekete hajú fiú nyelve neki nyomódott az alsó ajkának, és Niall talán néhány másodpercig elfelejtette hogyan kell lélegezni. 

Kinyitotta a száját, részben azért, mert úgy gondolta ezt kell csinálnia, de leginkább azért, mert ezt érezte helyesnek. Egy pillanat volt csak, mielőtt Zayn nyelve becsúszott és találkozott az övével, lassú volt és ismerkedő, egyáltalán nem tolakodó, mint ahogy Niall várta. Úgy tűnt a fiú kihasználta az idejét, csak szórakozott és élvezte a dolgot, a szőke srác pedig egy pillanatra azt gondolta elhúzódik és a legnagyobb ölelést adja Zaynnek, amit csak lehet. Nem beszélve arról, hogy a kék szemű fiú is nagyon élvezte ezt a csókolózás dolgot. 

Amikor az idősebb visszahúzódott ezt mondta – „Jó az illatod” – Niall biztos volt benne, hogy nem ez volt az, amit elképzelt, hogy hallani fog az első csókja után, képzeletében a tényleges csókot sem ilyennek gondolta. De ez volt az egyik legszebb dolog, amit bárki is valaha mondott neki, aminek tökéletesen értelme volt, mert ő biztos volt benne, hogy Zayn az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott. 

„Köszönöm” – mondta Niall és tudta, hogy egy fényes pír épp azon van, hogy beborítsa az egész arcát és a nyakát. Újra megszorította a másik fiú kezét, mert úgy érezte talán ez a legjobb módja annak, hogy elmagyarázza, a csókra is érti. 

„Szívesen” – mondta Zayn és maga után húzta Niallt, ahogy megfordult vissza a parti felé a mosókonyha ajtajának túl oldalán.