The mystery girl - 6.rész

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek jól sikerül/sikerült a félévije, a felvételizőknek pedig drukkolok, hogy bekerüljenek az áhított suliba. Végre péntek, itt a hétvége és a TMG új része. Jó szórakozást hozzá! :)

Puszi: Emily

~ Niall ~

Hét óra után indultam el a haverjaimmal szórakozni. Itthon akartam szilveszterezni, most nem vágytam a londoni nyüzsgésre. Sokkal inkább egy lányra, nem is egy, hanem A lányra, csupa nagybetűvel. Titokban reméltem, hogy összefutok vele, mert nem akartam tök ismeretlenek között tudni szilveszter este.

A kollégium közelében több buli is volt. A barátaim előre kinézték az egyiket, én pedig reménykedtem, hogy May ide is benéz majd. A harmadik korsó sörnél tartottam és hülyeségekről beszélgettem a srácokkal. Kicsit aggódtam, hogy kicsúszik valami a számon Mayről, mert Greget leszámítva senkinek sem meséltem róla. Egyelőre nem akartam semmit se mondani, majd csak akkor, ha biztos leszek a dologban.

‒        Gyerünk Niall, ki vele! Mi bajod van mostanában? – faggatott Caleb. Felnéztem a söröm tanulmányozásából.

‒        Semmi – vontam vállat.

‒        Na persze, mindannyian észrevettük, hogy megváltoztál. Történt valami? – kontrázott rá Drew.

‒        Tényleg nincs semmi – erősködtem. Tény és való, kicsit magamba fordultam és ennek nyilvánvalóan May az oka, de erről nem kell tudniuk.  

‒        Mibe fogadunk, hogy lány van a dologban? – kiabált Kyle. Heves tiltakozásba kezdtem, ezzel próbálva védeni magam, nem túl nagy eredménnyel.

~ * ~ * ~ * ~ * ~

Tizenegy óra is elmúlt már és én nem voltam részeg, de azért éreztem, hogy van egy kicsit a fejemben. Körbenéztem a táncoló tömegen majd megakadt a szemem egy lilaruhás lányon, aki feltűnően közel állt egy fekete hajú sráchoz. Nagyon jól elbeszélgettek egymással és mindketten nevettek, láthatóan élvezték egymás társaságát. Furcsa érzés járt át és inkább elfordultam, hogy ne kelljen néznem őket. Hát megtalálta, amiért jött. Nem akart egyedül lenni és ott volt azzal a fiúval. Hülye voltam, amiért azt gondoltam, senki nem akar majd egy olyan lánnyal lenni, mint ő, hiszen ő csodálatos.

A pulthoz mentem, aztán kértem még egy sört, majd visszaindultam a srácokhoz. Épphogy letettem a korsót megláttam, ahogy a fekete hajú fiú Mayt a mosdók felé húzta. Egyből tudtam mit akar tenni vele, de a lányon látszott, hogy ő nincs benne a dologban. Félve pillantott körbe segítséget keresve majd összeakadt a tekintetünk. Megindultam feléjük, átvágva a tömegen, arrébb lökdösve az embereket. Elkaptam a lány szabad kezét aztán magam felé húztam. A fiú érzékelve az ellenállást megfordult:

‒        Engedd el! – kiabált rám.

‒        Engedd el te!

‒        Nem te fogod megmondani, mit csináljak! – förmedt rám.

‒        Hagyd békén, nem akar veled menni, fogtad? – húztam közelebb Mayt, aki belecsípett a srác kezébe és a hátam mögé szaladt. Ügyes!

‒        Talán a pasija vagy? – kiabált tovább.

‒        És ha igen? Nem számít, csak hagyd őt békén! – ordítottam, majd megfordultam és a lányt magam mellett tartva megindultam.

Szerencsére a srác nem jött utánunk. Éreztem, ahogy May megszorította a kezemet, ezért ránéztem. Megállt, emiatt én is. A fülemhez hajolt:

‒        Köszönöm, Niall – suttogta, a hangja remegett.

Hirtelen ötlettől vezérelve kimentem vele a szabadba. Gondoltam a friss levegő majd megnyugtatja. Kint álltunk már egy ideje a szórakozó hely előtt, amikor úgy vettem észre már nem remegett.

‒        Ismerted a fiút? – kérdeztem óvatosan.

‒        Nem, bent találkoztunk – válaszolt csendesen.

‒        Nem kellene szóba állnod idegenekkel!

‒        Tudom, megtennéd, hogy a kioktatós részt átugorjuk – nézett a szemeimbe.

‒        Persze – bólintottam – Haza szeretnél menni?

‒        Nem.

‒        Szeretnél itt maradni velem?

‒        A barátaiddal vagy, igaz?

‒        Aha – válaszoltam kurtán. Jól tudtam, mi következik most.

‒        Akkor inkább nem, nem akarok zavarni – mosolygott rám.

‒        Nem zavarsz. Szívesen bemutatlak a barátaimnak – hazudtam gyorsan, mert nem akartam, hogy itt hagyjon.

‒        Miért érzem azt, hogy nem mondasz igazat?

‒        Nem tudom – hajtottam le a fejem.

‒        Tudod, amikor hazudsz, megváltozik a hangod – hívta fel rá a figyelmemet.

‒        Komolyan mondtam, hogy nem zavarsz – néztem bele a szemeibe.

‒        Nem is arra értettem – válaszolta mosolyogva, én pedig elkaptam a tekintetem. Komolyan mondom, kikészít ez a lány!

‒        Gyere, menjünk vissza, mielőtt megfázol.

A fiúkhoz vezettem és bemutattam nekik. Kedvesen rázott kezet mindegyikükkel. Caleb arcára kiült egy mindent tudó vigyor, amit szúrós pillantásokkal igyekeztem eltüntetni.

‒        És May, van barátod? – tette fel neki a kérdést azonnal. Ha a tekintetemmel ölni tudtam volna Calebet már rég felnyársaltam volna.

‒        Nincs – válaszolt halkan. Úgy láttam feszélyezve érzi magát köztünk. Amíg hozott magának inni, lecsesztem a többieket:

‒        Normálisak vagytok?! Nem is ismeritek, és ilyen kérdésekkel bombázzátok?!

‒        Nyugi már! Senki nem veszi el tőled, látjuk, amit látunk – válaszolt flegmán Drew. Megadtam magam:

‒        Ennyire látszik?

‒        Igen! – vágták rá kórusban. Ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor vajon ő is látja?

Éjfél előtt pár perccel már mindenki pezsgőspoharakkal szaladgált a kezében. A tömeg együtt számolt vissza. Megittuk az italokat majd felkértem Mayt táncolni.

‒        Bocs a barátaim miatt – súgtam a fülébe egy lassabb dalnál. A kezem a derekán volt és nem éreztem, hogy feszült lett volna. Ennek valószínűleg az ital volt az oka.

‒        Nincs semmi baj – motyogta a mellkasomba.

‒        De van, tudom, hogy nem szereted, ha faggatnak.

‒        Csak meg akartak ismerni, és mivel fiúk, ezért így csinálták – beszélt tovább – De azért köszönöm, hogy leállítottad őket – nézett fel rám.

‒        Hallottad? – fehéredtem le.

‒        Nem, de miután visszamentem, már nem kérdezősködtek. Szóval, nem volt nehéz kitalálni, mi történt – vont vállat.

Okos lány, állapítottam meg magamban. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy megtegyek valamit. A dal véget ért és mintha csak megérezte volna, mire készülök, elhúzódott tőlem.

Hajnali három múlt és a srácokat hátrahagyva, elindultam hazafelé Mayyel. Meg szerettem volna fogni a kezét, de nem volt elég részeg ezért nem mertem megtenni. Egész úton csacsogott – az ital megoldotta a nyelvét – jelentéktelen dolgokról, olyan aranyos volt. Odafelé kétszer is majdnem elcsúszott, de mindkétszer még időben elkaptam. A kaput kinyitotta és még mielőtt elköszönt volna, megcsókoltam.